Amíg az egy-kétéves örül, ha felismeri, megnevezi, hangutánzó szóval “magyarázza”, milyen állatot lát, addig a két-három évesek az események sokaságát élvezik a képen: elrepült a madárka, összedőlt a vár.
Részletesen nézegessük végig, ki mit tesz a képen, az alakokról mondjunk kis történetet. Szeretik a gyerekek, ha a könyvben saját életük eseményeit látják viszont, tehát alakíthatjuk úgy is a történetet, ahogy az ő életükben lenni szokott. Meséljünk dramatizálva: mit mondanak az egyes figurák?
Hangunkkal erősen különböztessük meg az egyes szereplőket. A kisgyereket nem köti le, ha felolvasunk neki. A képeskönyvekbe írt szöveg sokszor nem méltó felolvasásra, ám a képekhez remek személyre szabott mesét találhatunk ki. Persze azután mindig azt várja a kisgyerek, ez lesz a mi közös “irodalmi alkotásunk”.
A mondókás- és verseskönyvek alkalmasak arra, hogy felolvassunk belőle a kicsinek. Könnyen megtanulhatók, a napközbeni nyűgös pillanatokban jó feszültségoldók. A magyar népmesék óvodáskorra valók, ellenben a Grimm-mesék eredetileg a majdnem felnőtt korosztályhoz szóltak.
Ennek a korosztálynak íródott többek között a Boribon-sorozat és ugyanígy Marék Veronikától a Kippkopp-sorozat is. Az utóbbi évek nagy sikere Alona Frankel: Bilikönyv c. könyve, ami a szobatisztaság problematikáját járja körbe sok humorral. 1-3 éveseknek Varró Dániel versesköteteit is bátran olvashatjuk: az Akinek a lába hatos-t ,az Akinek a foga kijött könyveket illetve az Akinek a kedve dacos c. könyvet. És persze a nagy klasszikust, a Kisvakond kalandjairól szóló meséket vagy a Kockásfülű nyúlról és barátairól szóló könyveket.
Kapcsolódó cikkeink:
– Ami megragad a meséből, az fontos üzenetet rejt
– A klasszikus mesék túl rémisztőek a mai gyerekeknek?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
