Terhesség

Nőnap – kicsit másképp

A mai napig az a szomorú szemlélet, hogy a háztartásbeli igazából nyaral, a gyesen lévő kismama egész nap a játszin reszelgeti a körmét, míg apa keményen dolgozik a megélhetésért.
2012. Március 08.

A legtöbb kisbabás anyuka zsebében kinyílik a bicska a „de hiszen otthon vagy, úgyis ráérsz” frázistól, ettől függetlenül lépten-nyomon bele lehet botlani. Szerencsére, míg alig pár évtizede még szégyellnivaló volt, ha egy nő azt mondta: „Nekem ez sok. A háztartás, a gyerek, a meló…” , addig manapság egyre több férfi (és nő) fogadja el, hogy az otthoni helytállás értékes, becsülendő MUNKA.

Pénzemberek, bloggerek vetik fel a kérdést: számszerűsítve vajon mennyit ér egy háztartásbeli? Vagyis a nők társadalmi megítélése szerencsére apránként, de változik. Erre a változásra pedig nagy szükségünk van.

Nőnap alkalmával érdemes elgondolkoznunk azon, hogy mit jelent ma nőnek lenni. Hányféle szerepe lehet ma egy nőnek, hány utat választhat. Kérdés persze az is, hogy valóban választási lehetőségek vagy kényszerpályák ezek. Kérdés továbbra is, hogy a társadalom által elvárt női szerepeknek hogyan és mennyire kell megfelelnünk, de az is elgondolkodtató, hogy bár számos szerepet elvárnak a nőktől, vajon miben támogatja őket a társadalom.

Dönthetnek-e szabadon a szülésről, dönthetnek-e szabadon arról, hogy meddig szeretnének otthon maradni a gyermekükkel, egyáltalán hány gyermeket szeretnének, vagy szeretnének-e egyáltalán gyereket szülni. Szabadon dönthetnek-e arról mennyit és milyen módon akarnak dolgozni, akarják iskolába és ha igen melyikbe járatni a gyerekeiket és a sor hosszan folytatható, főleg ha kilépünk a gyerek-család tematikából.

Bár rengeteg minden történt, mióta az 1800-as évek közepén New York-i textilipari dolgozók tüntetést szerveztek az emberibb munkafeltételekért, a harc még nem ért véget. Külsőségek tekintetében egyenlőnek számít már férfi és nő, azonban a négy fal között sajnos nem mindig így van. A családon belüli erőszak, illetve a családon belüli nemi erőszak még mindig megdöbbentően gyakori jelenség, holott a napvilágra került esetek száma valószínűleg csak a töredéke az összesnek.

Mi erre a magyarázat? A mai magyar törvényi gyakorlat, a megalázó feljelentési procedúra, a bírósági eljárás, a nem kielégítő rendőri védelem sok esetben visszatartja az áldozatot attól, hogy egyáltalán hivatalos szervhez forduljon.

Bár a magyar Btk. önálló tényállásként kezeli a kapcsolati erőszakot, az Amnesty International továbbra is küzd azért, hogy megváltozzanak a nők bántalmazását övező társadalmi előítéletek.

Kapcsolódó cikkeink:

  • Harmóniában a család és a hivatás
  • Családon belüli erőszak- mindent tudsz róla?
  • Ő is így nőtt fel…
  • Kívülről idill, belülről tűzfészek