Rooming-in: együtt a babás szobában

szülés szoptatás újszülött császármetszés pótlás rooming-in

Rooming-in: együtt a babás szobában

Sokan azért nem döntenek a babás szoba mellett, mert attól tartanak, hogy a kisbabával együtt nem lehet pihenni, ráadásul segítséget sem kapnak a nővérektől. Ez szerencsére nincs így. A tapasztalatok és a vizsgálati eredmények is azt mutatják, hogy az újszülöttjük nélkül elhelyezett mamák sem alusznak többet, mint a rooming-inesek, segítséget pedig kérni is lehet, ha nem ajánlják fel.

Elég, ha majd otthon szakadnak rád a gondok! – érvelnek az ismerősök, s valóban tény, hogy az együttes elhelyezéstől a többedszer szülők gyakrabban zárkóznak el, különösen akkor, ha első gyerekükkel sem voltak babás szobában.

Minek hallgatnád egész éjjel más gyerekének a sírását? – ijesztgetik a mamát azok, akik úgy vélik, mindig más gyereke sír, az újszülöttek meg egyébként is ilyenek, ezért éjszakára jobb minél távolabb lenni tőlük.

Ahhoz, hogy igazán jó döntést tudjunk hozni, érdemes megfontolni, milyen előnyökkel jár, ha kezdettől fogva együtt vagyunk az újszülöttel.

Miért jó együtt?

A 24 órás együttlét lehetővé teszi az igény szerinti, gyakori szoptatást már a szüléstől kezdve. A babát nemcsak akkor tesszük mellre, ha sír, hanem már akkor is, amikor apró jelzésekkel tudatja, hogy kezd megéhezni: forgatja a fejét, tátogva keres a szájával, öklét a szájához viszi. A gyakori, hosszú éjszakai szünet nélküli szoptatás hatására hamarabb bekövetkezik a tejbelövellés, vagyis hamarabb elkezdődik a nagyobb mennyiségű tej termelődése. Mivel gyakran kiürül a mell, nem kell attól tartani, hogy hirtelen nagyon megduzzadna. A gyakran ürülő mell puhább marad, könnyebben tud szopni belőle a baba, a bimbó ritkábban sebesedik ki, ritkább a mellgyulladás.

Mivel a baba kezdettől fogva gyakran szopik, és kolosztrumból is jócskán kap, ritkábban sárgul be annyira, hogy emiatt kékfény-kezelésre lenne szükség. A kolosztrum hashajtó hatásának köszönhetően hamar megszabadul a magzatszuroktól. A gyakori, igény szerinti szoptatásnak köszönhetően a baba nem veszít sokat születési súlyából, és a tizedik napra már rendszerint vissza is hízza, amit leadott.

Ha az újszülött éjszaka is anyukája mellett van, nagyobb eséllyel kerüli el a tápszeres pótlást és a cukros vizet. Ha felébred, szophat. (A tápszer adása a későbbiekben növeli az allergiás megbetegedések kockázatát.) A csecsemősnővérek dolga egyszerűbb: nem kell naponta többször ki-be szállítaniuk a csecsemőket, sokkal kevesebb pótlásra van szükség, sokkal személyesebbé, közelibbé válik a kapcsolat az anyákkal. Az édesanya hazatéréskor már ismerni fogja gyerekét, járatos lesz a pelenkázásban, öltöztetésben, köldökápolásban, fürdetésben. Vajon minden kismama ismeri ezeket az előnyöket?

Mik a hátrányok?

Megkérdeztünk két tapasztalt, régóta ebben a rendszerben dolgozó szakembert, milyen hátrányokkal jár az újszülött és az anya együttes elhelyezése.

Dr. Kós Csaba neonatológus gyermekgyógyász főorvos, Ózd:

– 1992-től nappali, 97-től kizárólag 24 órás rooming-innel működik az osztály. Nem tudok hátrányokat említeni, az egyetlen gondot a felkészítés hiánya okozhatja.

Seresné Rubos Gizella csecsemőápoló főnővér, Szent István Kórház, huszonkilenc éve dolgozik csecsemősként, az utóbbi nyolc évben 24 órás rooming-in rendszerben. 1992-ben 860 szülés volt az Istvánban, idén körülbelül 2600. Kérdésünk nagyon meglepte, nem tudott semmiféle hátrányt említeni. Gondolkodási időt kért, megkérdezte a többi nővért, ők sem tudtak hátrányokat sorolni. “Ha elég személyzet van, nincs gond! Akkor ott tudunk lenni az anyukák mellett, amikor szükséges.”

