Az 1997-es egészségügyi törvény kimondja, hogy a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza.
Vajon mennyire tudatosak a kismamák a szülészeti-nőgyógyászati ellátás során? Mennyire tudják ezt a jogukat érvényesíteni 2022-ben? – erről kérdeztem Nyitrai Eszter perinatális szaktanácsadó pszichológust, dúlát, aki nemcsak a babavárás idején és a szüléskísérésben, hanem igény szerint a gyermekágyi időszakban, valamint szülésélmény feldolgozásban is segíti a hozzá fordulókat.
Tudatos kismamák, nehézkes érdekérvényesítés
Azt tapasztalom, hogy a nők egyre tudatosabbak, az azonban többtényezős, hogy az elképzeléseiket mennyire tudják érvényesíteni – árulta el Eszter, aki szerint teljesen érthető, hogy még egy jó önérdek-érvényesítő kismama is sokkal befolyásolhatóbb egy olyan érzékeny helyzetben és szuggesztív tudatállapotban, mint a szülés.
A másik nehezítő tényező maga a rendszer, melybe erősen be van betonozva a kórházi szokásjog, ami ráadásul mindenhol eltérő, s a gépezet működése közben gyakran elvész annak esélye, hogy az anya vagy az apa kompetens félként vehetne részt egy-egy döntési folyamatban. Ebben a helyzetben, amit tovább súlyosbít az egészségügyi személyzet leterheltsége és az időhiány, sajnos nagyon kevés teret kapnak az egyéni igények – magyarázza a szakértő, aminek sokszor még a lehetőségét sem igen kínálják fel a szigorú tényközlésre szorítkozó kommunikáció során.
Eszter példaként említi meg, hogy amikor az orvos ilyesféle kijelentéseket tesz, mint: „Most bekötünk egy kis oxitocint”, akkor nem tér ki egy sor nagyon fontos információra, amelyek elengedhetetlenek volnának ahhoz, hogy a nők – törvény adta joguknak megfelelően – teljeskörű tájékoztatást kaphassanak a szülés alatt arról, mi történik a testükkel, s ez milyen rövid- vagy hosszútávú hatással lehet saját felépülésükre és ugyanígy a babájukra is.
Kismamák, akik partneri bánásmódot szeretnének
Könnyebb helyzetben vannak, akik számára komfortos a szülőszoba hierarchikus berendezkedése (ahol az orvos a piramis csúcsán, a szülő nő pedig legalul áll), mert azzal az érzéssel kecsegtethet, hogy így egyszersmind a felelősséget is átadják a szakképzett egészségügyi személyzet kezébe – mutatott rá Eszter, aki úgy látja, sokan választják ezt az utat, bár a szülőszobai döntések következményeit mindig a szülők viselik.
Az az édesanya azonban, aki felkészült és esetleg sokat kérdez, igényei vannak (pl. szülési tervvel érkezik az intézménybe), vagy ráutaló magatartást tesz, hogy partneri bánásmódot szeretne, az könnyen tapasztalhatja, hogy megváltozik a kommunikáció hangneme. A család oldaláról teljesen jogos kérések, kérdések is kiválthatnak egyfajta ellenállást, aminek egyik magva lehet, hogy a segítők sokszor úgy reagálnak, mintha a szakmai tudásukat kérdőjeleznék meg.
Sokan nem is mernek ezért kérni, kérdezni, nehogy még inkább kiéleződjenek az alá- és fölérendeltségi viszonyok, vagy megtapasztalják a nyomásgyakorlást ebben a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben.
Beleegyező nyilatkozatok
A kórházi beleegyező nyiatkozatokat a kórházi felvétel során kapod meg. Azokról a beavatkozásokról tájékoztatnak benne, amelyekre a vajúdás és szülés során számíthatsz. Aláírásoddal hozzájárulásodat adod ahhoz, hogy ezeket – szükség esetén – elvégezzék, ugyanakkor a beleegyezésedet bármikor, szóban is visszavonhatod.
