Mekkora önuralom kell ahhoz, hogy egy négyéves ne kapja be a felkínált pillecukrot? De miért is ne kapná be, ha kínálják? Mert a furfangos kísérletvezető néni azt mondja neki: megeheted most ezt az egyet, de ha nem kapod be, amíg vissza nem jövök, hozok neked még egyet! Ó, így már egészen más. Így már nagyon is megéri türtőztetni magát a picinek! Megérné, de van, aki nem bírja ki azt a néhány percet. A gyerekek hetven százaléka nagy vívódások közepette, de bekapja a pillecukrot.
– Ez egy nagyon régi kísérleti séma. Annyira, hogy már komoly utánkövetéses vizsgálatok is történtek az első önszabályozás-vizsgálatok óta – mondja Shanker professzor. – Igen meglepő dolgokat találtak. Azok a gyerekek, akik nem kapták be a pillecukrot, sokkal magasabb pontszámot értek el az egyetemi felvételin. Szinte biztos, hogy elvégezték az egyetemet. Legtöbbjük kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. Ami meglepő, nem szenvednek autoimmun betegségekben, és nem híztak el. Miért? Mi történt ezzel a harminc százalékkal, és mi a másik hetvennel? Akik bekapták a pillecukrot, miért lett fizikai és mentális értelemben is nehezebb az életük? Erre vagyunk igazán kíváncsiak, és már nagyon sokat tudunk.
Az önszabályozás képességét több tényező is befolyásolja. Lényeges a temperamentum, az érzelmi szabályozás képessége, a társas környezet hatásai és értékei.
– Munkatársaim feltették egy videomegosztóra az egyik előadásomat, ahol a pillecukros vizsgálatot is bemutattuk. Megnézte a kilencéves fiam, és közölte velem, hogy ő bizony megenné. Hát igen, ez így van, a hatéves kislányom napokig képes lenne várni, míg a fiam bekapná, mielőtt a kísérletvezető kitenné a lábát az ajtón… De mégis, mi is a fontos? Az egyik az, hogy a gyereknek ezt közvetítsük: önuralomra szükség van. A másik, hogy segítsünk neki. Mert nem elég rákiabálni, hogy ki kell bírnod, szedd össze magad! Láttak már kövér embert attól lefogyni, hogy megszégyenítették és bírálták? Attól nem lehet lefogyni. A kulcs: a stressz csökkentése.
Váratlan fordulat
A professzor szerint a stressz őrli fel igazán az energiáinkat. És ez bizony a picikre is vonatkozik. Már a magzat is érzi, ha édesanyját stressz éri, és ha születés után bizonytalan, stresszel teli a környezete, sajnos ez mély nyomot hagyhat az idegrendszerében: ha a baba sokat szorong, később az ártalmatlan környezeti ingerekre is szorongással fog válaszolni. nehezen tűri a stresszt felnőttként is. Ezáltal pedig az önszabályozás készsége is csorbát szenved.
– Megcsináltuk ezt a pillecukros kísérletet másképp is – idézi fel a professzor. – Rettenetesen kifárasztottuk azokat, akiknek amúgy jó volt az önszabályozásuk. A nagyobbakat matematikafeladatokkal kínoztuk, a kisebbeknek is kitaláltunk valamit. Kész voltak, mire eléjük került a pillecukor. És megették! Ezt aztán kipróbáltuk fordítva is. Azokat a gyerekeket, akikről tudtuk, hogy nem jó az önszabályozásuk, pozitív, nyugtató élménynek tettük ki, masszázs, kellemes környezet, bizalmas légkör. És nem ették meg a pillecukrot! Ahogy eltüntettük a stresszt, tudták magukat szabályozni! Ez nagyon fontos tapasztalat! Bizonyítja, hogy egészen másképp kell a gyerekekhez fordulni, mint ahogyan ma teszik. A megszégyenítés, kiabálás egyszerűen nem működik. A stresszt kell csökkenteni – vonta le a tanulságot dr. Stuart Shanker.
Kapcsolódó cikkek
