Sajnos kibontottam a vérvételi leletemet, benne az összes pozitív eredménnyel, ami minden kismama torkát halálos félelemmel fojtogatja. Rubeola, citomegalovírus, toxoplazma…
Azonnal S.O.S. – barátnőmet, Manyikát hívtam, aki két (és háromnegyed) fiúgyerek anyja, és akit eddig kizárólag csak fürdetés, vacsoráztatás vagy éppen az oviba szoktatás alatt hívtam, de csodával határos módon ilyenkor is mindig meghallgatott, és tuti tanácsa volt mindenre. Most nem. Föl sem vette.
Hívtam másik gyerekkori-ölbéli barátnőmet, szintén két gyerek édesét, Zsumikát, mit tud a rubeoláról és a citobigyóról. Ekkor már sírás kaparta a torkomat.
Hogy citomit? Nem is hallott róla, mert neki minden vírus megvolt, és nem aggódott emiatt, de megnézi a netet, csak betűzzem!
Bőgtem.
Végső mentsvár: Katica (három kisfiú anyja), mit tud: rubeola-citomegalo-toxi a terhesség első három hónapjában? Idegkárosodás a magzatnál (nálam mindenképp), halláskárosodás (jaj, a gyerek!), és egyáltalán, anya az ilyen?!
Katica gyakorlatias: hívjam a dokit! De azonnal! Tuti semmi baj, de. Jön a hétvége, és a dokinak a babáé mellett az anya egészsége is fontos, nem idegeskedhet a kismama! Punktum.
Megint bőgtem. Szegény másfél éves Luci lányom nem tudta, mi van, belezokogtam a konyharuhába.
De erőt vettem magamon, miközben kinyitottam az ajtót, és úgy tettem, mintha a cicát hívnám. A fagyos téli levegő lehűtötte a bennem őrjöngő félelmet.
Felhívtam a dokit péntek este nyolckor. Ő Isten hatalmas nyugalmával fogadta zaklatottan elhadart mondataimat.
– Mondja csak, Alexa!
Hát mondtam.
Ő meg csak ennyit: – Igg vagy Igm? Mert ha Igg, akkor már átesett a fertőzésen, és a magzat nem károsodik!
Hát persze, hogy Igg volt!
Halleluja, doki bá! Megyek legózni, Luci!
Miklósvári Alexa
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
