Tavalyelőtt ősszel házasodtunk össze Martinnal, akivel két évvel az egyetem után ismerkedtem meg egy balatoni nyaralás során. Mindketten barátokkal mentünk, és a szomszédos házakban volt a szállásunk. Az ott töltött hét nap alatt szerveztünk néhány közös programot a barátaival, és mivel mind Budapesten éltünk, megbeszéltük, hogy később is tartjuk a kapcsolatot – hamarosan pedig kettesben is elkezdtünk találkozgatni.
Már az eljegyzés előtt beszéltünk arról, hogy mindketten két gyereket szeretnénk, mert neki és nekem is egy-egy lánytestvérünk van. De nem stresszeltünk rá a babaprojektre az esküvő után, nem rohantunk, de elkezdtünk próbálkozni, és fél évvel később először lett pozitív a teszt.
Az első teszt még egy halvány második vonalacskával biztatott – valószínűleg túl korán csinálhattam meg –, viszont néhány nap múlva már erősen látszott mindkettő, majd az első orvosi vizsgálat is megerősítette, hogy hamarosan hárman leszünk.
Egyszerre éreztem kitörő boldogságot, mégis egy óriási békesség is elöntött. A rosszulléteket leszámítva nem volt más panaszom az első két hónapban, és igyekeztem aktív maradni, a dokim engedélyével még a futást is folytattam – bár a tempón lassítva.
Nagyjából a 10. hét környékén viszont észrevettem azt, hogy egyre sűrűbben kell kimennem a mosdóba a munkahelyemen nap közben. Ezt el is könyveltem volna egy terhességgel járó tünetnek, amire érdemes rákérdeznem a soron következő vizsgálaton, viszont az aggasztani kezdett, hogy enyhe folyásom is lett. Ahogy fel tudtam idézni, arról olvastam az egyik könyvben az első trimeszter tünetei között, hogy a terhesség alatti hormonális változás miatt lehet bővebb a hüvelyi folyás. Az viszont aggasztott, hogy inkább híg nedvedzésnek tűnt, és a szaga szokatlan volt.
Ezért úgy döntöttem, hogy nem várok heteket a soron következő vizsgálatra, hanem kértem egy időpontot a nőgyógyászomnál, mert attól tartottam, hogy esetleg felfáztam… Bár a korábban ilyen esetben tapasztalt tüneteim közül most hiányzott a szúró, égő érzés pisilés közben.
Abban az orvosom is megerősített, hogy a furcsa szagú folyás valóban nem tartozik a normál terhességi tünetek közé, és jól tettem, hogy inkább bementem egy vizsgálatra, ahol mintát vettek. Később ki is derült, hogy a panaszokat az úgynevezett bakteriális vaginózis okozta. Hirtelen nem is értettem, hogy hogyan lehetséges egy ilyen fertőzés, hiszen oda szoktam figyelni az intimhigiéniára, a babavárás miatt nagyon kényelmes, pamut bugyikat hordtam, és gyanítottam, hogy Martintól sem kaphattam el semmit.
Az orvos viszont elmagyarázta, hogy ennek a problémának az oka valójában a hüvelyflóra megváltozása, a jó Lactobacillusok és a rossz bacik arányának felborulása, ami a terhesség alatt a hormonális változások – az ösztrogén és a progeszteron szintjének megemelkedése – miatt is előfordulhat. Ilyenkor ugyanis az alapvetően savastól lúgosabb irányba mozdul el a hüvely pH-ja, ami kedvez a kórokozók elszaporodásának.
Azonnal aggódni kezdtem, hogy mi lesz így a babával. Emlékeztem, hogy korábban olvastam, hogy sajnos a terhesség alatti bakteriális vaginózis kezelés nélkül vetéléshez vagy koraszüléshez vezethet. De az orvosom megnyugtatott, hogy hamar cselekedtem, és felírt egy gyógyszert, és helyileg alkalmazható készítményt is javasolt. Azonnal be is szereztem ezeket, és az utasításainak megfelelően elkezdtem használni, és igyekeztem sokat pihenni, és elterelni a gondolatimat az aggodalmakról. A következő héten már nagyon vártam a kontrollt, mert teljesen megnyugodni csak akkor tudtam, amikor végre kiderült, hogy szerencsére elmúltak a panaszaim.
Amíg folytattam a kezelést, utánaolvastam a bakteriális vaginózisnak és a tüneteinek, hogy a következő babaváráskor már képben legyek. Azóta még jobban igyekszem odafigyelni arra, hogy ha stresszesebb vagyok a kelleténél, ezt megpróbáljam valahogy csökkenteni, hiszen a stressz is fokozhatja a kiújulás esélyét. Ha pedig megint valamilyen gyanús tünetem lenne, jobb kérni egy időpontot az orvosomnál – biztos, ami biztos.
Kapcsolódó cikkek