A szülőnő kompetenciája
Nyitrai Eszter szerint két igen fontos sarokponton is elcsúszik a folyamat. Az egyik, hogy a szülészeti ellátást kizárólag egészségügyi eseményként kezelik, pedig ha jobban belegondolunk, a szülés valójában egy ereje és egészsége teljében lévő nő alapvetően élettani, egészséges életeseménye, ahol az érzelmi oldal is kiemelten hangsúlyos.
A másik, hogy bár nem lehet elvárás, hogy szakmai kérdésekben a nők önállóan döntsenek, de a nőknek ez nem is igénye. Ugyanakkor teljesen jogosan várják azt, hogy a testükről szóló nem életmentő döntésekbe kompetens félként vonják be őket.
Főleg, hogy a nemzetközi szakmai szervezetek régóta kongatják a harangokat a szülések túlzott medikalizációjának veszélyei miatt, és ezzel együtt rámutatnak, hogy csakis a bizonyítékokon alapuló nőközpontú szülészeti ellátás lehet a jó irány.
Ráadásul a kismamák ma már jól tájékozottak, mindezek az információk könnyen elérhetők számukra is, és míg anyáink készséggel elfogadták azt, hogy az orvos döntései megkérdőjelezhetetlenek voltak, addig manapság a kismamák pontosan tudják, hogy más országokban, vagy akár a szomszédos kórházban is lehet másképp szülni – szemlélteti Eszter, aki hozzátette, hogy sokszor bizony az „így szoktuk” jellegű magyarázatok, sőt a szakmainak mondott, de mégsem egységes hazai “protokollok” sem állják már meg a helyüket a legújabb tudományos eredmények fényében.
Mi már nem az a női generáció vagyunk, aki mindenben szót fogad, hanem az, aki informálódik, majd tudatosan hozza meg a döntéseit és választja meg a sorsát. A szülőszobában is – emlékeztet a szakértő.
Amikor előhúzzák a „babakártyát”
A szülés alatt gyakran a baba egészségi állapotára hivatkozva próbálnak a nőkre hatni, és akár akaratuk ellenére is elvégezni egy-egy nem életmentő, ám a legmodernebb szakirodalmi ajánlásokkal is szembemenő beavatkozást, ami az “így szoktuk” rutinjából fakadóan ragadt benne az ellátásban, és így csupán a szakszemélyzet biztonságérzetét növeli, ugyanakkor akár testi-lelki ártalommal is járhat.
Hogy viheti keresztül a szándékát a kismama ilyenkor? Honnan tudhatja, hogy valóban életmentő beavatkozásról van-e szó? – tettem fel a kérdést Eszternek.
Ez a legnehezebb pontja a szülésnek, mert az indokoltnál gyakrabban kerül elő a „babakártya” vagy egyéb leckéztetésre és bűntudatkeltésre alkalmas rémtörténetek – szomorkodik a szakember. Bár egy életmentő beavatkozásban mindig benne van a sürgetettség érzése, ugyanakkor ennek megítélése rettentő nehéz a szülőnőknek. Sok esetben a nők legnehezebb küzdelme utólag megbocsájtani maguknak azt, hogy nem harcoltak határozottabban a jogaikért vagy a babájukért.
Alapvetően az lenne a jó, ha nem állítanánk szembe a magzat és a mama érdekeit, hiszen egyetlen anya sincsen, aki rosszat akarna a gyermekének
– hangsúlyozza Eszter.
Varázsmondatok a szülőszobán
Nyitrai Eszter dúlaként a szülés körüli kommunikáció fontosságát hangsúlyozza, és 2018-ban azokról a vajúdás és szülés közben elhangzó (varázs)mondatokról készített felmérést, amelyek pozitív vagy negatív értelemben nagy hatással voltak a kismamákra szülés közben.
