Tapasztalatcsere a kollégákkal
Alapjában véve természetes állapotról van szó, amely nem akadályozhatta a természetes, normális életvitelt, s régebben a nők túlnyomó többsége nem is tehette meg, hogy tétlenül töltse az időt egészen a szülésig. Aki nagyon aggódik a méhében fejlődő baba biztonsága miatt, gondoljon erre biztatásképpen: biztonságos hely az anyaméh, úgy veszi körül és tartja a magzatot, hogy a hétköznapi tevékenységek, kisebb-nagyobb megerőltetések ne okozhassanak zavart odabent. Jelenleg azonban gyakori, hogy a kismamák táppénzen töltik a babavárás idejének jelentős részét.
Munkaköre válogatja, hogy ez szükséges-e vagy nem. A terhesség alatt minden bizonnyal búcsút kell venni a nehéz fizikai munkától, a folyamatos rázkódással, zötykölődéssel járó feladatoktól. Nem kedvező a magzat szempontjából az állandó feszültség, stressz, a veszélyes vegyi anyagok vagy a radioaktív sugárzás, a fokozott fertőzésveszély (egészségügyi dolgozóknál). Elképzelhető, hogy fáradékonysága, aluszékonysága miatt az éjszakás műszakot sem tudja vállalni a kismama, bár kivételek akadhatnak. A munkajogi törvények mindenesetre előírják a munkáltatónak, hogy ilyen esetekben más munkakörben foglalkoztassa a kismamát, ahol nincs kitéve ezeknek az ártó hatásoknak.
Kényelem az íróasztal mellett
Irodai, egész napos üléssel járó munka mellett tűnik legegyszerűbbnek a helyzet. Fizikai megerőltetést egyáltalán nem jelent, de éppen ez a gond! Érdemes napi négy-öt alkalommal negyedórás szüneteket beiktatni, amikor egy kicsit járkálni lehet. Várandósan másfél literrel több a keringő vérmennyiség, jelentősen nő a szövetek közötti folyadék térfogata, ezért erősebb a hajlam a folyadékpangás (ödéma) és a megduzzadó, fájdalmas visszerek kialakulására. A hosszas ücsörgés fokozza ezeket a kedvezőtlen jelenségeket, néhány óra íróasztal melletti munka után bedagadhat a láb.
A séta segít ezen, de jó ötlet lehet az is, ha a közeli fitneszklubban épp ebédidőben iktatjuk be a kismamatornát. Ha erre nincs lehetőség, legalább óránként mozgassuk meg tagjainkat például néhány guggolás-felállás erejéig. Munka előtt és után célszerűbb sétálva hazamenni, ha a távolság megengedi, vagy segít, ha hazaérve beiktatunk egy hosszabb sétát. A boka-és lábfejödémát, visszerek fájdalmát enyhíti, ha az íróasztal alá zsámolyt vagy nagyobb kartondobozt teszünk, és erre rakjuk a lábunkat, lehetőleg (szoros) cipő nélkül. Olyan öltözéket viseljünk, amely sehol sem szorít. Derékfájás ellen talán beválik egy hátunk mögé megfelelő magasságban rögzített hurkapárna.
Émelygés
Nemigen létezik olyan feladatkör, amelynek elvégzését nem zavarja erőteljesen a kismamák körülbelül 70 százalékánál átmenetileg jelentkező émelygés és hányinger, olykor szédülés. Mivel ezek a tünetek akár a huszadik hétig is eltarthatnak (bár a legtöbb kismamánál a 14-16. héten véget érnek), nem árt valamilyen túlélési stratégiát kidolgozni. Nehéz annak, aki vezető pozícióban van, ügyfelekkel tárgyal, mozgalmas terepen kell helytállnia, hiszen nem teheti meg, hogy hosszabb időre visszavonul vagy hazamegy, valamint tárgyalópartnereire sincs jó hatással, ha keserves képpel, összeszorított szájjal üli végig a megbeszéléseket.
