Terhesség

Fájdalom nélkül – EDA

Sokféle oka lehet annak, ha a szülés annyira elhúzódik és olyan súlyos megpróbáltatást jelent, hogy gyógyszeres segítséget kér a kismama. A magyar kórházakban többféle fájdalomcsillapítási módszer is rendelkezésre áll.
2007. Szeptember 04.

Fájdalom nélkül – EDA

Szinte mindannyian eljutunk szülés közben egy olyan pontra, amikor azt kívánjuk, bár azon nyomban megszűnne minden fájdalom, mert ez már egyszerűen elviselhetetlen. Szerencsére a vajúdás egész időtartamához képest csupán viszonylag rövidek a válságos időszakok.

A szülések tekintélyes hányada indul burokrepedéssel, ám a rendszeres méhösszehúzódások még várathatnak magukra. Telnek-múlnak az órák, ezért és a gyakori belső vizsgálatok miatt növekszik a fertőzésveszély. Szinte minden esetben oxitocin-infúziót kap a kismama, hogy erősebbek és rendszeresebbek legyenek a fájások. Ebben a helyzetben különösen gyakori, hogy a vajúdás elhúzódása és a méhösszehúzódások hevessége miatt elfogynak az erőtartalékok.

A fájdalomérzetet fokozza, ha a kismama fél a kórházi környezettől és a beavatkozásoktól, egyedül érzi magát, vagyis nem részesül elegendő, személyre szóló támogatásban. Olyan esetek is előfordulnak, amikor a szülő nő előre elhatározza, hogy fájdalommentesen szeretne szülni, ezért olyan kórházat választ, ahol ehhez éjjel-nappal adottak a feltételek. Az ellenkezője is megtörténik, hiszen a nők egy része egyáltalán nem akar fájdalomcsillapítással szülni. Őket különösen zavarja a vajúdás nehéz óráiban, ha a személyzet folyton megkérdezi, nem akarnak-e mégis EDA-t.

A legkorszerűbb lehetőség

Az epidurális, vagyis gerincközeli szülési fájdalomcsillapítás ugyan a magyar szülészetek egy részében a nők rendelkezésére áll, arról azonban még manapság sem beszélhetünk, hogy széles körben használatos módszerről lenne szó. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy néhány kórházban évtizedek óta sikeresen és igen nagy (ötven-hetven) százalékban alkalmazzák, máshol inkább csak kivételesen, vagy öt százalék körüli arányban. Ez azért is meglepő, mert a technika nem új, száz éve ismerik!

Mivel sokkal hatásosabb, mint az összes többi gyógyszeres megoldás, a nő tudatát nem befolyásolja, és mellékhatásai a szülő nő és a kisbaba esetében is elenyészők, azokon a szülészeteken, ahol régóta és gyakran alkalmazzák, az EDA minden más eljárást kiszorított.

Másféle módszerek

Az injekció formájában beadott kábító hatású fájdalomcsillapítók az anyán keresztül a magzat állapotát és éberségét is befolyásolják, ezért ezeket egyre ritkábban adják. A kéjgáz (belélegezhető nitrogénoxidul-oxigén gázkeverék) erős fájások esetén nem mindig hatásos, alkalmazásához különleges felszerelés szükséges. Sok helyütt fájdalomcsillapító helyett a simaizomzatot lazító görcsoldót (például No-Spát) adnak injekció formájában a kismamának.

Ettől azt remélik, hogy a méhszáj ellenállásának csökkenése miatt gyorsabban halad majd a szülés. A paracervikális blokk esetében a fájdalomcsillapító oldatot a méhszáj mellé fecskendezik be speciális tű segítségével, hatása egy-két órán át tart. Hátránya, hogy ismétlésekor gyakrabban fordulnak elő nem kívánatos mellékhatások, és a szúrás véletlenül a magzat fejét is érheti.

Az EDA-ról dióhéjban

Ha a kismama gerincközeli fájdalomcsillapítást kér, először alkarja egyik vénájába kanült helyeznek, ezen keresztül fog a későbbiekben infúziót kapni, az EDA miatt ugyanis több folyadékra lesz szüksége. Ezután vérnyomásmérés, pulzusellenőrzés történik, majd fertőtlenítik a hátnak azt a részét, ahova szúrni fognak. Előbb bőr alá adott helyi érzéstelenítést kap a kismama, utána pedig az epidurális tér felkeresése következik.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az orvos a gerinc megfelelő szakaszába bevezeti a tűt, aztán ezen keresztül a gerinccsatorna körüli térbe juttatja azt az egyszer használatos kanült, amelyen keresztül adagolni fogják a gyógyszert. (Arra nézve nincs adat, hogy ezekből a szerekből mennyi megy át a magzatba, de jelentős mellékhatásokat nem figyeltek meg.)

Meggyőződik arról, hogy valóban jó helyen van-e a katéter vége, nem sérült-e meg a gerinccsatornát (durát) borító agyhártya. Végül pedig rögzíti a kismama hátán a katétert. Ettől kezdve bármikor megkezdődhet a gyógyszer adagolása.

