Jelentkezz be a védőnőhöz! Na persze, reggel fél nyolcra volt egy időpontja jövő hét közepére. Végtelenül elgyötört hangján éreztem, még reménykedett abban, hogy a házszám alapján valahová máshová tartozom. Nem, nem! Én bizony megyek a kerületi kirendelt pótanyámhoz, ha fene fenét eszik is! Zuhogó esőben, feszülő nadrágban vonszoltam át magam az utcán, hogy először találkozzam a védőnővel, aki kedves volt és aranyos, bár humorérzékkel nem nagyon van megáldva. Vagy talán anyámnak van igaza, és én vagyok túlságosan pimasz? A szeánsz végén ugyanis imígyen szólott: – A tizenkettedik hétig a családi életet alternatív formában kellene elintézni… – mondta mindezt úgy, hogy még én is zavarba jöttem. – Alternatív? – vigyorogtam, mint a gimisek. – Keressek egy másik férfit? – nevettem fel hangosan a saját poénomon, majd kínomban a cipőmre meredtem, mert a nő el sem mosolyodott. Gyorsan elköszöntem, majd betértem a sarki pékségbe egy kakaós csigáért.
Menj el a körzeti orvosodhoz! Kezdjük ott, hogy azt se tudtam, ki a körzeti orvosom. Majd kiderült, hogy egy fiatal nő, akiben akkora a hivatástudat, hogy az influenzajárvány kellős közepén sem tud időpontot adni egy várandós nőnek, ellenben mindenkivel legalább fél órát foglalkozik. Becsületére mondva, velem is. Az egy dolog, hogy várakozás közben elaludtam a rendelőben, fejemet a falnak döntve. De azt ugye említettem már az előző bejegyzésben, hogy alvásigényem a duplájára nőtt… Ott szunnyadtam a köhögő nyugdíjasok közt, amikor rám került a sor. Beutalóhegyeket kaptam. Mindenféle vérvizsgálatokra, EKG-ra, fogorvoshoz és további vérvizsgálatra toxoplazmaügyben, mivel természetesen, mint minden rendes írónak, nekem is van macskám. Jelenleg csak egy, de volt már kettő is.
A nőgyógyásznál persze kiderült, hogy az alapos körzeti dokim feleslegesen adta ki ezeket a beutalókat, ugyanis ezt a nőgyógyásznak kell, ha az eredményeket ő szeretné megkapni. Ellenkező esetben mehetek szépen vissza a leletekért, majd azokkal vissza a nőgyógyászhoz. Majdnem jó lett, a TESZ-laborból azért elküldték az egyik véreredményt a körzetihez, vártam rá két órát. Na de mindegy is! Legalább aludtam egyet ebéd után.
Jogilag fel lettem világosítva arról is, hogy mivel elmúltam már harmincöt, bizonyos szűrések kötelezőek. Még akkor is, ha tudom, hogy az én gyermekem mint Tündér Lala fog kiröppenni belőlem, egészségesen, okosan, harminckét foggal, tökéletes immunrendszerrel és vállán egy hatalmas sasmadárral, az örök bölcsesség szimbólumaként. Az orvostudomány ezt az elképzelést egyelőre nem fogadja el, és kötelező Down-szűrésre küldenek, mivel a rizikófaktor ebben az életkorban nagyobb. Jó neurotikusként ettől ne kapjak frászt? De persze ezért van mellettem a férfi, hogy lenyugtasson. Időnként sikerül is neki. Van tehát időpontunk a következő ultrahangvizsgálatra, ami genetikai, és megint láthatjuk a picinket, hallgatjuk a szívét, és megmondják majd, hogy minden rendben van vele. Nem is történhet másként!
Kapcsolódó cikkek
