Az ún. poligénes pontszámok “a genomban található összes gén súlyozott átlagát jelentik, amelyekről információval rendelkezünk, hogy megpróbáljuk megjósolni, hogy egy személynél nagyobb vagy kisebb arányban fordul-e elő egy betegség vagy valamilyen tulajdonság” – magyarázta Patrick Turley, a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem Gazdasági és Társadalomkutatási Központjának adjunktusa.
A párok hajlamosak lehetnek arra, hogy a poligénes pontozás segítségével olyan embriókat válasszanak ki, amelyekről előre jelzik, hogy bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek, és remélik, hogy magasabb vagy okosabb lesz a gyerekük vagy kevésbé alakulhat ki majd nála daganatos megbetegedés vagy éppen szívbetegség. A poligénes pontozás azonban jelenleg nem olyan megbízható, mint ahogy azt a genetikai cégek állítják, és szakértők szerint számos lehetséges buktatót rejt magában az embrió kiválasztására való felhasználásuk. Bár a technológia jelenleg még messze nem tökéletes, várhatóan javulni fog. Tekintettel az orvostudományban már most is meglévő egyenlőtlenségekre, ez nem túl távoli gondolat – mondta Michelle Meyer, aki társszerzője a New England Journal of Medicine július 1-jei számában megjelent, a tendenciáról szóló tanulmánynak. “Lesz egy szűk társadalmi réteg, amely nagyobb valószínűséggel részesül a poligénes pontozás lehetőségéből, mint mások, így fennáll a veszélye annak, hogy az egyenlőtlenségek tovább erősödnek” – mondta Meyer.
A szakértők elsősorban amiatt aggódnak, hogy a leendő szülőknek hamis ígéreteket adnak az embriók poligénes pontozásával kapcsolatban.
A genetikai cégek az embriók poligénes pontozását ígérik, amely mérlegeli a rák, a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a gyulladásos bélbetegségek, az Alzheimer-kór, a törpeség és számos más gyakori egészségügyi állapot kockázatát – jegyezték meg a kutatók tanulmányukban.
- Kapcsolódó: Újabb háromszülős baba született
A tudósok egyszerűen nem tudnak eleget az emberi genetikáról ahhoz, hogy határozott ígéreteket tegyenek arra vonatkozóan, hogy ezek a pontszámok jelentős mértékben befolyásolják majd az ilyen “kiválasztott” gyermekek egyéni tulajdonságait – mondta Meyer.
“Rengeteg a kockázat és a bizonytalanság, és aggódunk amiatt, hogy az emberek valóban tudják-e ezt” – mondta Meyer. “A cégeket nem ösztönzik arra, hogy segítsenek a fogyasztóknak megérteni az általuk kínált szolgáltatás korlátait. A gének általában nem csak egy dologért felelősek. Amikor egy embriót egy betegség – például a rák vagy a cukorbetegség – csökkent kockázata alapján választunk ki, akkor lehet, hogy egy olyan embriót választunk ki, amely más betegségek fokozott kockázatának van kitéve, amelyekről még nem tudunk.”
“Ha olyan embriót választunk ki, amelyről azt jósolják, hogy a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezik majd, az elméletileg annak a kockázatát is növeli, hogy a gyermekünknek végül bipoláris zavarai lesznek” – mondta Turley. “Ez egy olyan összefüggés, amelyről tudunk”. Az iskolai végzettség poligénes pontszáma alapján kiválasztott embriónak 16%-kal megnövekedett a bipoláris zavar kockázata, és az így kapott gyermek abszolút genetikai kockázata a bipoláris zavarra vonatkozóan 1%-ról 1,16%-ra emelkedne.
A tágabb társadalmi következmények akkor jönnek szóba, ha figyelembe vesszük, hogy ki engedheti meg magának az IVF-et, és mely csoportok részesülnek most a humángenetikai ismeretek bővüléséből. Meyer szerint az IVF több tízezer dollárba kerül, és a legtöbb amerikai biztosítás ezt nem fedezi, így ezt az eljárást csak a jómódúak engedhetik meg maguknak. Ez odavezethet, hogy még jobban elmélyítheti az egyenlőtlenségeket a társadalmon belül.
Meyer szerint e kutatásokkal felvértezve ki kellene dolgozniuk a poligénes pontozás az átlagember számára érthető irányelveket és útmutatásokat. Társadalmi kommunikációt kéne folytatni arról, hogy érdemes-e egyáltalán a poligénes pontozást elvégezni.
“Meg akarjuk-e választani, hogy milyen gyerekeink legyenek? Inkább ajándékként tekintsünk a szülőségre, és próbáljunk meg nem szelektálni” – tette hozzá.
“A bioetikusok már néhány évtizede foglalkoznak az ilyen típusú kérdésekkel” – mondta Meyer. “Ezt a Rubicont már átléptük, és vannak emberek, akik ezt arra használják, hogy olyan vitatott tulajdonságok mellett vagy ellen szelektáljanak, mint a siketség, a törpenövés vagy a Down-szindróma.”
A Down-szindrómával születettek száma az idők során csökkent, részben a reprodukciós technológiáknak köszönhetően. De mit jelent ez a Down-szindrómával élő emberek számára, ha tudják, hogy más emberek kifejezetten úgy döntenek, hogy nem vállalnak Down-szindrómás gyermeket. Milyen hatással van ez az életükre? – teszi fel a kérdést Meyer.
“Elméletileg, ha elkezdünk szelektálni a különböző tulajdonságokkal rendelkező embriók között, akkor elgondolkodhatunk azokon az embereken, akiknek a szülei nem használták ezt a technológiát, vagy használták, de mivel nem tökéletes, ezért a gyermekük végül mégis egy bizonyos tulajdonsággal született. Hogyan tekintenek rájuk a szüleik? Hogyan tekint azokra a társadalom, akiknek bizonyos tulajdonságait mások nem értékelik?”
(Cikk forrása: medicalxpress.com)
Kapcsolódó cikkek