Először szülőknél csak akkor kezdik el az adagolást, ha a méhszáj tágulása eléri a háromujjnyit. Ha csak akkor kéri a páciens az EDA-t, amikor már négyujjnyi a méhszáj, már nincs értelme beadni, nincs hátra olyan sok a szülésből, hogy kifejthesse a megfelelő hatást. A kitolási szak gerincközeli fájdalomcsillapítás esetén hosszabb, a gátizomzatot azonban lazítja a gyógyszer, és csökkenti a fájdalmak okozta feszültséget is.

Többek között ennek köszönhető, hogy bizonyos esetekben kifejezetten ajánlják az EDA-t: magas vérnyomás, cukorbetegség, koraszülés, ikerszülés, epilepszia és a toxémia bizonyos eseteiben a szakemberek véleménye szerint kifejezetten előnyös.

Az EDA nem adható be akkor, ha az anyának véralvadási zavara, vérzéses szövődménye, a beszúrás helyén vagy annak közelében bőrfertőzése van, s egyes idegrendszeri megbetegedések és a sokkos állapot is kizárják ezt a lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy olyan kismamáknál, akik nem akarnak gyógyszeres fájdalomcsillapítást, hiba erőltetni.

Létezik “sétálónak” becézett EDA is. Ilyenkor csökkentik a befecskendezett helyi érzéstelenítő adagját, és opiát-származékkal keverik, hogy a fájdalomcsillapító hatás azért elégséges legyen. Az EDA tehát nem jelent ágyhoz kötöttséget, az infúzió alkalmanként fél óra alatt lefolyik, ilyenkor szívhangvizsgálatot is végeznek, utána azonban szabad a pálya, aki akar, sétálhat.

A szövődményekről is tudnunk kell

A legenyhébb és egyben leggyakoribb szövődmény a beszúrás helye körül másnaptól érezhető deréktáji fájdalom. Ahhoz hasonlít, amikor beütjük magunkat valamibe, és kis vérömleny keletkezik a bőr alatt. Körülbelül egy hét alatt múlik el. A tű bevezetésekor azonnal jelentkező szövődmény, ha véletlenül vénát ér a tű, oda ugyanis nem kerülhet gyógyszer.

A posztpunkciós fejfájás két nappal a szúrás után jelentkezik, és csak abban az esetben, ha szúráskor rossz helyre, vagyis a kelleténél tovább ment a tű, és megsérült a kemény agyburok. Gyakorlott orvos ritkán szúr mellé, de még tapasztalt szakemberrel is előfordulhat, hogy a gerinc egyéni anatómiai sajátosságai miatt nem oda megy a szúrás, ahova szánják. Ilyenkor nem szabad megismételni a szúrást, mert kiszámíthatatlanná válik, hova mennyi gyógyszer kerül.

A lyukon keresztül agyvíz távozik az epidurális térbe, ezért, ha kis mértékben is, de változnak az agyvíz keringési viszonyai. Emiatt súlyos, kínzó, tarkótáji fejfájás lép fel, mely a gyógyszeres kezelés ellenére is eltarthat egy-két hétig. Akinél előfordult már ez a szövődmény, annak a következő szülésnél vagy műtéti beavatkozásnál meg kell említenie ezt a tényt az aneszteziológusnak, mert elképzelhető, hogy más érzéstelenítési eljárásra lesz szükség, az ismétlődésnek ugyanis nagy a kockázata.

Ha császárral végződik

Előfordul, hogy a szülés az EDA ellenére sem halad jobban, mint előtte, vagy olyan szülészeti szövődmények jelentkeznek, amelyek miatt császármetszésre van szükség. Ilyenkor a már bent levő EDA-katéteren keresztül több, és egy kicsit más összetételű gyógyszert adnak be, mint eddig. Előnye, hogy műtét utáni fájdalomcsillapításra is alkalmas. Hátránya, hogy a beadandó gyógyszermennyiség lényegesen nagyobb, mint a spinális érzéstelenítés esetében, amikor a gyógyszert közvetlenül a gerinccsatornába fecskendezik.

A szaktanácsadó az EDA-ról

Szaktanácsadónkat, Dr. Csepregi Beáta aneszteziológus szakorvost, az Országos Gyógyintézeti Központ munkatársát gyakran megkérdezik a szülők, ő vajon kérne-e EDA-t (A Gyógyintézeti Központ azóta megszűnt – a szerk.). Nem csoda, hogy felmerül a kérdés, hiszen a mellékhatások, szövődmények, még ha ritkán fordulnak is elő, mindenkit elgondolkodtatnak. Beáta olyan vidéki kórházban szülte első gyerekét, ahol nem volt lehetőség erre a fájdalomcsillapítási eljárásra.

A másik baba pedig olyan rövid idő, mindössze húsz perc alatt született meg, hogy fel sem merült benne ez az igény. Véleménye szerint döntési helyzetben az egészségügyi szempontokon kívül az egyéni sajátosságokat, például a fájdalomtűrő képességet, a gyógyszeres beavatkozásokhoz való személyes hozzáállást is figyelembe kell venni.

Annyi bizonyos, hogy a fájdalomcsillapításhoz mindenkinek joga van, szenvedni nem kötelező. Nincsenek mindenkire és minden szülésre egyformán érvényes ajánlások. Éppen ezért különösen fontos az előzetes, alapos tájékozódás, ami persze azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy a szülőszobában, az utolsó pillanatban gondolja meg magát az ember.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin