A tanulmány lényege, hogy egy császármetszés után indokolatlan, hogy automatikusan döntenek az újabb császár mellett. Jelenleg a műhibaperek kivédése az egyik leggyakoribb ok az ismételt császármetszésekre.
Íme a részletek:
– A császármetszések 1990 és 1996 között csökkenő, 21 százalékos aránya 2007-re ismét 32 százalékra nőtt.
– 2003 és 2006 között 26 százalékkal nőtt azoknak az orvosoknak az aránya, akik elzárkóznak akár egy korábbi császár után is a természetes szüléstől.
– 2003 óta 89 százalékkal nőtt az ismételt császármetszések aránya az amúgy alacsony kockázatú (szövődménymentes terhesség, fejvégű, egyetlen magzat, betöltött 37. hét) terhes nők körében.
– Annak ellenére, hogy a szakmai ajánlás lehetővé teszi a természetes szülést, a császárral szülő nők 92 százaléka ismét császárral hozta világra a babáját 2006-ban.
– Azok közül, akik mégis megpróbálhatják, 74 százaléknak sikerül.
– Az anyai halálozás háromszor akkora programozott császármetszés esetén (13,4 eset 100 000 szülésre), mint akkor, ha az anya megkísérelheti a vajúdást (3,8 eset 100 000 szülésre).
– A hegszétválás átlagos gyakorisága 325 eset 100 000 szülésre, ám a kockázat előzetes császár után 778-ra nő, míg ugyanez az arány programcsászár esetén 100 000 szülésből 22. Tehát hegszétválás nem csak akkor következhet be, ha megkísérlik a szülést, de az tény, hogy szülés esetén sokszorosára nő a kockázat. A kettő vagy több császár után megkísérelt vajúdás 1590-re emeli a 100 000 szülésre jutó hegszétválás gyakoriságot.
– Arra nem volt példa, hogy az anya hegszétválás miatt halt volna meg, ám a hegszétválások hat százaléka a magzat, illetve az újszülött halálával végződött. Egy másik, 33 ezer fős vizsgálat eredménye szerint 12 esetben végződött a szülés a magzat vagy az újszülött oxigénhiányos károsodásával.
Kapcsolódó cikkek
