Terhesség

Négynaposan kaptam meg

Előfordul, hogy nem úgy alakulnak a szülés után a dolgok, ahogy elképzeltük. Olvasónknak sokáig kellett várnia, hogy magához szoríthassa a kisbabáját.
2013. Február 13.

Megvizsgált az orvos, és kijelentette, hogy ha nem jön le a baba, mire ő végez egy másik császárral, rám is az a sors vár. Végzett az orvos a műtéttel. Vizsgálat következett. Háromujjnyi, baba sehol – császármetszés!!! Már nem izgultam, és nem féltem. Hiszen tudtam, hogy nincs más megoldás. A gyerekem életéről volt szó! Inkább én szenvedjek ezerszer, mint ő egyszer!

Zajlik a műtét, rendben, csendesen, éjfélkor. Amikor már furcsa csend volt, megkérdeztem az aneszteziológust, hogy kiemelték-e már a babát, mert nem hallottam, hogy felsírt volna. Azt mondta, hogy igen, de már el is vitték a gyermekorvoshoz vizsgálatra. Aztán megmutatták, de sajnos még puszit sem tudtam neki adni, mert pechemre herpeszem volt. Aztán kiderült, hogy elvitték a koraszülöttosztályra, mert megviselte a túlhordás. Szegénykém úgy ki volt ázva, mint aki 41 hétig egész álló nap csak mosogatott.

Csak négynaposan kaptam vissza!!! A legrosszabb érzés az volt, hogy nem tarthattam a karomban, és nem volt velem, mellettem. Magam alatt voltam, nagyon. De visszakaptam egészségesen, és ez volt a lényeg.

Körmöndi Henrietta

Kapcsolódó cikkeink:

  • Anyósom volt a szülésznő
  • Szülés császármetszés után
  • Rohant a férjem a nővér után
  • Kislány! Komolyan?