Szürke, rideg, barátságtalan nap köszöntött ránk. Az utcákon viharos szél süvített végig, felborította a kukákat. Anya és Apa kinéztek az ablakon. – Micsoda rendetlenség! Nézd csak! – hívta a szobájában játszadozó Pocit Apa. A kisfiú odaszaladt szüleihez. Együtt nézték a meleg szobából a szélvihart.
– Anya, gyurmázol velem? – kérdezte a kisfiú.
– Persze. Hozd a gyurmákat gyorsan! – mosolygott Anya.
Poci a szobájába szaladt. – Anya, nem érem el. Segíts! – kiabált Poci.
Anya belépett a szobába, és igencsak elcsodálkozott.
– Micsoda rendetlenség van! Úgy látom, itt is szélvihar söpört végig! Légy szíves, rakj rendet a játékaid között, csak utána gyurmázunk – mondta határozottan.
– Nem akarok rendet rakni! – válaszolt Poci.
– Én pedig addig nem szeretnék gyurmázni, amíg ilyen rendetlenség van – szólt Anya, majd sarkon fordult, leült az étkezőasztalhoz, és írni kezdett. Poci utánaszaladt, és a szoknyáját cibálva kérdezte:
– Mit csinálsz most? Gyurmázzunk már!
– Nem érek rá, levelet kell írnom a Rend tündérének! – mosolygott Anya.
– Ki az a tündér? – szeppent meg a kisfiú.
„A Rendtündér arra figyel, hogy a gyerekek elpakolják a játékaikat, amikor már nem játszanak velük. Csodaszép ruhája van, sok-sok pici zsebbel. Különleges zsebecskék ezek. A Rendtündér segédei Ancsi és Pancsi manók. Nekik pedig különleges távcsövük van. Ha belekukkantanak, meglátják, hogy melyik gyerek hagyta szanaszét a játékait. Szólnak a Rendtündérnek, aki egy szempillantás alatt odarepül, és a zsebecskéibe gyűjti a széthagyott játékokat. Elviszi Tündérország egyetlen szigetére, ahol csak gyűlnek és gyűlnek a játékok…” – mesélte Anya Pocinak.
Apa az étkezőbe lépve bólogatott. – Bizony-bizony, valakinek rendet kell csinálnia, ha te nem akarsz – simította meg Poci fejét apukája.
– Én hallottam is valami motoszkálást a szobád felől.
– Motoszkálást? – kerekedett el Poci barna szemecskéje, és a szobába szaladt.
– Jaj! Itt volt a Rendtündér! Elvitt egy csomó játékot! – kiabált Poci.
Anya és Apa a szobához sietett. Anya megsimította kisfia buksiját.
– Nem kell megijedni. Rakjuk el a maradék játékokat! A tündér figyel minket, és a rendes gyerekeknek visszahozza a kedvenc játékaikat. Sőt, ha a polcon kihagyjuk a hiányzó játékok helyét, mind-mind a helyére teszi észrevétlenül – mesélt tovább Anya.
Poci apró kezeivel szorgosan rendezgette a polcra a játékokat. – Itt hagyjunk helyet a vonatomnak! – mondta.
Poci térült-fordult, és csodák csodája, közben a vonat tényleg felkerült a polcra.
– Ide rakhatja a Rendtündér a kék teherautómat – mutatott Poci a polcon egy üres helyre.
Varázslatos módon a teherautó is a helyére került és a többi játék is szép sorban.
Apa bekukkantott az ágy alá. – Nézd csak, itt egy manó! – szólt meglepetten. Poci nagyon megörült a manónak. Apa a manó zsebéből aprócska cédulát vett elő.
„Ancsi manó a nevem, a Rendtündér barátja vagyok… és most már a tiéd is!”
Kapcsolódó cikkek
