Az öröklődést hordozó anyagokba programozott üzenet tartalmazza, hogy milyen lesz az utód. Ez alakítja ki külső megjelenését és belső tulajdonságait. A családi fotóalbumban tallózgatva időnként meglepő felfedezésre jutunk. Kisfiunk szeme, még a tekintete is akár a nagypapáé, orra, ajkának ívelése pedig a megboldogult nagymama emlékét idézi. Az utód az anyai petesejtben és az apai spermában jelenlévő kromoszómák kombinációjának egyvelege, de a szabványtól eltérő genetikai variációk milliói lehetségesek.
Titokzatos genetika
Az emberiség genomjának feltérképezése (a szervezetünkben lévő mintegy százezer gén együttese) már 2001-re befejeződött, és az öröklődés sok addig ismeretlen titkáról lehullt a fátyol. Testünk sejtekből tevődik össze, melyek pillanatnyi megállás nélkül működnek azért, hogy a létezésünkhöz szükséges molekulákat produkálják.
Saját személyi számítógépének, a sejtmagnak köszönhetően a molekulák mindegyike tökéletesen tudja a feladatát. Nem véletlenül áll e terület a kutatók vizsgálódásának középpontjában. A sejtek felbecsülhetetlen értékű kincset rejtenek: huszonhárom kromoszómapárt, az örökletes tulajdonságok hordozóit.
Közülük huszonkét pár a két nem tulajdonságainak átörökítője, a huszonharmadik az utód nemének eldöntéséért felelős. Minden kromoszómapár egy apai és egy anyai kromoszómából tevődik össze, a véletlenszerű társulás a megtermékenyítés pillanatában dől el. Az esetek jó részében a gyermek szüleire hasonlít, de néha meglepő módon a nagyszülők vagy más közeli hozzátartozók személyiségjegyeit is örökli.
A számtalan variációs lehetőség eredményeként gyakorlatilag nullával egyenlő az esély arra (több milliárd közül egy), hogy ugyanannak a családnak két tagja genetikailag teljesen azonos legyen. A szabályt csak az egypetéjű ikrek szegik meg, mert ők valóban úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás.
A nagy felfedezés: a DNS
Ha lehetőségünk lenne kicsit eljátszani és libasorba rendezni génjeinket, az 1,5 méter hosszú sávban megszámlálhatatlan mennyiségű – az öröklődés csodálatos titkait rejtő – DNS (dezoxiribonukleinsav) molekula nyüzsögne. Ma még távolról sem tudjuk a DNS által közvetített valamennyi információt megfejteni. Az elmúlt hét évtizedben azonban sikerült körvonalazni kémiai összetevőit és vegyi bázisokhoz álló üzeneteit.
Domináns és recesszív faktor
A gének párosával funkcionálnak, gondosan ügyelve arra, hogy mind az apa, mind az anya tulajdonságai fellelhetők legyenek az utódban. Ám a jellemző tulajdonságok kialakításában (termet, hajszín, szemszín, fülek formája) egyetlen – nevezetesen a domináns – gén jut kifejezésre, legyőzve és eltávolítva a recesszív géneket. A szelektálás rendkívül logikus, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyermek nem nőhet egy időben olyan magasra, mint a papa, és olyan alacsony termetűre, mint a mama. A domináns és recesszív gének gigászi küzdelmének végeredménye dönti el jellemvonásainkat.
Sok gyerek arcvonásaiban szinte ámulatba ejtően fedezhető fel a keveredési arányok egyensúlya. Szemét, szájának ívelését a mamától, orrát, hajszínét a papától örökölte. Amikor a gyerek szakasztott mása az édesanyjának, biztosra vehető az anyai gének erőteljes érvényesülése, amely korántsem jelenti azt, hogy a következő szülés hasonló eredményt hoz.
A második gyerek gyakran megszólalásig hasonlít a papára, és mindez természetesen kötetlen sorrendben fordítva is lehet. Léteznek úgynevezett kodomináns gének, amelyek együttesen fejtenek ki érvényesítő és mérséklő hatást. Bőrünk színe a legkülönbözőbb árnyalatokat produkálva kodomináns génműködés szerint alakul. Vegyes házasságban a folyamat különösen jól követhető, hiszen az utód bőrszínét sem a színes bőrű apa, sem a fehér anya színe nem determinálja végérvényesen. A gyermek testét a fekete és fehér szín keverékéből kialakult felhám borítja.
Azok a csodálatos szemek
A statisztikai adatok birtokában a genetikusok szinte teljes bizonyossággal állítják, hogy a barna szemszínre hajlamosító gén erősebb a kék szem kialakulásáért felelős génnél. Amennyiben eleink mindketten kék szeműek, nehezebb az eredmény prognosztizálása. Előfordulhat az is, hogy a sötétbarna szemű papa fiacskája azúrkék szemével a nagymamára hasonlít. A gének és a fizikai tulajdonságok közötti áttételek módozatait még nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Ám amióta a kutatók közelebb kerültek az öröklődés, a domináns és recesszív gének különös játékának megértéséhez, azt is tudják, hogy bizonyos gének képesek a generációk közötti nagy ‘ugrásokra’.
Természetünk alakulása
Körül kell nézni kicsit környezetünkben, és máris megállapíthatjuk, hogy a gyerek általában követi valamelyik szülő testmagasságát. Ha mindkét szülő alacsony, a gyerekek sem lesznek atlétatermetűek, de a magas szülők általában nagy csemetével dicsekedhetnek. Amikor az egyik szülő magas, a másik alacsony vagy középtermetű, az utód többnyire az elsőként említett szülőhöz közelít.
A megfigyelések nélkülöznek minden tudományos megalapozottságot, hiszen termetünk alakulása számos tényezőtől függ. A hipofízis (agyalapi mirigy) által kiválasztott növekedési hormon döntően beleszól magasságunk alakulásába, de nem kisebb szerep jut a thyroid hormonnak (pajzsmirigy hormonja) és egyfajta belsőelválasztású mirigynek.
A terhesség idején fogyasztott alkohol és a dohányzás fékezi a gyerek növekedését az anyaméhben. A születés utáni táplálkozás, a megfelelő vitaminfelvétel az életkörülmények döntően hatnak a csecsemő növekedésére. A feltételek bármelyikének hiánya előrevetíti a későbbi növekedés lassulásának árnyékát.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
