‒ Mesélj, hogy tudtátok meg?
‒ Hét éve voltunk már együtt, mikor tavaly októberben összeházasodtunk, a sok sürgős munka miatt azonban csak januárban utazhattunk nászútra. Mint a mesében: már hármasban jöttünk vissza. Persze ez csak később derült ki.
‒ Nagyon vágytál rá?
‒ Őszintén? A terhesség előtt engem annyira nem hozott lázba egy csecsemő sem. Nem éreztem vágyat, hogy gügyögjek vagy bohóckodjak mások babáinak. Nem is igazán érdekelt az egész várandósság-dolog. Aztán minden megváltozott, de nem egy csapásra, hanem szép lassan… Azért az vicces volt, négy tesztet csináltunk meg egymás után, hogy biztos legyen, és el merjük hinni az eredményt.
‒ Makkegészségesnek tűnsz. A tied valóban másállapot, terhességről szó nincs, ugye?‒ Hát mostanában azért érzem, hogy fáradékonyabb vagyok, de már csak pihennem kell szerencsére. Tényleg tökéletesen éreztem magam végig, csak hírből ismerem a kellemetlenségeket. Hiszem, hogy azért, mert nyolc éve jógázom intenzíven, ismerem, és amennyire lehetséges, tudatában vagyok a testem képességeinek. Ezért bízom ilyen erősen abban is, hogy képességem a természetes szülés, ami minden vágyam. Nem tudok mást elképzelni.
‒ Hogy készülsz rá?
‒ Andrással együtt készülünk. Először kértem pár megbízható könyvet, mert tényleg fogalmam sem volt semmiről. A születés művészete összes gondolatával egyet tudtunk érteni. Másik „bibliám” Ingeborg Stadelmann A bába válaszol című zseniális könyve.
Ritával nemsokára újra találkozhatsz, immáron anyukaként.
Kapcsolódó cikkek
