A szülés helyének megválasztásában ma már sokkal nagyobb az anyák szabadsága, mint az előző generációnak. Tizenöt évvel ezelőtt hivatalosan csak a lakóhely szerinti körzeti kórházban lehetett szülni, bár már akkor is sok kiskapu létezett.
A szabad orvosválasztás bevezetésével megnőtt a lehetőségek száma: ismerek olyan anyát, aki Miskolcról utazott Csepelre, más pedig Budapestről Pécsre, hogy az általa legjobbnak tartott körülmények között adjon életet gyerekének. Az utóbbi másfél évtizedben adatott meg a szaksegítséggel kísért otthonszülés lehetősége is hazánkban, ami a családok viszonylag szűk körét érinti.
A (talán közeli) jövő hozza meg a születésházban való szülés alternatíváját, ahol szaksegítséggel, otthonos körülmények között, a természet rendje szerint, vagyis lehetőleg beavatkozás nélkül hozhatja világra gyerekét az anya.
Az ambuláns szülés azoknak való, akik ugyan nem szeretnének lemondani arról a biztonságról, amit a kórház nyújt szülés közben és közvetlenül utána, ám a gyermekágyas időszakot első perctől kezdve otthonuk négy fala között szeretnék tölteni. Az ő nevükben kérdeztük dr. Lázár Gábort, a Szent István Kórház szülészét a jelenlegi lehetőségekről.
Saját felelősségre
– Magyarországon jelenleg nincsen ambuláns szülés – mondja Lázár doktor. – Legalábbis hivatalosan nem létezik ez a lehetőség. A társadalombiztosítás ugyanis egy fillért sem térít a kórháznak, ha a “beteg” nem tartózkodik az osztályon legalább negyvennyolc órát. Talán ez a helyzet megmagyarázza, miért nem szorgalmazza egyetlen orvos sem, hogy a kismama hazamenjen közvetlenül szülés után vagy másnap. Aki ma a kiszabott idő lejárta előtt hazamegy, annak nyilatkoznia kell arról, hogy saját felelősségére hagyta el a kórházat. Az egészségügyi törvény ezt lehetővé teszi, hacsak nem kerül veszélybe az újszülött élete a korai távozás miatt.
Bár a kórházak általános gyakorlata Magyarországon, hogy a szülést követő minimum 72 órán át bent tartják az anyát és a babát, ennek – problémamentes szülés esetén – valójában semmilyen indokolható egészségügyi oka nincs. Kevesen tudják, hogy az ambuláns szülés lehetőségével – tehát a szülés után 24 órán belül a kórház elhagyása -mindenki élhet. Az egészségügyi törvény értelmében a kórházat bármikor el lehet hagyni, ha azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyeztetjük, azt a kezelőorvosnak bejelentettük. Ugyanakkor az ambuláns szülést a kórházak nem szokták javasolni, sőt, egyenesen igyekeznek lebeszélni róla a kismamát. Ennek oka egyszerű anyagi természetű: szülést követően az intézmény csak 72 órás fekvőbeteg ellátás után kap finanszírozást. Mindezek fényében a gyakorlatban inkább csak elvi lehetősége van az ambuláns szülésnek. 2013-ban a Születésház Egyesület kezdeményezte, hogy szabályozzák az ambuláns szülést Magyarországon. – a szerk.
– A törvénynek ezt a tételét sokféleképpen lehet értelmezni. Gyakorlatilag minden esetben fennáll annak lehetősége, hogy az orvos kijelentse: a gyerek életveszélyben van, pusztán azért, mert nincs a kórházi dolgozók szakszerű ellenőrzése alatt. Ezzel ellentétes az a megállapítás, amit többek között dr. Marsden Wagner, a WHO egyik vezető szakembere is hangoztat, hogy egy újszülött számára az egyik legveszélyesebb hely a kórház, hiszen ott töménytelen, sokszor az antibiotikumoknak is ellenálló kórokozóval találkozhat a kisbaba.
