Kedves Édesapa, Kedves Férj!
Tudom, nem szereted, ha beleszólnak a családi ügyekbe. Majd ti megbeszélitek a feleségeddel. Úgy lesz, ahogy a gyereknek a legjobb. Ahogy otthon tanultad, ahogyan a szüleid is csinálták.
Ezért én nem is mondtam el neked a véleményem, amikor arról beszéltél, hogyan lesz tovább. Inkább leírom itt – hátha látod és elgondolkozol.
“Egy gyereknek hároméves koráig az anyja mellett a helye” – hallottad sokszor, és vallottad te is. Magától értetődőnek vetted, hogy ha gyermeked lesz, nem jár majd bölcsődébe. Otthon lesz. Arra nem gondoltál, hogy amikor így beszélsz, tulajdonképpen egy másik emberről – a feleségedről – is döntesz, helyette. Merthogy a gyermeketek ugyan otthon lesz, de nem veled, hanem vele. A te életed csak annyiban változik, hogy ritkábban tudod majd kialudni magad. Ugyan nem te kelsz fel a babához, amikor felsír éjjel, de téged is felébreszt, nehezen alszol vissza. Arról viszont nem tudsz, hogy a feleséged sokszor háromszor annyit virraszt, hogy a baba újra és újra felébreszti, csak azt te átalszod.
Aztán reggel elmész dolgozni, ahogy mindig is tetted az elmúlt években. Akár volt gyereked, akár nem. A kicsit reggel és este látod, illetve sokszor délután, mert tudom, hogy sietsz haza, mert már hiányzik, és foglalkozol, játszol vele becsülettel.
De ez akkor is csak néhány óra a napból. Épp annyi, ami még jólesik. A feleségednek azonban nem volt választása, legfeljebb csak annyi, hogy szeretne gyermeket vagy sem. Attól kezdve viszont, hogy eldöntöttétek, egyértelmű volt, hogy ő marad vele otthon. De meddig? Erről azelőtt sosem beszéltetek. Neked meg sem fordult a fejedben, hogy ne akarna majd három évet otthon tölteni – egy tündér babával. Azóta persze, hogy már te is apa vagy, látod, hogy az a baba bizony nem mindig tündér, de még ha az is, nem feltétlen tudnál te se foglalkozni vele napi huszonnégy órában, heti hét napban, és persze mindig mosolyogva. Lehet, hogy úgy másfél év táján már te is visszavágynál a régi életedbe, mint a feleséged most. Dolgozni szeretnél, és felnőttek között is lenni. Ha nem így lenne, akkor óvodapedagógusnak tanultál volna. De ugye, ez elég távol áll tőled?!
A szülés a “nő dolga”, ahogyan a szoptatás is, ám a gyermekgondozással már nem feltétlen van így. Fürdetni, etetni, pelenkázni és játszani minden felnőtt tud, legyen akár nő, akár férfi. Úgyhogy nem feltétlen magától értetődő, hogy az anyának kell otthon maradnia, sem az, hogy három éven át. Ezt az időt meg is lehet osztani, sőt, a napokon belül is lehet egyenlőbb felállást teremteni. Időnként ő van a gyerekkel, aztán meg te, még talán némi munkát is tud vállalni a gyed, gyes mellett, ha segítesz neki ebben. Hiszen a gyerek kettőtöké – a vele kapcsolatos örömök, de a nehézségek is.
- Kapcsolódó: Jót tesz a gyereknek, ha házias az apa
Igen, tudom, hogy a nővéred öt éven át volt “csak édesanya” (és persze háztartásbeli) a lányokkal – ő szívesen tette, anyagilag is volt rá lehetősége, és valahogy nem vágyott vissza a szakmájába. Nem érezte tehernek a gyerekekkel töltött éveket, bár azért ő is kiborult néha. De nem várható ez el automatikusan mindenkitől.
Ha a feleséged már visszavágyik a munkába, miért ne mehetne? Próbáljátok ki a bölcsődét, legfeljebb ha nem tetszik a kislányodnak, még halasztjátok kicsit. Nem lesz semmi baja attól, ha korábban megy közösségbe, mint mások. Lehet, még jót is tesz neki, hiszen ahogyan az anyák, úgy a gyerekek sem egyformák.
Ha pedig az édesanyja úgy boldog, hogy otthon is van rá szükség, de a munkahelyén is, miért akadályoznád ebben? Örülj, hogy vannak ambíciói, és hogy jobban hozzá akar járulni a családi kasszához. De ha csak a gyermeked érdekeit nézed… nem jobban jár egy kiegyensúlyozott, mint egy frusztrált anyával?
Ha te nem tudod elképzelni, hogy holnaptól ne menj be dolgozni, hanem éveken át csak gyereket gondozz otthon, akkor tőle miért várnád el? Hidd el, te is jobban érzed majd magad, ha egy kiteljesedett embernek lehetsz egyenrangú társa.
Kapcsolódó cikkek
