Ha az édesanyja családjában bárki reggeli rosszulléttől szenvedett terhessége során, a terhességi vészes hányás (hyperemesis gravidarum-HG) kockázata megemelkedik, derül ki az UCLA és az University of Southern California-n végzett kutatásból. Megvizsgálták a HG tüneteitől szenvedő nők anyai és apai ágát is. Az elemzések szerint a beteg kismamák lánytestvéreiknek az átlagpopulációhoz képest 17-szeres a kockázata arra, hogy náluk is kialakuljon a betegség. A közlemény online jelent meg az American Journal of Obstetrics and Gynecology-ban.
“Azokban a családokban, ahol előfordult terhességi vészes hányás, a kismamák sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek annak tüneteitől, így a terhesgondozás során fontos, hogy nőgyógyászunkat tájékoztassuk a betegség előfordulásáról” – nyilatkozta Marlena Fejzo docens, aki a David Geffen School of Medicine at UCLA és a Keck School of Medicine of USC munkatársa. “A családi halmozódás a genetikai tényezőt igazolja” – tette hozzá.
A vizsgálatba 650 kismamát vontak be. Azok, akik terhességi vészes hányását infúzió segítségével kellett kezelni megkérték, hogy toborozzanak egy olyan barátot, aki korábban legalább kétszer volt terhes, de nem szenvedett terhességi vészes hányástól és terhességeit legalább 27 hetes korig viselte. Ezt követően a két csoport családi kórtörténetét hasonlították össze.
A beteg kismamák közül 207-nek, míg a kontrollcsoportban 110 kismamának volt legalább egy olyan lánytestvére, aki terhes is volt. Azoknak, akik terhességi hányástól szenvedtek, több mint ötször nagyobb valószínűséggel volt olyan testvérük, akinek ugyanilyen betegsége volt, mint a kontroll csoport terheseinek. Amikor a vizsgálatba különválasztották a reggeli rosszullétet a terhességi vészes hányástól, a betegség valószínűsége 17,3-szorosára növekedett.
A HG-ben szenvedő kismamák édesanyja 33 százalékban volt szintén beteg, szemben a kontroll csoport 8 százalékos valószínűségével. Azok, akik ismerték nagymamájuk HG-s anamnézisét, a betegség az anyai nagymamák között 18 százalékban, az apai nagymamák között 23 százalékban fordult elő, tehát a HG apai ágon is öröklődik.
“A terhességi vészes hányás valószínűsége 0,5 százalék a terhesek között, a betegek lánytestvérei között a betegség közel 18-szoros gyakoriságemelkedést mutat a kontrollcsoporthoz képest, ami genetikai tényezők jelentőségét bizonyítja” – foglalják össze eredményeiket a szerzők. Számos korábbi kísérlet foglakozott már a betegséggel, minden esetben a betegség genetikai hátterét sikerült igazolni.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