Tartsunk magunknál mindig olyan egyéni csodaszert, amely elmulasztja a legdurvább rosszullétet (például mandula, aszalt gyümölcs, sós keksz, hideg tej), legyen a táskánkban fogkefe, fogkrém, pici törülköző, illatanyagmentes frissítőkendő. Hasznos lehet, ha tudunk kis időt szakítani autogéntréning-kurzusra: ezen elsajátíthatjuk azt a módszert, amellyel a rosszullétek legalább részben kézben tarthatók. Végső esetben vegyünk ki néhány nap szabadságot, vagy kérjünk rugalmas munkaidő-beosztást: lehetséges, hogy délután vagy estefelé otthon jobban el tudjuk végezni a munkát, mint délelőttönként.
Munka és magánélet
Aki babát vár, azt érthető módon ez az esemény foglalkoztatja első sorban. Hiába igyekszik munkájára összpontosítani, a baba minduntalan jelentkezik gondolataiban. Ez csökkentheti a munkavégzés hatékonyságát. További gondot jelenthet a fokozódó feledékenység. Hogy ne legyen nagyobb baj, írjunk fel mindent azonnal, és mindig ugyanarra a helyre, hogy azután meg is találjuk a feljegyzéseket. Ne hozakodjunk elő minduntalan a babával, kérés nélkül ne meséljünk az ultrahangvizsgálatokról, babahordozó-vásárlásról és egyéb nagy eseményekről, mert egyáltalán nem biztos, hogy minden kollégát érdekel a téma.
A baba a magánéletünkhöz tartozik, és a kedvesen hogylétünk iránt érdeklődők zöme egyáltalán nem kíváncsi a részletekre. Ugyanígy rosszul sülhet el a gyakori panaszkodás. Ha csak lehetséges, intézzük a vizsgálatokat munkaidőn kívül. Ha jól szervezetten zajlik a vérvétel, nem vesz igénybe több órát. Lehetséges, hogy munkahelyünk közelében is le lehet bonyolítani a vizsgálatok jelentős részét – éljünk ezzel a lehetőséggel!
Ácsorgás és stressz
A kismamák többsége nem bírja, ha naponta több órát kell állnia. Ezért ezektől a munkaköröktől valószínűleg búcsút kell venni körülbelül a terhesség második harmadától vagy félidejétől kezdve. Addig segíthet az úgynevezett kompressziós harisnyanadrág viselése, feltéve, ha még felkelés előtt, az ágyban húzzuk fel. Jól jöhet egy kényelmesebb cipő is, amely jobban tartja a lábat, talprésze pedig nem teljesen lapos, de nem is magas sarkú. Könnyebb elviselni az ácsorgást, ha sétálni is lehet közben.
A másik roppant ártalmas és nehezen elviselhető munkahelyi ártalom a stressz. Sok kismama érzékenyebb erre, mint a fizikai megerőltetésre. Ahogy kezdődik az idegeskedés, a bosszúság, úgy kezd keményedni, görcsölni a pocak. Ez nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is, hiszen növeli a koraszülés veszélyét. Ilyen helyzetekben gondoskodjunk mielőbbi levezetésről. Ha tehetjük, váltsunk témát, foglalkozzunk másik feladattal, majd térjünk vissza a kritikus ponthoz pár órával később.
A leghatásosabb segítség – már ha találunk hozzá megfelelő helyszínt – a kiadós sírás, ez gondoskodik ugyanis leggyorsabban a megnyugvásról, a stresszhormonok leépítéséről. Segítségünkre lehet különböző relaxációs technikák elsajátítása. Ezek lényege, hogy megpróbálják gondolatainkat módszeresen és lépésről lépésre eltávolítani a kritikus pontról. Az egyenletes légzés, az evés szintén segíthet, míg a fel-alá járkálás inkább fokozza a feszültséget. Utólag gondoljuk végig az idegesítő helyzeteket. Legközelebb hogyan térhetnénk ki a vihar útjából? Mit kellene másképp csinálni, mondani?
Tapasztalatcsere a kollégákkal
Nem árt számon tartani, más kollégák hogyan boldogultak, amikor babát vártak. Biztosan ők is hasonló nehézségekkel találkoztak, és talán tudnak néhány használható ötlettel, biztatással szolgálni. Jó, ha nem csak problémákról beszélgetünk ilyenkor, mert sokkal többet segít, ha derűs történetekkel vértezzük fel magunkat. Kérdezzünk rá, hogyan és mikor mondták el a többieknek, hogy babát várnak!
