A kérdés csak az, hogy miért kell ennyire kiterjedt tudással felvértezniük magukat a nőknek?
Dr. Ecsedi Gabriella jogász, népegészségügyi szakember írt egy kimerítő könyvet, Szülés-Császármetszés-VBAC – Elméleti és gyakorlati tudnivalók a hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek címmel. Már a könyv címéből is sejthető, hogy a szerző igyekezett minden részletet bemutatni a szüléssel kapcsolatban. A kérdés csak az, hogy tulajdonképpen miért kell a nőknek ennyire alapos, szinte az orvosokkal vetekedő tudással felvértezniük magukat, amikor gyermeket szeretnének. Egy normális világban ugyanis az a természetes, hogy mindenki – az anya, a szülő pár és a szaksegítség is – ugyanazt szeretné, ugyanabba az irányba néz. Úgy tűnik azonban, hogy nálunk ahány ház, annyi szokás, nincsenek egységes, evidencián alapuló gyakorlatok, így például már az sem mindegy, hogy melyik kórház, melyik orvosával készül szülni a nő.
A könyv megszületésének apropója az, hogy a szerző első gyermekét császármetszéssel szülte, a másodiknál pedig VBAC-re (császár utáni hüvelyi szülés) készült. És ekkor belefutott abba a helyzetbe, hogy van, aki támogatja ebben, van orvos, aki elutasítja és van olyan is, akinek nem is kérdés, hogy az egyszer császár, mindig császár gyakorlat régen meghaladott. De akkor laikusként mégis honnan tudhatjuk, hogy hol az igazság?
A szülés természetes élettani folyamat, nem is teljesen világos, hogy mit keres a kórházban az, aki szülni akar, ott, ahol betegeket gyógyítanak. És itt most nem az otthonszülés kontra kórházi szülés örök vitája következik, hanem sokkal inkább az, hogy a szüléshez elsősorban támogatásra, empátiára, megfelelő körülményekre lenne szükség, mintsem műszerekre, fecskendőre, műtőre. Lehet otthonossá, otthonszerűvé tenni egy szülészetet franciaággyal, pasztellszínű falakkal, káddal és bordásfallal, de sajnos nem ebben van a lényeg, hanem a szemléletben. Ez pedig intézményenként, sőt akár egy intézményen belül orvosonként is eltérő. És éppen ezért kell sok-sok információt begyűjteni a vajúdásról, szülésről, aranyóráról, körül bástyázni magunkat tudással, hogy a lehető legjobban legyünk képesek megválasztani a körülményeket, hogy ezen legalább ne múljon. A szülésnek úgyis van egy lelkileg nem bejósolható faktora, amikor tényleg csak abban bízhatunk, hogy olyanok vesznek körül és tartanak meg minket, akik bíznak bennünk, tisztelettel bánnak velünk és tudásuk is van a vajúdás testi-lelki folyamatáról.
Mindaddig, amíg lesznek olyan kórházak, ahol időre kell szülni, folyamatos monitorozás mellett, fekvő helyzetben vajúdva, méhszájat tágítva, addig nagyon nem mindegy, hogy teljesen tudatlanul vágunk bele vagy töméntelen információval a birtokunkban. Mert az ugye nem életszerű, hogy a szülőágyon vitassunk meg egy problémás helyzetet – ezért kell előre felkészülni.
A felkészülés mellett pedig kérdezni kell. Az új egészségügyi törvény alapján ez mostanság komoly nehézségbe ütközik, hacsak nem magánegészségügyben fogunk szülni. De melyek azok a kérdések, amelyeket mindenképpen fel kéne tennünk, hogy megismerjük, az orvos, az intézmény hogyan gondolkozik a szülésről, születésről?
Dr. Ecsedi Gabriella az alábbi kérdéseket tartja nagyon fontos tisztázandóknak:
- szülésindítás – meddig vár az orvos?
- aranyóra – mindig biztosítják-e, mennyi idő, mi történik az aranyóra alatt
- vajúdási testhelyzet
- CTG – muszáj-e folyamatosan ill. van-e vezeték nélküli megoldás.
- fájdalomcsillapítás – nem gyógyszeres fájdalomcsillapításra van-e lehetőség, ha igen, mi az
- rutinszerűség – milyen beavatkozásokra lehet számítani rutinszerűen, rutinból megrepesztik-e burkot, nyomják-e az anya hasát kitoláskor, adnak-e oxitocint rutinszerűen
- gátmetszés – rutinból vágják-e?
- ha császármetszésre kerül sor: biztosítják-e a gyengéd császármetszést?
Az Anyapercek podcast Dr. Ecsedi Gabriellával itt hallgatható meg:
Kapcsolódó cikkek
