Kép: Getty Images
Szenzoros érzékenység: ezt jelenti valójában
A szenzoros érzékenység – más néven ingerérzékenység vagy szenzoros feldolgozási zavar – azt jelenti, hogy az idegrendszer az átlagosnál erősebben reagál a környezetből érkező ingerekre. Ami másnak alig észrevehető, az egy érintett gyereknek kellemetlen vagy akár fájdalmas is lehet. Ilyen inger lehet a tapintás, hang, fény, szag vagy akár az ételek állaga.
A ruhacímke tipikus példa. Az a kis, kemény textildarab folyamatosan dörzsöli a bőrt, amit az érzékeny idegrendszer nem tud „kiszűrni”. Míg a legtöbben pár perc után már észre sem vesszük, az érintett gyerek figyelmét végig leköti, irritálja, és stresszt okoz.
Miért pont a ruhák zavarják ennyire?
A bőrünk az egyik legnagyobb érzékszervünk, tele idegvégződésekkel. Azok a gyerekek, akik taktilisan érzékenyebbek, a következőkre reagálhatnak erősen:
- ruhacímkék, varrások, vastag cérnák
- szűk zokni vagy gumírozott nadrág
- „szúrós”, érdes anyagok (gyapjú, poliészter)
- nedves vagy izzadt ruha érzése
Ez nem hiszti vagy figyelemfelkeltés. Az ő idegrendszerük ténylegesen túlterhelődik ezektől az ingerektől.
A szenzoros érzékenység hétköznapi jelei
Az ingerérzékenység nemcsak az öltözködésnél jelenhet meg. Sok apró jel utalhat rá a mindennapokban:
Tapintás
- nem szereti, ha megérintik, ölelik
- kerüli a homokot, sarat, festéket
- csak bizonyos ruhákat hajlandó felvenni
Hangok
- befogja a fülét porszívózásnál, hajszárítónál
- zajos helyen (óvoda, bevásárlóközpont) gyorsan elfárad vagy sír
Fények
- zavarja az erős napfény vagy neonvilágítás
- hunyorog, fejfájásra panaszkodik
Ételek
- nagyon válogatós az állag miatt (pépes, darabos, ropogós)
- öklendezik bizonyos textúráktól
Viselkedés
- hamar kiborul, „túl sok neki” a környezet
- nehezen koncentrál, ha túl sok inger éri
Fontos tudni, hogy ezek a gyerekek nem rosszak vagy túlérzékenyek – egyszerűen máshogy dolgozza fel az agyuk az ingereket.
Mikor tekinthető ez problémának?
Enyhe érzékenység sok gyereknél előfordul, és az idegrendszer érésével javulhat. Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha:
- a mindennapi életet jelentősen megnehezíti (öltözködés, étkezés, közösségbe járás)
- rendszeres dühkitöréseket vagy szorongást okoz
- a gyermek kerüli a társas helyzeteket az ingerek miatt
Fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus vagy szenzoros integrációs terapeuta segíthet feltérképezni a problémát.
Mit tehet a szülő a gyakorlatban?
Sok apró változtatás látványosan csökkentheti a feszültséget.
Öltözködésnél
- címkék kivágása vagy címke nélküli ruhák választása
- puha pamutanyagok előnyben
- varrásmentes, „seamless” zoknik
- a gyerek bevonása a ruhaválasztásba
Környezetben
- zajos helyeken fülvédő használata
- nyugodt, kiszámítható napirend
- „csendes sarok” kialakítása otthon
Idegrendszer támogatása
- sok mozgás (mászás, hintázás, trambulin)
- mélynyomásos ingerek, például takaróba burkolózás
- játékos szenzoros tevékenységek (gyurma, homok, víz) fokozatosan
A cél nem az, hogy „hozzászoktassuk” erőszakkal a kellemetlen érzésekhez, hanem hogy biztonságos keretek között segítsük az alkalmazkodást.
Empátia a kulcs
A legfontosabb, hogy a gyerek érezze: megértik. Ha azt mondja, „szúr a póló”, higgyünk neki. Ami nekünk apróság, neki valódi szenvedés lehet. Egy kis odafigyeléssel és rugalmassággal rengeteg konfliktus megelőzhető.
A szenzoros érzékenység nem hiba, hanem idegrendszeri sajátosság. Ha időben felismerjük, és támogatjuk a gyereket, sokkal kiegyensúlyozottabban tud boldogulni az óvodában, iskolában és a mindennapokban.
Kapcsolódó cikkek