Rooming-in papíron

2005-ben szültem egy megyeszékhelyi kórházban – írta egyik olvasónk, Tünde. Még a szülés előtt kitöltöttünk a nővérekkel egy kérdőívet, amelyben kértem a rooming-in elhelyezést. Első babánkat vártam, de reméltem, hogy a rooming-inben csak tanulhatok, hiszen majd otthon is nekem kell ellátnom őt éjjel-nappal. A szülés után ilyen szobában helyeztek el. A kisfiamat azonban csak a következő szoptatásnál hozták ki. A segítségre sajnos nem túl sok idő maradt, aztán elvitték a babámat. Nem tiltakoztam, mert elég rosszul voltam. Aztán kihozták még este, de éjszaka nem, mondván, ráérünk akkor együtt lenni, ha már mérhető mennyiséget szopizik. Gondoltam, másnap majd velem lesz, de nem így lett, mert nővérhiány és a hétvége miatt a csecsemőosztály a hagyományos keretekben működött. No majd hétfőn – de akkor sem sikerült. Kedden meg már mehettünk haza! Igaz, az osztályon dolgozott hétköznaponként egy “szoptatási menedzser”, aki hétfőn sok-sok kérdésemre választ adott, és megígérte, hogy kihozza a kisfiam, ha sír, és megszoptathatom. Ekkorra már el voltam keseredve, mert alig mérhető mennyiséget (30-40 millilitert) szopizott, amikor meg eljött a szoptatási idő, akkor a babám böfizett (nyilván nem a három órával azelőtti, nem mérhető szopizástól), aludt, én meg fejtem mellette a tejet, és adtam a nővéreknek, hogy adják majd neki. Fájdalmas csipkedéssel ébresztgették. Mindez elkerülhető lett volna, ha velem lehet, és akkor szopiztatom, amikor ébren van, és nem akkor, amikor “idő” van.

Levelek a kecskeméti szülészetről

2004 szeptemberében rejtvényt tettünk közzé a Kismama Extrában. Sok olyan levelet kaptunk ugyanis, amelyek írói egy bizonyos kórház szülészetén tapasztalt kellemetlen élményeikről panaszkodtak.

Arról írtak az anyukák, hogy nagyon kevés a baba-mama szoba, szigorúan háromóránként hozzák ki az újszülötteket, akkor is jól megetetve, ezért nem sikerül a szoptatás. Éjszakára pedig nem maradhatnak kinn a babák, tehát este fél tíztől reggel fél hatig kellene kibírniuk ölelés és anyatej nélkül! Sokan sérelmezték azt is, hogy miközben nem kapnak elég segítséget a szoptatáshoz, minden este nyilvánosan felolvassák, hogy melyik baba mennyit szopott, és ha ez kevés, a többiek előtt megfeddik az anyukát.

Meglepetésünkre sokan ráismertek a leírások alapján a kecskeméti kórház szülészetére, köztük a kórház csecsemősei is (!), és még több anyuka osztotta meg velünk ottani tapasztalatait. Ezért úgy döntöttünk, hogy a leveleket elküldjük az illetékeseknek, hátha van lehetőség változtatásra. 2005 novemberében a szülészet főorvosának meghívására Kecskemétre is ellátogattunk, hogy személyesen is láthassuk, mire számíthatnak ott a kismamák. Bár az olvasói levelek panaszáradata meglehetősen egyértelmű volt, tény, hogy a kórház saját felméréseiből az derült ki, hogy az osztályon szülő anyukák 92 százaléka elégedett az orvosok, nővérek munkájával. Még soha semmilyen hivatalos panaszt nem kaptak. A dolgozók állítása szerint a rooming-in férőhelyek ötvenszázalékos kihasználtsággal működnek, míg a hagyományos rendszerben működő részen sokkal többen kérik elhelyezésüket. Vagyis a tények azt mutatják, hogy az anyák nem is igénylik az együttes elhelyezést, legalábbis nem olyan mértékben, hogy szaporítani kellene a babás szobák számát.

Látogatásunk során megkérdeztünk néhány édesanyát a gyermekágyas osztályon, miért éppen ezt az ellátási formát választották. Harkály Karolina szívesen együtt lenne kislányával, Virággal, ezért amikor megtudta tőlünk, hogy átkérheti magát a rooming-inbe, rögtön élt is ezzel a lehetőséggel, hiszen első gyerekét Ózdon szülte, ahol, mint mondta, nagyon elégedett volt az együttes elhelyezéssel. Borsosné Pongrácz Mónika azért kérte a hagyományos elhelyezést, mert ezt javasolta a védőnője a várandósság alatt. Császárral szült, ráadásul a húga sem járt jól azzal, hogy rooming-inbe kérte magát, mert nem bírt felkelni a kisbabához. Megkérdeztük, a romming-in milyen előnyeit említették neki a kórházban. “Azt mondták, bensőségesebb kapcsolat alakul ki a babával. Ez nem győzött meg, hiszen épp eléggé bensőséges a kapcsolatom az első gyerekemmel is, pedig vele sem voltam együtt a szülészeten.” Raffael Arankának nem ajánlották fel a rooming-in lehetőséget.

