Az emberiség az evolúció során bámulatosan alkalmazkodott a környezeti változásokhoz. A globális felmelegedés azonban olyan szélsőségeket hoz sosem látott tempóban, amelyeket szervezetünk egyre nehezebben követ. Ízületi panaszok, fejfájás, gyengeség: ezek csak az enyhébb tünetek. A szív- és érrendszeri problémák felerősödése eggyel komolyabb következmény.
Az időjárásban bekövetkező jelentősebb változások mindig is megviselték az arra érzékenyeket. Az utóbbi egy-két évtizedben az érintettek még nagyobb kihívással szembesülnek, hiszen időjárásunk sosem látott szélsőségek között ingadozik – olykor követhetetlenül.
Nyaranta sorra dőlnek meg a melegrekordok, most meg nem akar vége szakadni a télnek… Rövidülnek az átmeneti évszakok, havat egyre ritkábban látunk.
Miközben mi körülbelül ennyit érzékelünk az éghajlatváltozásból, a tudósok a globális folyamatokra is rálátnak. Fennáll a veszélye annak, hogy az ember által okozott klímaváltozás hatására végérvényesen tönkremehet a Föld természeti rendszerei közül több is, például a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtáblák a század végére elolvadhatnak, a melegvizű korallzátonyok elhalhatnak, óceáni áramlatok változnak meg. Távoli problémáknak tűnhetnek, de nem azok, hiszen dominóhatást indítanak el olyan szintű veszélyekkel, amilyenekkel még nem szembesült az emberiség. „Teljes ökoszisztémák mehetnek tönkre” – jelentette ki Tim Lenton, az Exeteri Egyetem tudósa.
Mérföldkő: 2 fok
Amikor a globális átlaghőmérséklet először haladta meg több mint két fokkal az iparosodás előtti szintet, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató úgy nyilatkozott, ez kétségtelenül rossz hír mind az emberiségre, mind általában az élővilágra nézve. Ugyanakkor az InfoRádiónak hozzátette: egy-egy átmeneti periódus önmagában nem meghatározó, és tragikusnak még nem nevezhető. A helyzeten sokat segíthetne, ha sikerülne jelentősen csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és tömegeket átterelni növényi alapú táplálkozásra.
Fotó: Getty
Amíg azonban a világ vezetői és élvonalbeli tudósai megpróbálják mérsékelni a káros folyamatokat, nekünk el kell fogadni, hogy világunk sosem lesz már olyan, mint egykor volt. Az éghajlatunk például már most jelentősen megváltozott: nagy melegekre készülhetünk, a szánkót pedig csak akkor tartsuk meg, ha hajlandóak vagyunk telente sok kilométert utazni egy kis havas élményért.
Kapunk hideget-meleget
Sokan a hirtelen időjárás-változást, vagyis a fronthatást tűrik nehezen. Ilyenkor nem csupán a hőmérséklet ingadozik, de a légnyomás és a páratartalom is – akár igen széles skálán. „A hidegfrontok többnyire erősebben hatnak a szervezetre, mint a melegfrontok, de nem mindegy, hogy télen vagy nyáron érkezik például egy hidegfront, és vele hány fokot csökken a hőmérséklet, ahogy az sem, hogy milyen krónikus betegséggel küzd valaki – magyarázza Breuer Hajnalka. – Egyéni érzékenység kérdése is, hogy valakit melyik fronthatás visel meg és mennyire.”
A tünetek sem követnek azonos mintázatot: vannak, akiknél a hidegfront okoz fejfájást, másoknál épp ellenkezőleg: a melegfront hoz magával rendre ilyesmit. Még olyan kutatási eredmény is ismert, mely szerint ha az érintett ízületi fájdalmai alapján nem tudja megmondani, milyen idő várható, akkor valójában nem is frontérzékeny – legfeljebb egyfajta placebohatás érvényesül nála: annyira hisz a front erejében, hogy valódi tüneteket kezd érzékelni, ha ilyesmiről olvas az időjárás-jelentésben.
Míg a hőhullámok emberi szervezetre gyakorolt hatása alaposan dokumentált tudományosan is, a frontok egészségügyi következményeinek kiszámíthatóságát nem tekinthetjük bizonyítottnak – inkább csak megfigyelések, tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ráadásul az előrejelzés sem egyszerű: „Meghatározó a pontos időjárási helyzet – mondja a meteorológus. – Van, amikor már több napra előre látni lehet, hogy mikor érkezik meg egy hidegfront. Jó példa lehet erre, ha az Atlanti-óceán térségéből érkezik egy ciklon, miközben felettünk nincs erős anticiklon.
Egészen más a helyzet, mondjuk, ha a Földközi-tenger térségéből jön hasonló. Ezekre jellemző, hogy sok csapadékot hoznak, ellenben kisebb hőmérséklet-változást eredményeznek. Ilyenkor az előrejelzések beválása átlagosan csupán 12 és 36 óra közé tehető. Egy apró változás is elég lehet ahhoz, hogy kártyavárként borítsa a korábbi előrejelzéseket.”
Az cikk eredeti formájában a Szimpatika magazin 2024. márciusi lapszámában jelent meg.
Kapcsolódó cikkek
