Szülés császár után

szülés császármetszés

Előzmények

Már az első szülésem előtt is sokat foglalkoztam a szülés, a születés természetével és fontosságával, tudtam, hogy ez az időszak egy életre meghatározza az ember szeretetképességét és viszonyát önmagához, a világhoz. Az előttem szülő barátnőim történetei elriasztottak, ezért úgy gondoltam, otthon, háborítatlanul fogok szülni. Ezek után a harminchatodik héten megindult az első szülésem, azután leállt, és a kórházban kapott oxitocin hatására sem haladt megfelelően, úgyhogy altatásban elvégzett császármetszés lett belőle. Emlékszem arra az érzésre, hogy nem tudtam elképzelni, hogy a baba megszületik. Ma inkább a várandósság alatt próbálnám megosztani másokkal a gondolataimat, érzéseimet, többet foglalkoznék azzal, hogy jó legyen a közérzetem, örömteli lény legyek.

Második kislányomnál az elöl fekvő méhlepény miatt, a harminchetedik héten erős vérzés után kórházba vittek, ott ismét altatás és császármetszés következett, tehát egyikükkel sem találkoztam, amikor megszülettek. Még mindig sokszor sírva fakadok, ha erre gondolok. Amikor erről beszéltem, legtöbbször azzal vigasztaltak, hogy örüljek, hiszen szép, egészséges gyerekeim születtek, ez a legfontosabb – és ezzel egyet is értek, így van, mégis fáj. Hirtelen szakították el tőlem őket, mire felébredtem, ott sem voltak, és napokig nem lehettünk együtt. Nagyon fontosnak tartom, hogy az anya az első pillanattól kezdve, érzése és igénye szerint lehessen együtt a gyerekével, és ehhez minden segítséget megkapjon, császármetszés esetén is.

A császármetszés lelki háttere

Hogy mi állhat a császármetszés lelki hátterében? Nyilván az ember egész addigi élete és kapcsolatai. Itt csak néhány dolgot villantok fel, amiket valamilyen módon igazán át is éltem. A saját születésem: hét hónapra, egyik lábfejemmel, majd másik térdemmel előre születtem, a köldökzsinór a lábam között, majd kétszer a nyakam köré tekeredve. Amikor előkerültem (vagyis az orvos kibányászott), nem vettem levegőt, ezért hideg vízből meleg vízbe rakosgattak. Egyszer arra a gondolatra riadtam fel hajnalban, hogy Úristen, az első szülésem ott állt le, ahol az én születésemet leállították: amikor a mamámnak elérkeztek a tolófájásai, azt mondták neki, ha nyom, mindketten meghalunk. Vissza kellett tartania! A várandósság alatt mindig nagyon magányosnak éreztem magam. Arra vágytam, hogy valakihez odabújhassak és elringasson. A harmadik szülésem előtt is ez élt bennem, de akkor talán nem tudtak már annyira boldogtalanná tenni az elvárásaim. Többet tudtam meríteni a környezetemből, jobban élveztem azt, ami van, legfőképpen azt, hogy egy baba növekszik a hasamban. Emlékszem, milyen sokat jelentett, ha valaki együttérzéssel, támogatóan, gondoskodással fordult felém.

Szülés két császár után

Mivel tudtam, hogy Magyarországon egy császármetszés után még engedik a hüvelyi szülést, kettő után viszont már nem, nem mentem olyan helyekre, ahol ezt és ennek vészterhes ecsetelését hallgathattam volna. Nem nagyon beszéltem arról, hogy én természetesen szeretnék szülni, ha megkérdezték, persze elmondtam, de nem akartam erről senkit meggyőzni, és kerültem az ezzel kapcsolatos vitákat. Geréb Ágival beszélgettem a veszélyekről, azt mondta, nem szokott szétválni a heg, ha nem hajszolják a szülést valamilyen módon, hogy a vérzésnek vannak jelei, s azokat figyelni lehet. A harminchetedik héten viszont el kellett mennem ultrahangos vizsgálatra, ahol a heg vastagságát tanulmányozták. Azt mondták, 0,6 milliméter a vastagság a legvékonyabb részen, ezért nemhogy szülést, de vajúdást sem javasolnak, mert elvérezhetek, és a baba is, én is meghalhatunk. Ezért a programozott császármetszést ajánlották, vagyis hogy egy héttel a terminus előtt menjek be a kórházba, és megcsászároznak. Ez nagyon megrázott, úgy éreztem, megint ott állok a senki földjén, háttér nélkül. Ági azt mondta, ő nem aggódik a 0,6 milliméter miatt, és keressünk másik kórházat, ahol engedik, hogy vajúdjak és szülni próbáljak, és ahova beengedik őt mint kísérőt, mert számomra ez a két dolog volt a legfontosabb. Ezután egy délutánt végigsírtam és -rettegtem, dehogy tudtam túllépni a félelmeimen! Gondoltam, most biztos nem szülök még, amíg nem rendeződnek a dolgok megnyugtató módon. De másképp történt.