– Ez az, amiért én pártolom, mégsem ajánlanám mindenkinek az ambuláns szülést. Ha az első nap gond nélkül telt, ha nincs szövődmény, ha a család felkészült a baba fogadására, ha van segítség az anya és a kicsi gondozásában, ha a védőnő és a gyermekgyógyász rendszeresen látogatja őket, és ha megfelelőek a család lakáskörülményei, akkor nincs okom erőltetni, hogy maradjanak. De ha a fönti feltételek közül akár egy is hiányzik, úgy gondolom: jobb, ha néhány napot a kórházban tölt az anya és az újszülött.
– Többnyire nem is a szülészek kifogásolják a korai távozást, hanem a kórház csecsemőgyógyásza.
– Néhány óra megfigyelésre mindenképpen szükség van, ezalatt megállapítható, hogy a kicsi tud-e orvosi segítség nélkül alkalmazkodni a külvilághoz. Én azt javasolnám, hogy csak az első nap után menjen haza a család. A második-harmadik nap szokásos programja nincs kórházhoz kötve: a BCG-oltást otthon is megkaphatja a baba, az anyagcsere-betegségek szűréséhez szükséges vért otthon is le lehet venni, és el lehet végezni a hallásvizsgálatot, a csípőficam-szűrést is.
A biztonságérzet a legfontosabb
– Ha a társadalombiztosítás támogatná az ambuláns szülést, egészen biztos, hogy lenne rá igény, de nem gondolom, hogy nagy tömegek választanák. Sok anya a kórházban érzi magát biztonságban, különösen akkor, ha nincsenek, vagy rosszak a tapasztalatai a szülés utáni első napokról. Egy magabiztos, többedszer szülő anya szívesebben választja a korai hazatérést, főleg, ha van otthon segítsége, és várja a többi gyerek. Nem ritka, hogy az anyák a kórházi napokat pihenésnek tekintik, amire otthon nem lesz lehetőségük. És sajnos vannak olyan nők is, akik a kórházban sokkal jobb körülmények között lehetnek, mint otthon.
Több tényező befolyásolja tehát, hogy ki mit választana szívesen. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a saját felelősség vállalásának kényszere megnehezítheti a család dolgát. Ha bármi baj adódik, félve mennek vissza a kórházba, mert úgy érzik – talán néha joggal -, hogy, mivel a hazamenetellel már “elvetették a sulykot”, ezért nem fogadják őket szívesen. Jobb lenne, ha mindenki felvállalhatná a döntéseit: a szülő, az orvos egyaránt.
– Felmerül a kérdés, hogy vajon gazdasági szempontból nem érdemes-e csökkenteni a kórházi ápolási napok számát.
– Ahhoz, hogy a “korai hazaadás””gazdaságos legyen, sok feltételnek kellene teljesülnie. Elsősorban a háziorvosi és védőnői hálózat felkészültségét emelném ki. Ha a körzeti egészségügyi dolgozók nem tudják szakszerűen és alaposan ellátni az újszülött és a gyermekágyas anya gondozását – ez jelenleg nem tartozik a szokásos feladatok közé -, akkor előfordulhat, hogy sokan visszakerülnek a kórházba, akár hosszabb ápolási időre is.
Megfelelő előkészítéssel azonban gazdaságosan, biztonságosan működtethető lehetőség volna az ambuláns szülés.
A gyermekgyógyász szemével
Dr. Fodor Mariann neonatológus gyermekgyógyász szerint komoly előkészítést igényel a családtól, hogy hazamehessenek az első nap után. Az újszülött külvilághoz való alkalmazkodása három-öt napot vesz igénybe. Ebben az időszakban mindenképpen naponta látnia kell a babát a gyerekorvosnak, hogy ellenőrizze a légzését, a színét, és azt, hogy nem sárgult-e be túlzottan.
A mai körülmények között, amikor egy gyermekgyógyászra akár nyolcvan csecsemő is jut, nem biztos, hogy fel tudja vállalni a mindennapos látogatást. A másik nehézség abban rejlik, hogy a szülészetnek két kötelezettsége van: be kell adniuk az újszülöttnek a BCG-oltást, és le kell venniük a vért az anyagcsere-betegségek szűréséhez. Az oltással még nincs nagy baj, mert azt akár az első napon is be lehet adni.