Azok az édesanyák, akik a rooming-in kórtermekben kérték elhelyezésüket, kivétel nélkül elégedettek voltak döntésükkel, bár azon a folyosón sem WC, sem zuhanyozó nem található, ezeket a helyiségeket csak a látogatókkal teli lépcsőházon keresztül lehet megközelíteni, és azon a folyosón vannak, amelyről a hagyományos kórtermek nyílnak. Amikor ott jártunk, éppen egy csecsemősnővér tanította az egyik anyukát, hogyan kell pótlással megitatni az újszülöttet kispohárból.

Vizsgálat indult

Cikkünk nyomán a kecskeméti kórházban vizsgálatot indított a Bács-Kiskun Megyei ÁNTSZ (ennek jogutódja 2018 óta a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) – a szerk.), ám ők mindent rendben találtak. Hiszen az anyukák aláírták, hogy tudomásul veszik a kórházi rendszert, és a csecsemők táplálása megfelel a magyar előírásoknak. Kérdés, mi mást tehetne az anyuka, ha vajúdás alatt vagy szülés után eléraknak egy papírt, és hová máshová mehetne szülni, ha a környéken ez a legnagyobb és legmodernebb intézmény, ráadásul az egyetlen, ahol koraszülött babát is el tudnak látni. Bár az ÁNTSZ talált némi higiéniás mulasztást, amely főként a mosdókban uralkodó áldatlan állapotokat jellemzi, de valójában csak egyetlen pontban adott igazat a panaszkodó anyukáknak: valóban túl kevés Kecskeméten a csecsemősnővérek létszáma az évi több mint kétezer szüléshez képest. Ezeken a kézzelfogható gondokon, többek között a mi kezdeményezésünk hatására, az elmúlt egy évben megpróbált segíteni a kecskeméti kórház. Két fővel bővítették a személyzetet, így immár egy védőnővel és egy csecsemősnővérrel több dolgozó segíti az anyukákat.

“Most már nem fordulhat elő, hogy egy anyuka egyedül küszködik a szoptatással” – állítja dr. Godó György, a kecskeméti kórház szülészeti osztályának főorvosa. “Minden szoptatási idő alatt szakképzett csecsemősnővér járja a kórtermeket, és segít, ahol úgy látja, hogy nem boldogulnak. Sőt ha gond van, akkor akár soron kívül is megkaphatja az anyuka a babáját. A Kismama magazin kritikája hatására pedig szoptatási kérdésekre összpontosító továbbképzést tartottunk az osztály szülésznőinek, csecsemősnővéreinek. A rooming-in rendszerű kórtermek számát is bővítettük. Már nem csak hat, hanem tíz ilyen férőhely áll az anyák rendelkezésére összesen négy kórteremben. Kérésre éjszaka is az anyával lehet az újszülött, és császármetszés után is igénybe lehet venni az együttes elhelyezést. Annyira sikeresek vagyunk szakmai szempontból, hogy van mit kockáztatnunk – tette hozzá Godó professzor. Az anyákban ráadásul óriási az ellenállás a közös elhelyezéssel szemben, ezért pedig többnyire az illető kismama anyukája a felelős, aki lebeszéli őt arról, hogy együtt legyen a kisbabájával.” Ezekkel az intézkedésekkel kívánta tehát jelezni a szülészeti osztály vezetősége, hogy igyekeznek korszerűsíteni az ellátást, miközben törekednek a kompromisszumos megoldásra. A meglepő fordulat azonban akkor következett, amikor dr. Kerekes Attila neonatológus főorvos elénk rakta azt, amit a változások valódi akadályának tekintenek, mégpedig az Egészségügyi Közlöny 2004. áprilisi számát, benne a rooming-in minimumfeltételeivel. “Nem szívesen nyilatkozom nem szakmabelieknek. Törvénytisztelő emberek vagyunk. Nem szeghetjük meg a rooming-in kialakítására vonatkozó rendeletet, ebben pedig olyan feltételek szerepelnek, amelyeket nem tudunk belátható időn belül teljesíteni.”