Hogyan boldogultak az utolsó hetekben fellépő fáradtsággal? Hogyan tudták összeegyeztetni a gyereknevelést és a munkát? Végezhették-e munkájukat otthon vagy részben otthon? Sikerült-e rugalmas munkaidőben dolgozniuk azokban az időszakokban, amikor rosszabbul bírták a folyamatos készenlétet? Segített-e egy-két szabadnap, betegszabadság? Arra is rákérdezhetünk, mi volt a legmulatságosabb vagy legbosszantóbb eset, ami a babavárás idején történt velük munka közben.
Összeütközések a főnökkel
A törvények ugyan védik a kismamákat, mégsem jó, ha annyira elfajul a helyzet, hogy erre hivatkozni kellene, ráadásul a védettségnek előbb-utóbb vége is szakad. A főnök érthető módon attól tart, hogy elveszít egy korábban megbízható, terhelhető dolgozót. Próbáljuk elejét venni a találgatásnak, bizonytalanságnak. Igaz, váratlan események mindig történhetnek, ám feladatkörünktől függően mi magunk is gondoskodhatunk arról, hogy dolgaink vészhelyzet esetén se maradjanak elvégzetlenül.
Ugyanakkor az sem árt, ha vészforgatókönyvet is összeállítunk magunkban. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem sikerül az általunk elképzelt ideális megoldást megvalósítani, amikor nincs lehetőség kompromisszumokra. Ilyenkor azért gondoljunk arra, hogy az élet megy tovább, új és váratlan lehetőségek adódhatnak, csak egyetlen dolog van, amit nem hozhatunk vissza, mert jóvátehetetlenül elmúlik: terhességünk, valamint gyerekünk csecsemő- és kisgyerekkora.
Veszélyeztetett terhesek
Előfordul, hogy a munka nem a főnök bizalmatlansága vagy a feladatkör megerőltető volta miatt szakad meg, hanem egyéb okokból, például azért, mert a kismamát veszélyeztetett terhesnek nyilvánítják, és az orvosa fekvést javasol. Bizonyos munkákat félig fekve, laptoppal is el lehet végezni, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ráadásul manapság nagyon könnyen veszélyeztetetté válhat a terhesség: ha tanulmányozzuk a szempontok listáját, rögtön szembeötlik, hogy a korábbi császármetszés vagy a méhen végzett bármilyen műtét, a 35 év feletti életkor, bármilyen kis vérzés a terhesség alatt, a korábbi vetélések, koraszülések is indokát jelenthetik annak, hogy az orvos fekvést javasoljon. Pedig a problémák csak az esetek kis részében ismétlődnek, s az sem biztos, hogy a fekvés megfelelő módszer a nehézségek megszüntetésére.
A következő esetekben azonban mindenképp indokolt a munka abbahagyása:
Ha szükséges, a szülész-nőgyógyász vagy a háziorvos veheti táppénzes állományba a kismamát.
Munkajogi törvények
A törvény csak azokat a kismamákat védi, akik állandó munkaszerződéssel dolgoznak. Őket nem érheti hátrány a babavárás és az utólag otthon töltött időszak során. Mindez sajnos nem vonatkozik azokra, akik próbaidős alkalmazással, meghatározott időre kötött szerződéssel vagy csupán alkalmilag, számla ellenében dolgoznak. Egyes munkáltatók azzal próbálkoznak, hogy rábeszélik az alkalmazottat, kölcsönös megegyezéssel váljanak el egymástól.
Azonban ezzel a kismama elveszíti védett helyzetét, hiszen papíron úgy fest, mintha ő maga is beleegyezett volna a dologba. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, pontosan mit tartalmaz a munkaszerződése! Mielőtt bármilyen munkaszerződés-módosítást aláírnánk, kérdezzük meg munkajogász véleményét is. Ezzel a lépéssel saját érdekeinket védjük.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
