Fontos, hogy minden gyerekre vágyó tudatosítsa magában: nemcsak babázásról, hanem huszonnégy órás szolgálatról van szó. Akinek gyereke születik, nyugodtan felkészülhet arra, hogy az elkövetkező években sosem lehet biztos benne, elfogyaszthat-e egy ültő helyében egy ebédet, tud-e aludni egyszerre hat órát vagy végig tud-e nézni egy filmet. Eleinte a szoptatás, később pedig a váratlan betegségek miatti teljes anyaigény szólhat bele az előre tervezett programokba.
Jó esetben ezekkel tisztában van mindenki, aki gyereket szeretne és nem éri váratlanul, hogy nem rózsaszín felhőkön ugrálva telik az első (jó) pár év. Ugyanakkor elég visszatetsző, ha kizárólag a nehézségeket hangsúlyozzuk. A gyerekvállalás bőven megéri a fáradtságot, kialvatlanságot, az önmagunkon megspórolt időt, az énidő totális hiányát. Persze, ha az a kérdés felmerül, hogy megéri-e az áldozatot, akkor kicsit gondolkodjunk még el arról, hogy valóban eljött-e az ideje a gyermekvállalásnak.
Gyakorlásképpen időnként elvállalhatjuk ismerőseink kisbabáját néhány órára. Az idegen gyerekkel kialakult kapcsolata minőségéből azonban senki ne következtessen arra, hogy ő milyen anya lesz, mennyire tudja majd szeretni gyermekét. Hozzá ugyanis kilenc hónap várakozás és a szülés élménye fűzi majd, és fél tucat tombolva működő hormon gondoskodik arról, hogy saját babánkat tartsuk a legszebbnek, legkedvesebbnek, legokosabbnak a föld kerekén.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin