Almási Tamás 2001-es dokumentumfilmje, a Sejtjeink volt az első olyan hazai film, amely a meddőséggel és a lombikkezeléssel foglalkozott. Almási filmje több szempontból is nagyon fontos alkotás. Soha ezelőtt nem láthattunk bele min mennek keresztül azok a párok, akiknek valamilyen okból nem lehet gyereke és lombik-eljárásra vállalkoznak. Az eljárás folyamatának – a gyógyszeres kezelésen, a leszíváson, a beültetésen, stb. – bemutatásán túl a Sejtjeinkből azt is megtudhatjuk, hogy milyen lelki folyamatokon mennek keresztül ezek az asszonyok és párok, ugyanis a dokumentumfilm nem kizárólag a nők problémájaként kezeli a meddőségi eljárást – ebben is teljesen újszerű volt a dokumentumfilm. Almási nem csupán a film rendezője, hanem egyben operatőre is, ez teszi lehetővé, hogy nagyon személyes, bensőséges kapcsolat legyen közte és a szereplői között. Jól érzékelhetően ő is bevonódik érzelmileg a folyamatba, mégis nagyszerűen oldja meg, hogy minden érintettsége mellett, valahogy mégis egész idő alatt kívül is álljon.
Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila nyolc lombik-próbálkozás után úgy döntöttek, hogy belevágnak egy utolsó, kilencedik kezelésbe is, ráadásul ezt a nyilvánosság elé viszik azzal, hogy doku-reality vlogot forgatnak. Ez lett Az utolsó lombik c. doku-reality vlog, amit a YouTube-on lehetett követni. A vlog véget ért és mivel a sajtóban már több helyütt megjelent, valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Pataki Zitáéknak nem sikerült a kilencedik lombikkezelés.
Amikor úgy döntöttek, hogy még egyszer belevágnak és ebbe a nyilvánosságot is bevonják, akkor, ahogy Pataki Zita több helyütt is elmesélte, éppen Almási Tamás filmje volt az, ami példaként állt előttük, hasonlóan a dokumentumfilmhez szerettek volna ők is egy érzékeny, őszinte, tabudöntögető doku-sorozatot készíteni. Százezrek követték nyomon a sorozatot és egyáltalán nem érdemtelenül. A sorozat ugyanis nagyon szépen, érzékenyen enged betekintést két ember küzdelmébe, úgy lehetünk részesei az életük egy nagyon nehéz időszakának, hogy egyszer sem érezzük úgy, hogy őszintétlenség lenne, kamerának játszás, moderálás vagy szépítés. Nagyon vékony jégen táncol az, aki doku-reality-ben vesz részt, könnyen válhat ízléstelen, kukkolós valamivé a műfaj, de Az utolsó lombikról ez egyáltalán nem mondható el.
A lombikkezelés minden fontos állomásán ott vagyunk, az első vizsgálatokon át, a folyamat minden részletébe betekintést kapunk. Láthatjuk, hogy milyen ez a folyamat egy magánkórházban (máshol nem is lett volna lehetőségük a lombokkezelésre, mert az állam csak öt eljárást finanszíroz), láthatjuk, hogy milyen apró dolgokon csúszhat el egy ilyen eljárás kimenetele, ahogy azt is, hogy bár Zitáék rutinosnak számítanak, mégis bármikor érheti őket valamilyen meglepetés. Mert bár az elmúlt évtizedekben nagyon sokat fejlődött a meddőségi kezelés, mégsem egy tökéletesen kiszámítható valami. “Minden egyes lombiknál ért valami váratlan dolog minket” – nyilatkozta korábban Szárnyas Attila. “Amikor egy lombikba belekezdünk, az alap esetben két esélyes: vagy sikerül, vagy nem. De arra mi sem számítottunk, hogy vannak köztes állapotok: a fél sikerek, a teljes sikertelenségek, amikor például el sem jutsz a beültetéséig.” És pontosan ezt a váratlanságot, kiszámíthatatlanságot értjük meg a sorozat megnézésével.
A sorozat másik nagyon fontos oldala az emberi aspektus. A meddőségi eljárás nem csak a nő dolga, hanem egy páré, a vlog bemutatja azt is, hogy a pár miken megy keresztül. Ez az a nézőpont, amiről keveset beszélünk. Arról, hogy a hormonkezeléseknek milyen hatásai vannak, annak, hogy bármennyire is nagyszerű az orvos és otthonos a magánkórház, minden egyes vizsgálat mégis csak egy orvosi vizsgálat, a maga kellemetlenségeivel. Azt, hogy mit jelent a remény, hogy mit jelent a negyvenes éveik közepén egy ilyen vállalkozás. Elképesztő látni azt, hogy ez a két ember mennyire nem tört meg, nem keserű, nem irigy, hogy egymásból tudnak építkezni, nem vádolják a másikat. Hogy mennyire elesettek, de egy pillanat múlva mennyire erősen tudják támogatni a másikat. Hogy egyáltalán nem törvényszerű az, hogy erre rá kell mennie egy kapcsolatnak. És hogy mekkora munka van ebben az egészben, a feldolgozásban, az elengedésben és persze egymásban is.
Amikor Pataki Zita és Szárnyas Attila elhatározták, hogy vlogot indítanak az utolsó lombikjukról, akkor az volt a céljuk, hogy szétrobbantsák a tabukat, irányt mutassanak, és ahogy Pataki Zita a Babaszobának nyilatkozta “a valóságot bemutatva, nem eltorzítva, szeretnénk megmutatni azt, hogy milyen lelki állapotokon megyünk keresztül egy ilyen eljárás alatt. Hihetetlenül szép az élet, megér minden fájdalmat, könnyet és mosolyt.”
Kapcsolódó cikkek