Este tizenegy körül elment a magzatvíz. Fáztam, vacogtam, de különben jól voltam, felhívtam Ágit, aki azt mondta, próbáljak még aludni, de nemsokára ismét hívtam, hogy jöjjön, szeretném, ha mellettem lenne. És jött. Amikor megvizsgált, kiderült, hogy szépen ki voltam tágulva. Kádba, meleg vízbe kívánkoztam. Hívtuk Andi barátnőmet is, aki szintén hamarosan ott ült a kád mellett. Mindketten derűsek voltak, nyugodtak és nagyon kedvesek. Biztonságban éreztem magam. A méhösszehúzódások meg tették a dolgukat. Amikor kimászni vágytam, ott volt a matrac szép tiszta ágyneművel leterítve, ahol eredetileg megágyaztam magamnak. Ha vissza akartam menni a kádba, ott volt újra a tiszta, meleg víz, nem is kellett mondanom semmit, szinte elég volt csak gondolnom arra, hogy most mi lenne jó. Néha úgy beléjük kapaszkodtam útközben, hogy nagyon nehéz lehettem, majd’ összeroppantak.

Visszagondolva úgy érzem, a vajúdás arról szólt, hogy pillanatról pillanatra kereste a testem a következő pozíciót. Egész végig nem jutott eszembe az, amitől napközben végig rettegtem, egyáltalán nem sok minden jutott eszembe, hál’istennek létrejött az az áldásos állapot, hogy nem gondolkodtam. Kora reggel jött el a kitolás, sokáig tartott. Az olajos gátmasszázs nagyon finom, erotikus érzés. Végül négykézláb állva sikerült úgy nyomnom, hogy kijött a kisbabám. Sokat segített, amikor Ági javaslatára kiadtam a hangomat, vagyis ordítottam. Nem voltak elég erősek a tolóingerek, túl fáradt volt a méhem, ezért Ági azt mondta, amikor elmúlik az inger, még akkor is nyomjak. Így sikerült megszülnöm Fábiánt, akit aztán magamhoz ölelhettem és babusgathattam…

Ági és Andi ott voltak mellettem, mint két angyal, aki teljes odaadással figyel rám, és mindent megtesz azért, hogy segítsen vajúdás és szülés közben. Ami a különbséget illeti a kétfajta szülésmód között: a császármetszés műtét, a természetes szülés euforikus élmény, forrás, szerintem egy egész életre.

Hogyan sikerült?

Bár azt tapasztaltam, hogy legtöbben azt gondolják a történetemről: “veszélybe sodortad magadat és a gyerekedet, de szerencsére megúsztátok”, remélem, esetleg az esetemet olvasva mások is megkeresik az utat magukban és a világban, hogy császármetszés után természetesen szülhessenek, mert igazán érdemes. Nem hiszem, hogy receptet lehetne adni arra, hogy mit hogyan csináljunk, hogy ez sikerüljön. Ami engem illet, segített az idő, melynek során bejártam egy utat, és gyógyulgatott az előző két sebem. A pszichodrámacsoportban színre került a saját szülésem, sőt születésem, de más játékok is hozzásegítettek, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Részt vettem a taón és a tantrán alapuló, szexualitással foglalkozó csoportokban is, ahol megtanultam másképp viszonyulni a testemhez, ráébredtem, hogy nagyon fontos részem és eszközöm. A testünk szexuális energia (s ennek kapcsán az orgazmus, az eufória, az eksztázis) forrása, amely felébreszthető és általunk irányítható. A gyakorlatok fontos célja, hogy a racionális elmét kikapcsolva tapasztaljuk meg testünket egyik pillanatról a másikra, csak a jelenben létezve. Ezek a gyakorlatok előbbre vittek a szexuális életemben, és a szülés közben is segítettek: gondolkodás nélkül átengedtem magamat annak, ami történt bennem.

Ezek voltak a kedvenc olvasmányaim:

Penny Armstrong, C. M. M. and Sheryl Feldman: A születés művészete

Varga Katalin, Suhai-Hodász Gábor: Szülés és születés a lélektanon innen és túl

Michel Odent: Császármetszés

Michel Odent: A szeretet tudományosítása

Frederick Leboyer: Gyöngéd születés

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

Ezeken a kazettákon gyönyörű szülések, születések láthatók:

Barbara Harper: Születnek így is

A tenger szülöttei

Mekkora a kockázat?

A legutóbbi, nagy esetszámú vizsgálat eredményei 2004 decemberében jelentek meg a New England Journal of Medicine című szaklapban. Az Egyesült Államokban 1999 és 2002 között 19 intézmény adatai alapján 45988 korábban császármetszésen átesett nő újabb szüléseinek adatait vizsgálták. Egy császármetszés után 0,7 százalékos volt a méhrepedés gyakorisága, tehát ezer nő közül hétnél fordult elő. Két császár után 1,8 és 3,8 százalék közé esik a kockázat, vagyis ezer nő közül 18-38-at érint. Az anyai és újszülöttkori halálozás valamint a méheltávolító műtét gyakorisága a császárosok és a természetes úton szülők közt egyforma volt, ám összességében a kedvezőtlennek tekinthető kimenetel a természetes úton szülőknél kétszer olyan magas volt, mint a tervezett császármetszésen átesetteknél. A szülés szövődménymentessége a császár utáni szüléseknél nagyon sok tényezőtől függ, például a korábban alkalmazott műtéti technikától, a magzat nagyságától. A szülésindítás fokozza a méhrepedés kockázatát. A méhrepedés kockázata miatt csak olyan intézményben ajánlott a szülés megkezdése, ahol szükség esetén azonnal műtétet tudnak végezni.

A tanulmány teljes szövege itt olvasható: www.emedicine.com/med/topic3434.htm

Forrás: Kismama magazin