A vérvételnek viszont csak akkor van értelme, ha a gyerek már jelentősebb mennyiségű anyatejet szopott, mert csak akkor mutatható ki a véréből, hogyan reagál szervezete a táplálékra. A szúrást tehát háromnapos kor előtt nincs értelme megejteni, viszont: a szabály, az szabály. Akár értékelhető az eredmény, akár nem, minden babától leveszik a vért távozás előtt.
Ebben az esetben néhány nap múlva meg kell ismételni a szúrást.
A sárgaság is jelenthet komplikációt. Élettani sárgaság esetén nincs gond: a korai napokban is kezelhető gyakori szoptatással és házi “fényterápiával” (a babaágyat az ablak mellé toljuk). Viszont ha az orvos kóros mértékű sárgaságra gyanakszik, el kell menni az egy-két napos csecsemővel laborvizsgálatra – ami nem valami kellemes élmény egy frissen szült anya számára. A doktornő szerint az első három nap nagyon különbözik a továbbiaktól, és ez különleges figyelmet igényel, ami kórházban könnyebben megadható, mint otthon.
Külföldön
A legtöbb nyugat-európai országban a család otthonában is biztonságosan megoldható a gyermekágyas anya és az újszülött gondozása, állapotuk ellenőrzése. Ezt a feladatot mindenütt független bábák végzik, akik az első időkben naponta, később igény szerint látogatják a családot. Ellenőrzik, hogy megfelelő ütemben fejlődik-e vissza a méh, nem kóros-e a gyermekágyi folyás, segítséget nyújtanak a szoptatásban, megtanítják fejni az anyát, szükség esetén kezelik a mellgyulladást. Ambuláns szülés esetén a kórház Németországban naponta körülbelül háromszáz euró bevételtől esik el.
A holland bábák képzettsége az újszülött ellátására is kiterjed, az összes szülés több mint harmada ugyanis bábák segítségével, a család otthonában történik. Ott csak akkor látja gyerekorvos a kisbabát, ha valami panasz vagy rendellenesség merül fel. A kismamának a gyermekágy első heteiben napi nyolc órára háztartási segítség is jár, ennek költségeit a társadalombiztosítás téríti. Európa-szerte egyre több bába szerez szoptatási szaktanácsadói képesítést (IBCLC), így még hatékonyabb a segítség, amit a szoptatás terén nyújtani tudnak. Külföldön korszerű lehetőségnek tekintik az ambuláns szülést, mert személyre szabott és gazdaságos ellátási forma, ami a lehető legrövidebb időre szakítja ki a családot megszokott környezetéből.
Ötből kettő ambulánsan
Treiben Gabi a két utolsó szülése után az akkor lehetséges legrövidebb időt töltötte a kórházban – bár ő még ezt is sokallta.
“Harmadik gyerekünk már alternatív szobában született, békés körülmények között, ezzel tökéletesen elégedett voltam. Hanem a szülést követő időszak nagyon nem tetszett. Bár roominginben feküdtünk, okkal, ok nélkül elvitték a babákat, pótlást adtak, nem fürdethettem, és soha nem tudtam semmit arról, mi történik éppen, vagy mi várható.
A következő szülésnél az orvosom azt mondta, ha csak az ő szava számítana, már két órával a szülés után hazamehetnénk, de sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Megállapodtunk abban, hogy maradok egy napig, így talán nem borzolódnak föl annyira a kedélyek a csecsemőosztályon. Vittem igazolást arról, hogy a gyermekorvosunk vállalja az újszülött mindennapi látogatását, a vérvételt, az oltást. Még így is elég feszült hangulat alakult ki az osztályon, az is elhangzott, hogy nem vagyok normális.
Botrány nem volt, mert mindent lenyeltem a cél érdekében. A vért még így is levették – néhány nap múlva megkaptuk az eredményt: a minta értékelhetetlen. Azóta is az jár a fejemben: egy ilyen drága vizsgálat elvégzésére vajon miért áldoz pénzt a társadalombiztosítás, ha előre lehet tudni, hogy fölösleges az egész. Végül a gyermekorvosunk megismételte a vérvételt otthon.
Az első gyereknél még én is örültem, hogy tapasztalt anyukák és csecsemős nővérek között lehetek, akiktől tanulhatok. De a második gyerektől kezdve már nem hiszem, hogy bárki más jobban tudna figyelni a gyerekemre, mint én magam.”
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
