Akármilyen rosszul is esik, nem kell a szívünkre venni a bántó mondatokat. Inkább gondolkodjunk el, honnan hallotta. Bárcsak érzéseink helyes megfogalmazását tanulta volna tőlünk, akkor ezt mondaná: dühös vagyok! Alig bírom elviselni magamat!
A kisgyerek nehezen tudja indulatait kezelni, mi felnőttek, ugye, tudjuk? Tehát nem vesszük zokon bántásait, de komolyan vesszük az érzéseit, és példánkkal megmutatjuk, hogyan bánjon velük. Ezért is fontos, mit mondunk, teszünk feszült pillanatainkban. A gyerek felénk irányuló “rosszasága” sokszor olyan bumeráng, amit mi magunk hajítottunk el, és minket is talál el.
Ne vedd magadra, ha csúnyát mond rád a gyereked!
Bármilyen nehéz is, izzó dühkitöréseit nyugodt viselkedéssel szerelhetjük le, látványos felháborodásunk olaj lehet a tűzre. Hagyjuk, hadd tombolja ki magát, vonuljunk távolabb tőle. Ha üt vagy rugdos, tartsuk úgy a karját, lábát, hogy ne tehesse, és tegyük is szóvá, hogy ütni, rúgni nem szabad. Így előbb-utóbb felhagy a durvasággal.
Otthon mindezt nyugodtan végig tudjuk csinálni, de előfordul, hogy utcán, boltban kerül sor a nagyjelenetre. Ott nincs más megoldás, szó nélkül nyaláboljuk fel a hisztiző gyerkőcöt, és vonuljunk fedezékbe, mielőtt még a hozzáértő járókelők is beszállnak a harcba.
Ezeket is olvasd el hiszti témában:
- Már megint hisztizik!
- Hisztilógia: nagy igazságok a hiszti kapcsán
- 6 tipp, hogy könnyedén túléld a dackorszakot
- Mennyire legyek szigorú?
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
