A mosogatógép ma már nagyon sok háztartásban megtalálható konyhai eszköz, amivel sok időt spórolhatunk meg magunknak – és persze az egyik legkevésbé kedvelt házimunkát is. Azonban Josephine Cochrane-t, a nőt, aki 1886-ban szabadalmaztatta az első működő víznyomásos mosogatógépet, nem ez motiválta arra, hogy megalkossa ezt a hasznos konyhai gépet.
Ma már szinte egy konyhai alapeszköz a mosogatógép. Nagyon érdekes a feltalálásának a története! (Forrás: Getty Images)
Elege lett a csorba porcelánokból
A feltalálóvá vált hölgy 1839-ben Josephine Garis néven született az ohiói Ashtabula megyében. Családjában nem ő volt az első, aki efféle kreativitással volt megáldva. Édesapja ugyanis építőmérnök volt, dédnagyapja, John Fitch pedig a gőzhajókkal kapcsolatos újításairól ismert feltaláló. Ő maga is érdeklődött a mérnöki tudományok iránt, de nem volt lehetősége felsőoktatásban folytatni a tanulmányait ezen a területen.
Josephine 1858-ban feleségül ment William Apperson Cochranhoz, akivel az illinoisi Shelbyville-be költöztek. Férjével társasági emberek voltak, akiknél gyakran voltak vendégek otthonukban. A vendégségek alkalmával Josephine örökségként kapott 17. századi porcelánjai is előkerültek.
Miután észrevette, hogy mosogatás után gyakran lettek csorbák a finom porcelánok, lepattantak belőlük darabok, amikor a mosogatóban súrolták ezeket a házban dolgozó szolgálók, Josephine Cochrane megpróbálta maga elmosogatni. De ez is lepattogzott porcelánokat eredményezett, így elhatározta, hogy kitalál egy másik megoldást. Úgy gondolta, hogy kell lennie valamilyen módnak arra, hogy automatizálják ezt a feladatot automatizálására. Ahogy az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala szerint állítólag fogalmazott: „Ha senki más nem fog feltalálni egy [mechanikus] mosogatógépet, akkor én magam fogom megcsinálni”.
Cochrane kidolgozta egy olyan gép tervét, amely vízsugarakat és egy edénytartót alkalmazott, és amely a helyén tartotta a szennyezett edényeket.
Rákényszerült, hogy megalkossa az eszközt
Josephine Cochrane álmából azután lett valóság, miután 1883-ban elvesztette férjét. Cochrane ekkor tudta meg, hogy az anyagi helyzetük nem jó, sok kifizetetlen adósság és kevés pénz maradt rá. Ezt követően minden erejét a mosogatógép fejlesztésére fordította.
Cochrane-nek találnia kellett valakit, aki a rajzai alapján elkészíti a mosogatógép prototípusát. Végül egy fiatal szerelő, George Butters segített neki ebben, aki megépítette a gépet. Ezt követően Cochrane 1885-ben benyújtotta első szabadalmát „J.G. Cochran” néven. Végül 1886. december 28-án megkapta a 355 139 számú amerikai szabadalmat a „Dish Washing Machine” nevű gépre, vagyis a mosogatógépre.
Bár nem ez volt az első olyan gép, amelyet mosogatására készítettek, Cochrane készüléke víznyomást használt a súrolók helyett az edények tisztításához – ez egy forradalmi ötlet volt, amit ma is alkalmaznak a modern mosogatógépek.
Sok idő telt el, mire a háztartásokban is elterjedt lett
A Lemelson-MIT szerint a mosogatógéphez Cochrane megmérte az edényeket, és dróthálóból készült rekeszeket épített a tányérok, csészék és csészealjak számára, majd ezeket egy rézforralóban laposan fekvő kerékbe helyezte. A kereket egy motor hajtotta, és szappanos vizet fröcskölt az edényekre, hogy megtisztítsa azokat.
A gép gyártására és értékesítésére Cochrane először már létező gyártócégekkel próbált együttműködni, ám végül úgy döntött, hogy megnyitja a sajátját, ahol Butters lett a művezető.
A Garis-Cochran mosogatógép nagyméretű modellje 240 edényt tudott elmosni és szárítani, mindössze két perc alatt. Ahogy elkezdték forgalmazni a mosogatógépet a saját cégén keresztül, először vállalkozásoknak, többek között főként szállodáknak és nagy éttermeknek értékesítették. De kórházaknak és főiskoláknak is vásároltak a gépből.
1893-ban Cochrane bemutatta a találmányát a Chicagói Világkiállításon, ahol a legmagasabb kitüntetéseket nyerte el a „legjobb mechanikai konstrukcióért, tartósságért és a szakterülethez való alkalmazkodásért”. A feltaláló folyamatosan fejlesztette a találmányát, amire 1917-ben második szabadalmat adtak ki. Mindkét szabadalom tervét meg tudod nézni az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala oldalán.
Bár a mosogatógép sikeresnek bizonyult a vállalkozások körében, kezdetben nem sikerült eladnia az egyéni fogyasztóknak. Abban az időben ugyanis a háztartások melegvíz-bojlerei nem tudták biztosítani a mosogatógép által igényelt melegvíz mennyiségét, és állítólag a gépek szappanos maradványokat hagytak az edényeken. Csak az 1950-es években váltak népszerűvé a családok otthonaiban is, amikor a melegvíz elérhetőbb lett, és hatékonyabbak lettek a mosogatószerek is.
Josephine Cochrane-t 2006-ban beválasztották az amerikai Nemzeti Feltalálók Hírességek Csarnokába is.
(Források: invent.org, lemelson.mit.edu, ladyedisons.com, popsci.com)
Kapcsolódó cikkek
