Szörnyű volt a nyelvvizsga. Napokig alig aludtam előtte, éjjel-nappal hőség tombolt, olyan voltam a német alapfok írásbelijén, mint a mosott rongy. Rajtam kívül csak egy másik lány vizsgázott, szintén azért, hogy végre kézbe vegye a diplomáját. Eléggé kimerültem a két és fél óra alatt, a szövegértések egyáltalán nem alapfokú szintűek voltak, a levelek már inkább. A végén még magnóhallgatás, négy nap múlva pedig szóbeli vizsga. Semmi jóra nem számítok, az a baj, hogy nem is tudom, mennyit várnak el alapfokon, hiába a ponthatárok, akaratlanul is a középfokú vizsgákhoz viszonyítok. Szótárt a levélíráshoz lehetett használni, de mivel egy-egy levélre húsz perc jut, nem volt érdemes nagyon beleásni magam a szavakba, mert azzal megy el az idő. Így is jól be kellett osztani a tempót. Barátnőmtől, Dóritól kértem kölcsön a szótárakat, „mindössze” négy kötet volt, együtt legalább 5 kiló. Géza beletömte őket a hátizsákjába, elkísért reggel a vizsga helyszínére, kitette az asztalomra a könyveket, aztán mikor végeztem, értem jött és hazakísért. Rám is fért… mert már fogytán volt az erőm, és a lábam is azokban a forró napokban dagadt meg a legjobban. Barni jól viselkedett, nem rúgott agyon, mondjuk, nem is tudtam rendesen enni a melegtől meg a drukktól, így ő is lassabb volt, szegény.
Közben elérkezett az utolsó ultrahang ideje. A kedvenc szonográfusunk mindent rendben talált, 3 kiló körülire saccolja a gyereket (most 2800 gramm). Az ultrahang után találkozónk van Babikával, az ajánlott-választott szülésznőmmel. Középkorú, nagyon szimpatikus, racionális gondolkodású nőnek tűnik. Miközben körbevezet a vajúdó- és a szülőszobákon, a gyomrom össze-összerándul, kétségtelen, hogy nincs menekvés, egyre közelebb van a szülés. Miután megnéztük az óriás gumilabdát (rá lehet majd ülni), a zuhanyt (állítólag a meleg víz jólesik vajúdás közben), a franciaágyat (ha romantikázni lesz kedvünk szülés közben Gézával), a plafonról lógó kötelet (??? Nem akarok szülniiii!!!) és a tévét (Barátok közt?), Babika ráköt az NST-re, vagyis a hasamra erősít egy gumiövet, amin egy kis műszer méri a baba szívhangját, illetve a méhösszehúzódásokat. Ilyenkor érdemes felébreszteni a bubit, hogy pontosabb értékeket kapjanak, egy kis csoki vagy zöld tea nekem eddig bevált…. A félórás NST után még egy hüvelyi vizsgálat következik, sztreptokokkuszra kenetet vesznek, majd közli Boross Edina doktornő, hogy kétujjnyira nyitva van a méhszájam. Ez jó? – kérdem. – Mindenképpen – válaszolja, mert ez már legalább 2-3 óra mínusz a vajúdásból. Arra kér, hogy még egy hetet bírjak ki szülés nélkül, mert a 37. héttől nem számít koraszülésnek. Rajtam nem fog múlni, semmi kedvem előbb szülni, hiszen még egy esküvőre és egy szóbelire is el kell mennem! Meg még Balcsira is vissza akarok menni, mert úszás nélkül nem bírom tovább ezt a hőséget. Hál’ Istennek elintéztük az őssejtdolgot, egy estét beszélgettünk végig Gézával, hogy éljünk vele vagy ne, de egy belső hang végig mellette érvelt, azt gondolom, hogy ha már megadatik, hogy olyan korban élünk, amikor ilyen fejlett a tudomány, akkor örülök neki, és hiszek benne. Azt hiszem, ez az egész őssejtdolog egy életbiztosítás vagy valami hasonló… Ha ne adj’ Isten bármikor szükség lesz rá, akkor nagyon jó érzés lesz, hogy tudunk segíteni Barnin (vagy majd a tesóján, hiszen sokszor testvérek között is hatásos az őssejtalkalmazás), vagy ha csak fájdalmat könnyíthetünk vele, már akkor is úgy fogjuk érezni, hogy minden fillér megérte. Szerencsére több csomag is létezik, így mindenki az anyagi lehetőségeihez mérten választhat.
Végül pedig köszönet Szentmártony Barinak, aki időközben gátmetszés nélkül megszülte gyönyörűséges Bálint kisfiát (a négykilós Mogyit, akinek csak a haja fél kiló!), és akinek örökké hálás leszek, hogy nem részletezte azt a fájdalmat, amit átélt a szülés során, hanem pozitívan, normálisan – úgy, mintha ki lehetne bírni ezt az egészet – mesélte el, hogy mi volt.
Kapcsolódó cikkek
