A nárcisztikus személyiségzavar jóval több önimádatnál vagy arroganciánál, az egyik legösszetettebb állapot. Azt szinte mindenki tudja már, hogy egy nárcisztikus személy állandó csodálatra tart igényt és a mások iránti empátia hiányzik belőle. Jellemzőjük, hogy eltúlozzák az eredményeiket, felfújják a tehetségüket és engedelmességet várnak el másoktól.
Ahogy azt a PsychCentral cikke kiemeli, a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 5. kiadása (DSM-5) 9 kritériumot határoz meg a nárcisztikus személyiségzavar klinikailag diagnózisához, amelyből legalább ötnek igaznak kell lennie ahhoz, hogy valakit nárcisztikus nevezhessünk. Ezek az alábbiak:
- túlzott önhittség, önelégültség
- gyakori fantáziálás zsenialitásról és hatalomról;
- az a meggyőződésük, hogy különlegesek és így csak magas státuszú emberekkel kerülhetnek kapcsolatba;
- az a vágy, hogy csodálják őket;
- jogosultság érzése;
- mások kizsákmányolása;
- empátia hiánya;
- irigység másokra, vagy az a meggyőződés, hogy mások irigyek rájuk;
- arrogáns vagy gőgös viselkedés.
Fontos megjegyezni, hogy nem időnként mindannyian lehetünk arrogánsak, önhittek anélkül, hogy nárcisztikus személyiségzavarral küzdenénk, ahogy akadhatnak olyan helyzetek, amikor kevésbé vagyunk empatikusak másokkal. Érdemes tehát csínján bánni azzal kit nevezünk nárcisztikusnak.
Kapcsolódó cikkek
