Az nlc. a női vezetői lét kihívásairól és a közösségépítés fontosságáról, társadalmi hatásairól beszélgetett velük. Megszólalóik az idén 10 éves Gyökerek és Szárnyak Alapítványhoz munkatársként, támogatottként valamint támogatóként kapcsolódnak. Különböző módokon, de mindannyian aktívan és felelősen tesznek az alapítvány küldetéséért, azaz egy szolidárisabb és összetartóbb magyar társadalomért:
- Kovács Edit közösségfejlesztő, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány egyik alapítója, kurátor, több civil szervezetben is vezetőként dolgozott, és tanít az ELTE civil tanulmányok szakán.
- Tóthné Dr. Varga Dorottya jogász, vállalkozó, az Egri Közösségi Alapítvány – amely a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogatásával, helyiek által létrehozott szervezet – kurátora és aktív tagja, tavaly pedig Év Vállalkozója díjat kapott Egerben.
- Hadházy Ágnes szociológus, aki 1989 óta női vezetőként, közösségfejlesztőként dolgozik, a civil szférába nagy rálátással rendelkezik, és nyugdíjasként is a helyi közösségek ápolásáért tesz minden nap. A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány által elindított Női Adományozói Kör aktív támogatója.
Nő vezetők és a család

Tóthné Dr. Varga Dorottya
Az egyik legnagyobb kérdés a női vezetői léttel kapcsolatban, hogy a gyerekek, család, háztartás, minden más mellett, hogyan lehet egy nő hatékony vezető? Mert a nők általában nem úgy vezetők, hogy más feladatuk nincs ezen kívül, és a munkájuknak élnek kizárólag, hanem közben ugyanúgy a család középpontjában kell koordinálni a családtagokat és zsonglőrködni az idejükkel. A megszólalóink egyetértettek abban, hogy nem menne a vezetői lét anélkül, hogy a háttérben ne kapnának, kaptak volna segítséget.
Tóthné Dr. Varga Dorottya háromgyerekes anya, akinek a legkisebb gyermeke alig másfél éves volt, amikor belevágott a vállalkozásba, és létrehozott Egerben egy bababarát kávézót, ahol az anyukák és gyerekek egymásra találhatnak. Elmondása szerint nem tudta volna elindítani a vállalkozását, ha a férje nem áll mellette, és nem támogatja – még ha néha kicsit morgolódik is miatta, amikor az anya délutáni vezetői teendői miatt több házimunka hárul rá.
„Átgondolva, az elmúlt hat évben, amióta vállalkozó lettem és beindítottam a kávézót, nemcsak vezetőnek kellett lennem, hanem anyaként, feleségként is meg kellett állni a helyem – mondja Dorottya.
Nagyon nehéz ebben egyensúlyozni úgy, hogy a társadalom még mindig azt várja el egy nőtől, hogy elsősorban anya és feleség legyen, és emellett csinálhat bármi mást, akár vállalkozhat is, de ha otthon nem mennek jól a dolgok, akkor az az anya felelőssége, rajta kérik számon.
Ebből a szempontból én szerencsés vagyok, ahhoz, hogy fel tudjam építeni a vállalkozást a nulláról, kellett a férjem, támogatott ebben. Néha morog miatta, hogy hétvégén dolgoznom kell, vagy délutáni is meetingelek, de azért megteszi, amit meg kell tenni.”
Hadházy Ágnes is egyetért abban, hogy a nők a hagyományos szerepek miatt hátrányból indulnak, ha vezetőként és családanyaként is szeretnének működni. Véleménye szerint ez azért van, mert a nők évszázadok óta a családról és a közösségről gondoskodtak, a férfiak viszont tudták mobilan vinni a vezető szerepeket. Ennek egy következménye a XX. században és manapság is még megfigyelhető férfi túlsúly a vezetők között, holott rendkívül sok képzett nő van már. „Ez egy szemlélet, ami nem sokat változott, hogy a munkamegosztásban kinek hol van a helye – teszi hozzá Ágnes.
Nekem sem ment volna, hogy vezetőként, közösségépítő szakemberként dolgozzak, ha a férjem nem gondolja fontosnak a munkámat, szükségem volt a támogatására, hogy át kellett vállalni feladatokat tőlem a gyereknevelésben, háztartásban. Ő ezt mindig gond nélkül megtette.

Kovács Edit – fotó: Gyökerek és Szárnyak Alapítvány
Kovács Edit két gyermeke már nagy, 16 és 20 évesek, de amíg kicsik voltak, számára is kihívás volt egyszerre a vezetői és anyai szerepben megfelelni. A válásáig Edit és férje osztoztak abban, hogy mindkettőjük munkája, karrierje épüljön, de ekkor is sok segítséget kaptak a környezetüktől, családtól, barátoktól, kollégáktól. Nekik együtt, nagy szerepük volt abban, hogy Edit a munkájában és a gyerekek mellett is helyt tudjon állni.
A válás után pedig Edit szerint, a támogató környezeten túl, a gyerekek személyiségének is volt köszönhető az, hogy tudott vezetőként is működni a munkában, míg egyedülálló anyaként is összetartotta a családot.
„Amikor két gyerekkel és három munkahellyel egyedül mentem neki a következő életszakasznak, akkor ez egy nagy döntés volt, hogy a biztonságra fogok törekedni, és minimalistaként fogok élni, tehát lesz egy biztos munkahely, ahol tolerálják, hogy vannak gyerekeim, és értük kell menni, meg tanulni kell velük, meg betegek lesznek, és mindig egy kicsit szabadkozni is kell, hogy van segítség, ne aggódjanak, nem fogok mindig hiányozni a munkahelyemről.
Mindehhez pedig keveset fognak fizetni, mert annyira nem lehet egy anyára építeni, sérülékeny háttérrel jön, a gyerekek eleve rontják a bértágyaláson a feltételeket.
A másik út pedig az volt, hogy úgy döntök, hogy kockáztatok, vállalkozom, több lábon állok, egy kicsit magányosabb, de vagányabb munkáim lesznek, amihez viszont komoly logisztika kell.”
Edit azt tapasztalta a saját gyerekeinél, hogy az ő vezetői, vállalkozói léte nem ártott nekik, sőt, sokkal önállóbbak és rugalmasabbak lettek, mint a kortársaik, akiknek esetleg nem kellett megtanulni más felnőttekkel együttműködni, akik vigyáznak rájuk, elmenni az anyjukkal a hétvégi, vidéki munkára, már felső tagozatban egyedül elmenni a gyermekorvoshoz az igazolásért, vagy leszaladni a boltba pár zsemléért. Olyan készségeket sajátítottak el gyerekkorukban, amiktől most, kamaszként, felnőttként talpraesettek és kifejezetten jól működnek közösségben.
A cikk folytatásáért KATTINTS IDE!