Ám egyre többen vannak azok is, akik azt mondják, a kép nem ennyire rózsás, és a kockázatokra fel kellene hívni a jövendő anyák figyelmét. A meddőségi szakemberek nem szeretnek mellékhatásokról beszélni. A módszer biztonságos és hatékony – állítják, és az esetek nagy részében igazuk is van. Aki gyereket akar, azt általában nem fogja elriasztani párszázaléknyi kockázat, akkor meg minek az ijesztgetés. Ám egyre többen vannak, akik azt mondják, bármilyen csekély is a veszélye annak, hogy akár az anya, akár a gyermek egészsége károsodik a művelet során, az embereknek muszáj tisztában lenniük a kockázattal, hogy felelősségteljes döntést tudjanak hozni. Régóta tisztában vannak az orvosok azzal, hogy az anyák egészsége károsodhat a hormonkezelés során. A petefészek stimulálása miatt duplájára nő a petefészekrák előfordulási aránya a meddőségi kezelésen átesett nők körében, és bizonyos mellrákfajták aránya is nagyobb közöttük. Egy gyerekre vágyó nőt azonban ez nem érdekel. Az már sokkal inkább, ha arról hall, hogy az eljárás során a születendő magzat egészsége is károsodhat.
Mielőtt bárki megrémülne, szögezzük le: a lombikbabák jelentős része makkegészséges, és szüleiknek nincs miért aggódniuk, ám a hosszú távú hatásokat csak most kezdjük megismerni, és a legtöbb kutatás eredménye az, hogy bizony a lombikbabák hajlamosabbak néhány betegségre, mint természetes úton fogant társaik. Ők ugyanis már a kezdetektől sérülékenyebbek. Harminc százalékkal nagyobb a valószínűsége például annak, hogy olyan veleszületett rendellenességgel jönnek világra, mint a szájpadhasadék, a szív- és tüdőfejlődési rendellenességek, és nagyobb közöttük a súlyos agyvérzés kockázata is. De később is lecsaphat rájuk a baj. Egy francia kutatás szerint kétszer akkora a gyermekkori leukémia veszélye azoknál a kicsiknél, akiknek az édesanyja peteérés-serkentő gyógyszert szedett a fogantatás előtt. Egy amerikai kutatás szerint pedig a 18 és 26 év közötti lombikbabák körében az országos átlagnál kétszer gyakrabban fordul elő depresszió és hiperaktivitás.
A legtöbben az ICSI eljárást kritizálják, amelynek keretében egyetlen hímivarsejtet injekcióznak közvetlenül a petesejtbe, kizárva a természetes szelekció esélyét. Az eljárás hatékony, az így fogant babák nagy része makkegészségesen születik – ám egy dán kutatás szerint az eljárásból született fiúk spermaszáma alacsonyabb, mint a kortársaiké.
Az adatok elemzését nehezíti, hogy nagyon nehéz megmondani, mi a lombikmódszer hibája, és mi nem. Sokak szerint az a gond, hogy általában idősebb nők vesznek részt a meddőségi kezelésen, a petesejtjeik gyakran sérültek, és valójában ez okozza a gondok többségét. Szintén kockázati tényező az így fogant terhességeket kísérő stressz.
Mások a császármetszést hibáztatják, amivel általában idő előtt világra segítik a lombikbabákat, így azok kisebb súllyal születnek, mint az átlagos gyerekek. A kicsi súly pedig önmagában is olyan kockázati tényező, amely növeli az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. A kutatásnak azonban nincs még vége, jelenleg olyan adatbázison dolgoznak a kutatók, amelybe minden Európában született lombikbaba adatai belekerülnének, hogy a statisztikai adatok elemzése után tisztábban lássuk, van-e okunk aggódni a lombikbabák egészségéért.
Kapcsolódó cikkek
