Tényleg nem fog emlékezni semmire?
Talán csalódással tölt majd el, ha megtudod, de tény: a gyerekek nem emlékeznek életük első négy évére. Mintha meg se történt volna. Vihetjük őket csodás programokra, egzotikus utazásokra, játszhatunk velük éjjel és nappal, lehetünk odaadó és türelmes anyák. Az eredmény? Nagy valószínűséggel mindez el fog veszni a feledés ködében.
Ami mégis megmarad, az véletlenszerű, furcsa, jelentéktelen, esetleg nem is igaz.
Édesanyám nagy fájdalma a mai napig, hogy négy gyereke közül egyik sem emlékszik arra a sok-sok órára, amit azzal töltött, hogy este, elalvás előtt felolvasott nekünk. Bezzeg arra mind emlékszünk, amikor apánk csinálta mindezt. A dolog azért is keserű anyám számára, mert ő minden este olvasott, apám pedig csak egyszer, amikor mind betegek voltunk.
Hogy megbánta-e a sok-sok órát, amit velünk töltött és amit mind elfelejtettünk? Természetesen nem, hiszen volt eredménye. A mai napig szeretünk olvasni, és ő hisz benne, hogy ezt ő alapozta meg a sok-sok mesekönyvvel, nem is beszélve arról a meghitt viszonyról köztünk, amit szintén ekkor alakított ki.
Sok szempontból fontos, hogy nagyon-nagyon szeressük a gyerekeinket, amint megszületnek – de el kell fogadnunk, hogy konkrét emlékképeik csak a négyéves koruk után történt dolgokról lesznek. Előtte ugyanis még nem elég erős az önképük, a nyelvi fejlettségük és a világról alkotott fogalomrendszerük. Vannak persze olyanok, akik állítják, hogy akár kétéves korukról is van pár emlékképük, de senki nem tudja, hogy ez igaz-e, vagy csak hamis emlékkel állunk szemben.
Az emlékezet egyik furcsasága ugyanis az, hogy nem állandó, és egyáltalán nem megbízható. Nem úgy kell elképzelni, mint egy fotóalbumot, amelyet fellapozunk, és meg is találjuk a megfagyott pillanatot. Az emlékek ugyanis folyamatosan változnak. A szakértők ma már úgy vélik, az emlékezet feladata, hogy a múlt által megérthessük a jelent. Mivel a jelen mindig új kihívásokat hoz, ezért változik a múltbéli képek jelentése, fontossága is.
Persze sokan hisznek abban, hogy minden emlékünk ott van a fejünkben, és csak a megfelelő kulcs kell hozzá, hogy elő tudjuk hívni. Proust híres regénye, Az eltűnt idő nyomában úgy kezdődik, hogy a főhős megkóstolja gyermekkora kedvenc süteményét, és minden elfeledett emlék eszébe jut. Ez pedig nem kitaláció! Ízek és illatok valóban erős emlékeket tudnak ébreszteni.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a gyerekeink minél jobban emlékezzenek a gyerekkorukra, töltsük meg a házat erős, kellemes illatokkal. Virágokkal, vaníliával, levendulával, frissen sült kenyér, sütemény aromájával. Csináljunk velük jó sok közös programot, készítsünk rengeteg fényképet, és ezeket gyakran nézzük át együtt, miközben felidézzük a közösen töltött órákat. És ami még fontosabb, nevessünk sokat! A mi jókedvünk ugyanis segít a gyereknek abban, hogy ellazuljon, így ezek a pillanatok így könnyebben rögzülnek a memóriájukban. Márpedig mind ezt akarjuk, nem? Hogy úgy emlékezzenek ránk, amikor velük együtt boldogok vagyunk. A többi akár el is veszhet…
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
