Szeptember 2. hétfő
6:30 Ébredés
Az iskola mellett lakunk, nem kell hajnalban kelni, de azért a nyári szünet végeláthatatlan, kilenc körül feltápászkodós, majd délig pihengetős napjai után combos váltás a 6:30-as ébredés.
A gyerek szeme – várakozásommal ellentétben, mert ilyenkor a legrosszabbra készül az ember – azonnal kipattan: “De jó, máris iskola?! Akkor mától iskolás vagyok! Mehetek egyedül iskolába? De azért… mégis fogd a kezem, anya… odabújhatok egy kicsit, mielőtt indulunk?“
7:30 Érkezés az iskolába
Hát itt vagyunk. Ez az én régi sulim, persze azóta az épület és az arcok is sokat változtak. Ha minden jól megy, lesz nyolc évem megszokni, hogy ami régen főbejárat volt, az ma már vészkijárat… Oda kéne menni az osztályhoz. Na, most nem is tudom, mi segítene, hogy bátrabb legyek. Ah, ne vicceljünk már, odamegyünk, és kész, felnőtt vagyok.
A gyerek gondtalanul, fesztelenül ugrál a kezemet fogva: “Hol vannak a nagylány barátnőim? Itt fognak sorakozni a harmadikosok és az ötödikesek? Mikor jön már Szofi meg Vivi? De jó, hogy legalább egy osztálytársam lesz az oviból is!” – azért megnyugtató, hogy minimális szorongás benne is van egy csomó idegen ember láttán, hiszen ez valahol természetes.
(A kép illusztráció. Kép forrása: Getty Images)
9:02 Évnyitó után
Gyorsan lezajlik az évnyitó: igazgatói beszéd, a gyerekek köszöntése, az elsősök közös versmondása. Nincs idő átszellemülni és meghatódni, villámgyorsan cikáznak a gondolatok az agyamban: hú, még be kell szerezni a 43x25x8,5 centis dobozt. A kajás zacskód megvan, Kistestű? Kemény lesz minden nap kitalálni, mi legyen a tízórai meg az uzsi. De mennyivel jobb annál, mint amikor egész nap nem eszik az ember gyereke…
Gyerek: “Az évnyitó szuper volt, elmondtuk a verset, kicsit izgultam. Az imádkozás elég unalmas volt. De most már jöhet a reggeli az iskolában! De jó, hogy anya már csomagolhat nekem kaját, nem úgy, mint az oviban. Nagyon örülök, hogy kakaós croissant tett be!”
16:30 Gyerek haza papával, anyának irány a szülői értekezlet
Sok volt a teendő, értekezlet, intézni való, végre egy nyugodt munkanapot zártam anélkül a lelkifurdalás nélkül, hogy én órákig gép előtt ülök, a gyerek unatkozik, szétpakol vagy a telefont nyomkodja. A gondolataimat nehéz elterelni az iskoláról: az én nyolcvanas évek végi emlékeim keverednek a sürgető intézni valók sorával. Még be kell menni a diákigazolványért a titkárságra, kell ezüst és arany színű ceruza, gumis mappa… és persze a doboz, a doboz, a doboz.
A gyerek iskolatáskával a hátán rohan felém, fülig ér a szája: “Annnnnya, a suli tökre menő, nagyon izgalmas volt az egész nap! Az osztálytársaim között máris van négy új barátom!!” – meglepő módon most még a táskáját is ő viszi, ez is biztos változni fog… legalábbis arra gyúr majd, hogy változzon.
Tetszett neki az első nap, a legszívesebben elmesélné az élményeit, de nekem mennem kell a termükbe, a papa veszi át, míg én az első, maratoni szülői értekezleten izzadok a kellemes, kora őszi harmincnyolc fokban. Nehéz ezt három óránál rövidebbre fogni, hiszen a gondnoktól a vezetőségig mindenki bemutatkozik, az összes tanár elmondja, mire lesz szükségük, és az órarend, házirend, éves programok is tisztázásra kerülnek, nem is beszélve az olyan padló alá kúszós teendőkről, mint az SZMK-tagok megválasztása.
19:40 A maratoni értekezlet után végre otthon
A gyerek teljesen fel van pörögve, boldogan szaladgál a lakásban, és házi feladatot követel. Fel kéne venni videóra, később még jól jöhet egy ilyen dokumentum… Mikor felvilágosítom, hogy még nincs házi, kéri, hogy legalább “az írást gyakoroljuk”. Minden nagybetűt ismer, csak még nem minden szótagot tud összeolvasni. Úgy képzeli, ez már magabiztos tudás, csak még tökéletesíteni kell.
Csak bízni tudok abban, hogy kitart ez a lelkesedés jövő ilyenkorra is, bár a tanító bácsi szerint kicsit mindenképpen lankad majd, amint kiderül, hogy nem két óra alatt fognak megtanulni folyékonyan írni-olvasni… sőt, ami azt illeti, elég sok unalmas, monoton, repetitív tevékenység is a tananyag része, amíg eljutnak odáig. És hol van még az is a végétől!
Jó, jó, de hogy tanuljon-e zenét is? Ez itt a kérdés. Á, elég terhelés a sok újdonság, majd zenél később, ha nagyobb lesz. És angol vagy német szakkör legyen ebéd után, vagy mindkettő? Ugyan már, úgyis csak mondókáznak és énekelnek, jól fog az jönni később a nyelvtanhoz. Azért két nyelvet muszáj elkezdeni, amilyen hamar csak lehet… de nem fog utálni érte?
“Anya, bepakolhatok a táskába? Olvasd fel a holnapi órarendet” – kis szünetet tart, majd minden tárgynál lelkesedik: “a matekot imádom”, szögezi le, élete első matekórája előtt néhány órával. Nem kell tudnia, hogy én annak idején már harmadikban elveszítettem a fonalat…
A másnapi könyveket és füzeteket kötöm be és matricázom, közben fél szemmel azt guglizom, mi az a kontyfánk, és hogyan kell használni. Merthogy táncra azt kérnek. Jesszusom, hol lehet ilyet egyáltalán kapni? Nem fog ordítani a gyerek, amikor a táncos reggelekre megcsinálom? És vajon kitart a dupla táncórák végéig? Megannyi kérdés…
20:40 Altatás, iskolakezdő mesével
Végigvesszük, mit tapasztaltunk meg az első iskolai napon, aztán elmondja, mi az, amit a legszívesebben megosztana, mert tudja, hogy közös napló készül. Már majd’ leragad a szeme, amikor hallom: “Azért anya, ne aggódjál. Még ha nehéz is lesz néha, együtt megcsináljuk ezt is!” – simogatom a homlokát, aztán pillanatok alatt álomba szenderül a kis szöszke elsősöm.
Kapcsolódó cikkek
