Kisgyerek

Túl sok a program, kevés a semmittevés a gyerekek életében

A rengeteg kötött program közt elveszhet a gyerekkor. A strukturálatlan idő, azaz amikor látszólag nem csinál a gyerek semmit, nagyon fontos a fejlődésben.
2021. Június 21.
Ezért fontos, hogy ne csak programok legyenek a gyerek életében (fotó: Getty Images)

Miért lehet abból gond, ha a gyerek mindennapjait programhegyek, különórák, edzések, különféle szakkörökkel “gazdagítjuk”, ahelyett, hogy hagynánk az iskolában eltöltött 6 vagy akár 8 óra után pihenni, unatkozni vagy csak úgy létezni? A pszichoforyou.hu járta körül a kérdést.

Először is egy kis statisztika. Míg az 1980-as években 11 százalék volt a szervezett tevékenységek aránya, addig az ezredfordulóra ez a szám 22 százalék lett, miközben heti 8 órával többet töltenek a gyerekek az iskolában. A gyerekek szabadideje értelemszerűen csökkent: 40 százalék helyet már csak 25 százalék. De mégis mi a baj azzal, ha nyelvtanulás, lovaglás vagy zongoraóra van ahelyett, hogy a gyerek kalózosat, királylányosat játszik vagy egyszerűen csak van és (látszólag) nem csinál semmit?

Az, hogy a gyerekeknek óriási szükségük van az úgy nevezett strukturálatlan szabadidőre, azaz olyan időre, ami “semmittevéssel” telhet. Ebben a strukturálatlan szabadidőben ugyanis saját magukat motiválják, irányítják, használják a saját belső erejüket, fantáziájukat, kreativitásukat, míg a túltervezett napirend éppen ezektől fosztja meg őket. Az unatkozásnál termékenyebb dolog ugyanis nem nagyon van egy gyerek életében. Éppen az unalom szüli meg azt a helyzetet, hogy valamit bizony önállóan ki kell találni, hogy ne legyen tovább minden olyan unalmas. És itt szólal meg a gyerek belső világa, belső hangja, ebből nő ki az elmélyült játék.

A kreativitáshoz nincs szükség foglalkozásra, irányításra, hanem éppen az ellenkezőjére lenne szükség: hadd fedezze fel a világot a gyerek, önfeledt, maga szabta játékban. A játék pedig nagyon is komoly dolog: ahogy a cikk fogalmaz, kulcstényező a gyerekek érzelmi, mentális, fizikai, szociális fejlődésében. A cikk így folytatja:

“Csecsemőknél a játékokkal és azok környezetében végrehajtott mozgások az agy és az idegrendszer fejlődésében töltenek be fontos szerepet. Kisgyermekkorban és óvodáskorban a játék az önkifejezés eszközévé válik, emellett az önbizalom és önbecsülés megerősítésének tere is. Iskoláskorban a játék a szabályalkotás és -követés mikéntjének elsajátítását, az együttműködés, kommunikáció, problémamegoldás fejlesztését is segíti. Játék közben erősödnek a szociális képességek, készségek, a gyerekek megtanulnak figyelembe venni, tisztelni másokat. A játék jótékony hatást gyakorol a koncentrációra, így az iskolai teljesítményben is pozitív folyamatokat indíthat.”

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve alapmű a témában. Azt hangsúlyozza a szerző, hogy a tevékenységekkel zsúfolt életmód hosszú távon nem fenntartható, és káros hatással lehet arra, hogy a gyerekek természetes módon, “maguktól” fejlődjenek. A tevékenységek túlhalmozása túlterheli a gyerekeket. A szerző úgy fogalmaz, hogy a pihenés táplálja a kreativitást, a kreativitás a tevékenységet, a tevékenység pedig a pihenést.

Mindez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehetnek szervezett tevékenységek, inkább azt, hogy egyensúlyra kell törekedni.

A pszichoforyou cikke néhány fontos gondolatra hívja fel a figyelmet. Például arra, hogy a gyerekkor a felnőttkorhoz képest sokkal lassabb, lelassult világ. A gyermekkor lényege vész el abból a mentalitásból, hogy hozzuk ki a legtöbbet a gyermekkori évekből.

Az elmélyült játék nem irányítható és nem terelhető be 2-től 3-ig, mint a szolfézsóra. Időt és teret kell biztosítani ahhoz, hogy a gyerekek kreativitása megszülessen. És ki kell vonulni a terükből, hagyni őket szépen békén “unatkozni”, játszani. Ebben az időben képesek megtalálni és kitölteni a saját idejüket és bejárni azt.

Fontos továbbá, hogy a tevékenységek sokasága a külső ingerek és az azonnali kielégülés lehetőségét tanítják meg a gyerekeknek, ami komoly problémákat okozhat, hiszen nem tanulják meg a lecsendesedést, az élmények feldolgozásának lehetőségét, a befelé fordulást. Ha nincs alkalmuk megélni a semmittevést, akkor könnyen lehet, hogy a külső stimulációt, a szórakozást fogják hajszolni felnőttkorukban is.

Forrás: pszichoforyou.hu