Jogszabályokkal persze nehéz vitába szállni, akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nem csupán a törvény betűi állnak a rooming-in útjában. Mivel munkatársaink sok szülészeten jártak az elmúlt években, valóban csodálkoztunk a rendelet feltételein. Hamarjában csak a telki magánkórház jutott eszünkbe mint olyan intézmény, amely teljesíti ezeket az elvárásokat. Ezért további nyomozásba kezdtünk. Hogyan lehetséges az, hogy a rendelet előírásai lényegében akadályozzák az egészségügyi törvény megvalósítását, amely kimondja, hogy az édesanyának és az újszülöttnek joga van együtt lenni? Hogyan lehetséges, hogy a minimumfeltételek teljesíthetetlenek, miközben a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság és a Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program kiemelt céljai között találjuk a Bababarát Kórház kezdeményezés támogatását? A bababarát kórházakban a feltételek része a huszonnégy órás rooming-in megvalósítása.

Az ÁNTSZ a feltételekről

Dr. Tasáry Ilona, az ÁNTSZ Kommunikációs Főosztályának vezetője szerint a valóságban bizonyos feltételek alól egyedi elbírálás alapján felmentést kaphatnak a kórházak, de csak akkor, ha a szülészeti osztály vezetője erre engedélyt kér az ÁNTSZ-től. Ezt csak ideiglenesen kaphatják meg, és főleg akkor, ha csak a helyhiánnyal van gond. Hiszen a magyar kórházak nagy része régi, és igen kicsik a kórtermek. Ha a kórház vállalja, hogy nem az ágy mellé teszik a babák kiságyát, hanem fölé, akkor megkaphatják az ideiglenes engedélyt. Mindazoknak a kórházaknak pedig, amelyek megkapták az engedélyt még 2003 előtt, egyedileg kell kérniük, hogy fenntarthassák a rooming-ines ellátást, ha nem felelnek meg a jogszabályban előírt feltételeknek. Mert esetleges hiányosságaikat előbb-utóbb mindenképpen pótolniuk kell. A helyhiányt például az ágyszám csökkentésével. Ellátási gond pedig eddig nem volt ezen a területen, hiszen sajnálatos, hogy egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon.

Az egészségügyi minisztérium válasza

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a kapcsolattartási jogáról szóló fejezetének 11. § (5) bekezdésében rögzítettük, hogy “a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.” A minimumfeltételeket a 60/2003. (X. 20.) ESZCSM-rendelet határozza meg, ezek szakmai álláspontunk szerint megfelelőek. Amennyiben az adott kórház nem tudja ezeket teljesíteni, akkor nem működtethet rooming-in típusú újszülöttosztályt, illetve átmeneti jelleggel kaphat működési engedélyt azzal a feltétellel, hogy a meghatározott időpontra teljesíti a feltételeket. A kórházak döntő többségében a helyi igényekhez és a szükségletekhez igazítottan ki is alakították a feltételeket.

A minisztérium és a szakma gyakorlói közösen határozták meg a rooming-in típusú újszülöttosztályra vonatkozó minimumkövetelményt, melytől a jövőben sem kívánnak eltérni. Néhány kivételtől eltekintve biztosított Magyarországon az újszülött és az anya együttléte az újszülöttosztályokon, természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenhol a legoptimálisabbak a feltételek a komfortfokozatok vonatkozásában. Ennek megvalósítását segíti elő a WHO és az UNICEF ajánlására 2005 márciusában megalakult Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság, amely a Nemzeti Népegészségügyi Program egészséges életkezdettel kapcsolatos célkitűzését erősíti a Bababarát Kórház – Bababarát Terület programjaival.

A csecsemők és gyermekek egészségi helyzetéről és az ezzel kapcsolatos rövid- és középtávú feladatok hatékonyabb végrehajtása érdekében készült el a Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program. A Program kiemelt céljai között szerepel a Bababarát Kórház kezdeményezés, melynek megerősítésével javítani kívánjuk a szülő nők ellátásainak feltételeit és az újszülöttel történő elhelyezés lehetőségeit.”

Kérdések ennek ellenére maradnak. Mert azt ugyan senki nem vonja kétségbe, hogy jobb egy tágas, korszerűen berendezett szobában együtt lenni a kisbabával, ám ha a lehetőség csak az, hogy amennyiben erre nincs megfelelő tér, akkor el kell szakítani egymástól az anyát és gyermekét, akkor azzal senki nem jár jól. Ameddig arra várunk, hogy több pénz legyen az egészségügyre, még sok-sok kisbaba fog megszületni.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin