A szakemberek többsége az öröm mellett azonban már akkor is látta a törvény gyermekbetegségeit.té
Most, sürgősségi eljárással a gyermekek védelmét és az örökbefogadás rendszerét szabályozó törvénytervezet felől döntött a parlament.
Magyarországon az örökbefogadás nem egyszerű – a leendő szülőknek szinte minden esetben sokáig kell várnia arra, míg jogszerűen családjukba fogadhatnak egy kisgyermeket. A szakemberek szerint ez nem baj – szükség van erre az időre ahhoz, hogy minden részletre kiterjedően, alaposan megfontolhassák és ellenőrizhessék, hová is kerül a gyermek.
Kit, hogyan és mikor?
A Pikler-Lóczy Társaság a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvánnyal közösen, valamint a hasonló indíttatású külföldi társaságokkal a névadó születésének 100. évfordulója alkalmából konferenciát tartott.
Huszonegy országból háromszáznegyvenhat szakember vitatta meg a szülő-gyerek kapcsolat, a sérült gyermekek terápiája, a bölcsődei és csecsemőotthoni nevelés, az örökbefogadás aktuális feladatait és lehetőségeit.
A konferencia felvetései nyomán megkérdeztük az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium illetékesét is arról, hol tart az örökbefogadási törvény.
– Még ma is kevés az olyan gyermek, akit úgy lehet örökbe fogadni, hogy minden szempontból megfeleljen az elvárásoknak. A procedúra előtt kitöltött nyilvántartásban többek között szerepel a gyermek kora, neme, származása és vallási hovatartozása.
– A törvénytervezetet Péterfalvi Attila és Kaltenbach Jenő ombudsmanok is vizsgálták, s nem jelentettek be észrevételt – mondja dr. Forgács László, a szaktárca Ifjúságvédelmi Főosztály Családjogi és Gyámügyi osztályának vezetője. – Aztán később “felébredtek” és kifogásolták, hogy a származás és a vallási hovatartozás szerepel ezen a lapon – tehát a törvény módosításánál ezek a tételek már kimaradtak. Az örökbefogadásnál ugyanis még ma is sarkalatos kérdések ezek, mint ahogy az is, hogy a gyermeknek van-e bármilyen betegsége. Az igények leginkább a három éven aluli gyermekek iránt mutatkoznak, akik makkegészségesek, s nem tartoznak egyik problémás – roma, színes bőrű – etnikumhoz sem.
– A külföldi örökbefogadások más képet mutatnak. Ezeknél a betegség nem kizáró ok, mint ahogyan a származás és az életkor sem.
– Ezen a területen is voltak anomáliák, például sorra-rendre nem tájékoztatják a magyar hatóságokat a gyermek további sorsáról. Előfordult, hogy a kérdéses ország nem is folytatta le a megfelelő eljárásokat, így volt lehetséges, hogy néhány kisgyermek kurtán-furcsán visszakerült Magyarországra, amikor az új szülők valamiért “ráuntak”. A Hágai Egyezmény elveit – amely a külföldre történő örökbefogadást szabályozza – 1993-ban írtuk alá, s amint megtörténik a hivatalos csatlakozás, ezen a téren is a nemzetközi szabályozások lesznek érvényesek.
– A törvénymódosítások arra irányulnak, hogy gyorsabban lehessen örökbe fogadni gyermeket, és az eljárás igazodjon az EU gyakorlatához.
– Azzal nem értek egyet, hogy gyorsabb legyen az eljárás – nem autóvásárlásról van szó, hanem életre szóló döntésről. Fontos, hogy a leendő szülőket kellően fölkészítsük, s akár alkalmatlannak is minősíthessük. Bevezettük az életkor szerinti limitet – e szerint minimum 16, maximum 45 évvel kell idősebbnek lenniük a leendő szülőknek.
– Változik a törvény annak tekintetében is, mikor és hogyan mondhat le az anya szülői felügyeleti jogáról.
– Ennek egyik passzusa szerintem alkotmányellenes, hiszen a szülői jogot csakis a bíróság szüntetheti meg, azonban nem ezt erősíti a gyakorlat. Tehát finomításra lesz szükség. Zilált állapot volt az is, hogy a felügyeleti jogról történt lemondás után a gyermek státusza az örökbefogadás pillanatáig nem volt tisztázott – most hivatalos gyámot kell kijelölni erre az időszakra.
– Január elsejétől szabályozták az örökbefogadással foglalkozó közvetítők tevékenységét is.
– Csak olyan szerveződések kaphatnak a minisztériumtól működési engedélyt, amelyeknek megfelelő szakmai hátterük van, s limitált az összeg is, mennyit kaphatnak egy-egy ügylet bonyolításáért. Ez a nyugdíjminimum háromszorosa, azaz ma 60 ezer forint. Csakis nyílt örökbefogadással foglalkozhatnak, s olyan gyermekekkel, akik nem állami gondoskodásban nevelkednek.
Ádámnál és Évánál kezdjük
Dr. Czeizel Endre genetikus professzornak is van véleménye, méghozzá meglepő. A beszélgetést szinte Ádámnál és Évánál kezdjük, s igazán újszerű dolgokat közöl rólunk, emberekről.
– Az emberré válás során fontos, de veszélyes tényezők játszottak közre. Négy lábról kettőre emelkedtünk, s ez megterhelte a gerincet, a nőknél pedig leszűkölt a medence – tehát az emberasszony iszonyúan megszenved azért, hogy gyermeket hozzon a világra. Főként, mivel kialakult a homloklebeny – ez a legfontosabb tényezője emberré válásunknak -, s ezzel megnőtt a gyermek koponyamérete. Elvileg tehát ki kellett volna halnia az emberiségnek, s hogy mégsem így történt, az az alkalmazkodás csodája. A gyermek ugyanis koraszülötten érkezik erre a világra – a 9 hónapos kihordás nem elegendő, legalább másfél év kellene ahhoz, hogy olyan bébi szülessen, aki akár a kiscsikó, máris lábra áll, és csökkentheti a születés utáni hátrányait. Az ember agyának 65 százaléka a születés után alakul ki. Ebből adódik, hogy a kisbaba tökéletesen életképtelen lenne, ha az édesanyja nem gondozná, óvná az elkövetkező években. A baba életében a születés utáni első év a legfontosabb – ekkor fejlődnek ki az agyban az úgynevezett szinapszisok, melyek kialakulásához elengedhetetlenül szükséges a szeretet örökös megnyilvánulása, a dédelgetés, a figyelem. Ha a kisbabára nem tartanak igényt, intézetbe adják, akkor a legszakszerűbb gondozás mellett is ezeknek a szinapszisoknak mintegy hetven százaléka alakul ki csupán. A hátrány behozhatatlan még akkor is, ha később a gyermek jól helytáll – hiszen fel lehet tenni a kérdést, milyen lehetett volna, ha tökéletes ellátását kap.
Öröm és fenntartások
A professzor nagy hibának tartja, hogy a terhességek felét még ma sem tervezik nálunk, a születés esetleges.
– Az anyák nagy része nem él az abortusz lehetőségével – vagy nem tud róla, vagy már késő van kérni. Még mindig évente 200-an lesznek öngyilkosok a nem kívánt terhesség miatt. És minden hétre jut egy csecsemőgyilkosság…
– Az örökbefogadás gyakorlata nem jó dolog, de még mindig a legjobb döntés.
– A nő megoldja nem kívánt gondjait, egy házaspár gyermekhez jut, a baba pedig jó körülmények közé kerülhet. De cigánygyereknek ilyen esetekben nem jó lenni – még ma is elképesztő az előítélet, s ezek a gyermekek még inkább hátrányba kerülnek.
Czeizel doktor örül a törvény módosításainak, de vannak fenntartásai.
– A nyílt örökbefogadást jobban kell szorgalmazni, hiszen ennek során kerülhet a kisbaba szinte születése pillanatától új családba, s növelheti életesélyeit. Visszaállítanám a dajkaterhesség lehetőségét, a vállalkozókra bízva, miként egyeznek meg a leendő szülőkkel. Főként azért fontos ez, mert olyan házaspároknak is lehetne genetikailag azonos gyermeke, ahol az asszony orvosi okok miatt nem képes kihordani magzatát. A gyermekközpontú társadalomtól még ma is messze vagyunk – erre elrettentő példa, hogy egy 40 éves nőt még mindig bolondnak néznek, ha szülni akar.
– A nálunk műveltebb világban már nem fordulhat elő, hogy egy gyermeket, nevelje “valódi” szülő vagy örökbefogadó, rosszízű “makarenkói” pofonokkal nevelnének. Nálunk még ma is élő az a szemlélet, hogy bizony, nem árt a gyereknek egy-két, időben elhelyezett nyakleves, netán még egy alapos verés is műanyagvonalzóval, vagy sebtiben lecsatolt nadrágszíjjal. “Engem is vertek a szüleim – hangzik az elfogadhatatlan érvelés -, s lám, mégis itt vagyok, nem lett semmi bajom.”
– Valóban?
– Ha nem sérült a személyisége az illetőnek, akkor vajon miért erősködik felnőttkorában, miért próbálja meg erőszakkal elfogadtatni álláspontját? Itt az ideje, hogy a gyakorló szülők egyszer és mindenkorra felismerjék: a gyermek, akit a világra segítettek, nem kizárólagos tulajdonuk, de kizárólagos felelősségük van felnevelésében. Mint ahogyan Salinger, a szépséges lelkű amerikai író is mondta: a gyermek csak vendég a családban, a mi dolgunk az, hogy ezt a vendégséget ragyogóvá nemesítsük, és alkalmassá tegyük gyermekeinket arra, hogy másutt is vendégeskedhessenek.
Ne neveljünk robotokat!
– Nálunk is egyre inkább érezhető, hogy élővé válnak a gyermekek jogai, olyan törvények születnek, amelyek óvják a következő generációt, megadva – legalábbis elméletben – minden lehetőséget arra, hogy a célhoz vezető utak ne vessenek nagy kanyarulatokat.
– A szülők olykor alig tudják feldolgozni azt a csodát, hogy gyermekük született. Megpróbálnak jó nevelők lenni, el tudják mondani, mennyire szeretem a gyermekem, de valahogy mégsem tudnak megfelelően bánni velük. Nemrégiben egy igazán jó családnál voltam látogatóban. Életük középpontjában két gyermekük állt, a nagyobbik 5 éves, a kisebbik nyolc hónapos. Mégis folyamatosan hibákat követnek el. A kicsit a nap nagy részében járókában tartják, a baba kifehéredő ujjakkal kapaszkodik a keretbe, vágyakozó szemmel nézve a “kinti” világot, aztán beletörődően elfekszik a kicsi ketrecben, és nyugton van. S ez a cél – ne viselkedjen úgy, mint egy örökmozgó traktor, ne kússzon és másszon a szobában, mert még leveri a vázát, megrágja a CD lemezeket, s rápisil a padlószőnyegre. A járókában csend van és béke – este meg majd kicsit a plafon felé dobálja a bébit az apuka, amit az göcögős kacagással élvez -, s a dolog a lovagiasság szabályai szerint el is van intézve. Csakhogy ahogyan nekünk kell tér, úgy kell a babának is, már a születés pillanatától kezdve.
S ahogy nekünk kell figyelem, törődés, dicséret elismerés – úgy a gyereknek is. Erőszakkal, veréssel, konok követelésekkel kis robotokat nevelhetünk – s a lázadás elkerülhetetlen.
IX.évf./7.sz.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
