Gyönyörű napsütésre ébredtünk. Bárányfelhők úsztak az égen, és csodás virágillat szállt a levegőben. Anya és Apa el is határozták, hogy beszélgetnek a kerti tündérekkel. Poci – a szőke hajú, gesztenyeszemű kisfiú – sohasem gondolta volna, hogy tündérek élnek a kertben.
– Gyere csak, bemutatlak a tündéreknek! – szólt Apa.
Poci sosem látott kíváncsisággal a szemében indult el a teraszajtó felé.
– Várj csak, előbb fel kell venni a kerti ruhánkat, hogy megismerjenek bennünket a tündérek –monda Anya. – Apától kérjél kerti ruhát, ő ismerős igazán a Titkos Szekrényben!
– Titkos Szekrény? – kérdezte Poci csodálkozva.
– Gyere gyorsan, megmutatom! – indult a garázs felé Apa. Poci apró, szapora léptekkel szaladt édesapja mellett. Nagyon-nagyon kíváncsi volt már, hiszen még sohasem nézhetett bele a gyönyörűen faragott, ódon szekrénybe. Ám most végre Apa kinyitotta az ajtaját, és a sok limlom közül tényleg előkerültek a titokzatos kerti ruhák.
– Vegyük gyorsan fel, hogy megismerjenek minket a tündérek! – mondta Apa. Pocira kicsit még nagy volt a kertésznadrág, de ez most igazán nem számított. Apával elindultak a kertbe.
Anya már várt rájuk.
– Gyertek csak! Mindenki itt van! – mondta.
– Nem látok senkit! – suttogta Poci alig hallhatóan. Apa megsimította Poci buksiját, és mesélni kezdett.
Minden növényben él egy tündér. Ugyanúgy látnak, hallanak és éreznek, mint az emberek, de csak azoknak mutatkoznak, akik gondozzák növényruhájukat. Látod? Minden növény él, ha nem locsoljuk, nem gondozzuk őket, elszáradnak. Ha ápolod a kertet, a tündérek boldogok és mosolyognak, és mindegyik csodaszép virágot varázsol a növények levelei közé. Szeretnél virágokat látni?
– Szeretnék – mondta türelmetlenül Poci.
Előbb meg kell nyugtatnunk a tündéreket, hogy lássák, ápoljuk a növényüket – mesélt tovább Apa. – Nézd csak, így kell. – Apa kicsit meglazította a földet, kihúzogatta a gyomokat. Anya meglocsolta a növényeket. Közben mindketten szeretettel beszéltek a tündérekhez, akik csendesen figyelték, vajon jól gondozzák-e a növényeiket.
– Szeretnél te is locsolni? – kérdezte Anya Pocit.
– Igen! Locsolok! – vágta rá a kisfiú, mert igazából pont erre várt. Ez volt talán a legizgalmasabb a kertészkedésben.
Poci szorgalmasan itatta a szomjas növényeket, pancsolt, és nagyokat kacagott Anyával és Apával. Előkerült a kiskapa, amivel lazítani lehet a földet, a metszőolló, amivel le lehet vágni a száraz gallyakat, a gereblye, amivel össze lehet húzni a leveleket. Poci kedvence mégis a sárga locsolókanna maradt. Igaz, a tündéreket még nem látta, de Anya és Apa megígérte, hogy ha mindennap meglocsolják a növényeket, nemsokára mosolyogni fognak a színes szárnyú tündérek. Mosolyuk pedig sok-sok színes virágot varázsol majd a kertbe.
Kapcsolódó cikkek