Léteznek ugyanakkor olyan varázsmondatok is, amelyeket a kismamák használhatnak, ha kételyeik, ellenérzéseik vagy kérdéseik vannak egy beavatkozást illetően.
Főleg a kérdésfeltevés módját tartom elsődlegesnek – osztotta meg tapasztalatait Eszter. Amikor az édesanyát egy rá váró beavatkozásról informálják, és azt szeretné jobban megérteni, akkor kérdezze meg, hogy:
- Mit jelent ez a beavatkozás?
- Mik az előnyei, hátrányai, velejárói?
- Mit remélnek ettől a beavatkozástól?
- Van-e természetesebb alternatívája?
- Mennyi idő van döntést hozni róla?
Egy életmentő beavatkozás esetén természetesen nincs sem lehetőség, sem idő arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük – jelezte a szakember, ugyanakkor egy tiszteleten és bizalmon alapuló partneri viszonyban nem életmentő beavatkozás esetén a szakszemélyzet feladata a helyzetet a szakmai tudása alapján felmérni, majd a teendőkről az anyát tájékoztatni, a lehetőségeket megvitatni, végül a döntésében támogatni és aszerint cselekedni. Fontos, hogy az orvosi szakértelem ilyen esetekben nem jelent fölérendelt döntési jogot a nő testéről.
Ez fáj! Kérem, fejezze be!
Sok anya számol be olyan traumatikus szülőszobai élményéről, amikor sírva- kiabálva könyörgött, hogy hagyjanak abba egy-egy vizsgálatot, beavatkozást, ám kérését figyelmen kívül hagyták. Ilyenkor elsősorban szakmai szempontokra, időnyerésre hivatkozva veszik semmibe a kismamák akaratát, másrészről erősen él a köztudatban az a mítosz, hogy a fájdalom egy szükséges beavatási rítus ahhoz, hogy valaki anyává válhasson. Ez a bagatellizáló (nem is fájhat ez annyira) nézőpont az egyik oka annak, hogy a nők gyakran szexuális erőszakként élik meg a szülőszobán történteket – hívta fel a figyelmet Nyitrai Eszter.
Dúla a láthatáron!
Tud-e a dúla egy kiélezett döntési helyzetben segíteni a kismamának? Jelezheti-e, ha szakmai szempontból nem ért egyet valamivel? – merült fel bennem a kérdés beszélgetésünk alatt.
A dúlának laikus segítőként nincs egészségügyi képzettsége, s így tudása és lehetősége, illetve jogi felhatalmazása sem, hogy beleszóljon a szülőnő vagy a szülést kísérő orvos döntéseibe, de a dúlakörök etikai kódexe is szigorúan szabályozza a képzett dúlák kompetenciahatárait – szögezi le Nyitrai Eszter. A dúlák feladata elsősorban az odaforduló lelki támogatás és naprakész információátadás, illetve ha adódik ilyen helyzet, a szülőszobában zajló kommunikáció segítése, gördülékenyebbé tétele:
Dúlaként a tudatos felkészülésben nyújthatok támogatást, vagyis hogy adott esetben a pár pontosan meg tudja fogalmazni a kérdéseit, tudja követni a válaszokat, valamint hogy képben legyen a beavatkozások előnyeivel, hátrányaival és az indikációkkal – foglalta össze a szakértő a legfontosabb tudnivalókat.
Így vértezd fel magad a szülésedre – a szakértő tanácsai
- Soha ne feledd: a szülőszobán személyre szabott szolgáltatás és bizonyítékokon alapuló ellátás jár neked.
- Jogod van ahhoz, hogy a számodra lehető legjobb gondoskodásban részesülj.
- Tudatosítsd magadban, hogy a kísérők és segítők is érted vannak ott!
- Legyen világos számodra: a szakembereknek figyelembe kell venniük a beavatkozások hosszútávú következményeit is!
Forrás: Így vértezd fel magad a szülésedre
Kapcsolódó cikkek
