Amikor egy nyári reggelen a napsugarak kikandikáltak a kéklő hegyek mögül, csodálkozva látták, hogy a szellő játékosan borzolgatja a fák lombjait.
– Igazán remek sárkányeregető nap! – gondolta Apa, amint kinézett az ablakon.
Poci és Apa régóta tervezgették, hogy készítenek egy igazi papírsárkányt. Minden hozzávaló ott sorakozott a kamra titkos szekrényében. Színes papír, madzag, szalagok, nádpálcák, no és az olló meg a ragasztó. Mind-mind azt várták, mikor érkezik el a sárkánykészítés napja. Ám Pocinál jobban senki sem várta ezt a napot.
– Csodás a szél a sárkányeregetéshez! – szólt Apa ébredező kisfiához.
– Hurrá! Hurrá! – ugrándozott a szőke kisfiú örömében.
– Reggeli után készítünk egy papírsárkányt – mondta Apa.
Poci szélsebesen öltözködött, és egykettőre az asztalnál ült. Anya igazán finom reggelit készített, ami pillanatok alatt elfogyott. A fiúkat várta a munka.
A titkos szekrényből előkerültek a sárkánykészítéshez szükséges kincsek.
Apa összekötözte a sárkány vázát, Poci pedig nagyon ügyesen ragasztotta a színes papírokat. A szalagokkal díszített hosszú farkinca is elkészült.
– Most rajzoljunk szemet, orrot és egy mosolygós szájat! – mondta Apa.
– Szaladjunk a rétre! Próbáljuk ki, hogy repül! – lelkesedett Poci.
A közeli réten Poci boldogan szaladt, de a szél nem akarta felkapni a sárkányt.
– Próbáld meg te is, Apa! – kérte a kisfiú.
– Inkább segítek neked. Fogd a spárga végét, én pedig fogom a sárkányt. Így ni! Most pedig szaladjunk!
– mondta Apa. A papírsárkányt felkapta a szél, és magasra röpítette. Poci nagyon boldog volt.
Fúj a szél a tarka réten,
papírsárkány száll az égen.
Színes arcán sok-sok szalag,
madzagjával Poci szalad.
Piros és kék, zöld és sárga
rojtokból van a ruhája.
Mosolyog a szeme, szája,
magasból néz a világra.
Hirtelen megfordult a szél, és a papírsárkány a hatalmas nyárfa felé röpült. Poci húzta a madzagot, de a sárkány fennakadt a fán.
– Jaj, most mi lesz? – kesergett a kisfiú.
Magas volt a fa, sűrű a lombja. Apa hiába próbálta, sehogy sem sikerült kiszabadítani a sárkányt az ágak közül. Ám egyszer csak a magasból cinkos kacagás hallatszott. Hipp és Hopp nevetett a fa lombjában. Két kis manósapka kandikált ki a falevelek közül.
– Majd mi segítünk! – mondták a manók, és kis barátjukra kacsintottak.
Néhány perc múlva a papírsárkány újra szabad volt. Magasan repült a felhők felé.
Hipp és Hopp ott kapaszkodott a sárkány farkincája végén.
Poci tudta, hogy a papírsárkány többé nem kerülhet bajba, hiszen manóbarátai vigyáznak rá.
Igazán szép nap volt. Este a sárkány a titkos szekrénybe került. Hipp és Hopp mellékucorodtak a polcra.
Amikor Apa becsukta a szekrény ajtaját, a két manócska Pocira kacsintott.
– Vigyázunk a sárkányodra! – mondták biztatóan.
Poci tudta, hogy a papírsárkány most már biztonságban várhatja az új szelet.
Kapcsolódó cikkek
