Magyarországon évente több mint 18.000 gyermek tűnik el, többszáz esettel nő a gyermekbántalmazások száma, a családon belüli gyermekbántalmazási esetekben az ügyek 85 százaléka éveken keresztül tart. Ezek a száraz tények, amelyek önmagukban is szívbe markolóak, azok a gyereküzenetek azonban, amiket Szalai Kriszta az Óriás Gyermekjogi Plakát projekt keretében gyűjtött össze, még inkább könnyfakasztóak. Ezekben óvodások és kamaszok öntik szavakba, mit kérnek a felnőttektől ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a világban, Kriszta és a hozzá csatlakozó lelkes önkéntesek pedig „ki is hangosították” az üzeneteket, hogy minél több szülőhöz eljusson.
Volt, aki oldalakat írt tele
Szalai Kriszta neve hallatán legalább annyian asszociálnak a jótékonykodásra és az önzetlen segítségnyújtásra, mint a színművészetre, ami igazán nagy elismerésnek számít. Mint Kriszta a Gyerekszobának elmondta, már pályakezdőként fontosnak tartotta, hogy jó ügyek mellé álljon, és ezt harminc éve töretlen lelkesedéssel folytatja. „Gyűjtöttem lélegeztetőgépre, támogattam sérültéket és próbáltam minél többet segíteni hajléktalanoknak is. Aztán a közelmúltban belém hasított, hogy a gyerekekkel kellett volna kezdenem, hiszen ők jelentik a társadalom alapját, nekünk pedig minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy ők ne sérüljenek. Mert ha ők sérülnek, sérül a társadalom és a társadalom jövője is” – osztotta meg Kriszta.
A felismerését gyors elhatározás, az elhatározást pedig tettek követték, így már egy éve szorgosan tevékenykedik azért, hogy minél többen odafigyeljenek a gyerekekre. „Kezdetben tréningeket szerveztem iskolákba bullyingolásról, asszertív kommunikációról, önelfogadásról és önbizalomról, de érdekes módon nagyon nehezen ment, a tankerületes iskolákba úgy tűnt, hogy nem engedik be a projektet. Volt, ahonnan hónapokkal később jeleztek vissza, hogy mehetek, én pedig örömmel felkerekedek bárhova, mert az iskolai bántalmazás sajnos szinte mindenütt ott van, felesleges illúziókat kergetni” – világított rá a helyzet komolyságára Kriszta.
Szerinte a gyerekek azért egyre kegyetlenebbek egymással, mert a világ azt üzeni nekik, hogy ez rendben van. Tele vannak feszültséggel, frusztrációval, amit nem tudnak megfelelően levezetni, így a társaikon „élik ki magukat”. A tréningek során a gyerekek lehetőséget kaptak arra, hogy az üzeneteiket Krisztán keresztül eljuttassák a felnőtteknek, tudtukra adva, hogy mitől éreznék magukat jobban gyerekként Magyarországon.
„Azt már az induláskor tudtam, hogy szeretnék majd óriásplakátokat kitenni, hogy felhívjam a figyelmet a gyermekjogokra. A legjobbnak azt láttam, ha úgymond kihangosítom a felnőtteknek szánt üzeneteiket: volt, aki csak egy-egy szívbemarkoló mondatot írt a papírra, de akadtak olyanok is, akik több lapot is teleírtak” – osztotta meg tapasztalatait a jótékonykodásáról is híres színésznő.
Ezt kérik a gyerekek
Mint mesélte, az üzenetek többsége arról szólt, hogy nagyon sokuk érzelmi elhanyagolásban él, bizonytalannak érzi magát a világban, és segítségre lenne szüksége, de nem kapja meg. „Egy középiskolai osztályban a gyerekek a tréninget követően nemcsak leírták, hanem ki is mondták, hogy a legfontosabb üzenetük a felnőtteknek az, hogy tegyék le a telefont, és beszélgessenek velük. Ezt igazán meglepő volt hallani, hiszen az ő generációjuk az, amiről mindenki azt hiszi, hogy rengeteget telefonozik, kiderült azonban, hogy ezt sokszor kicsi koruktól kezdve szülői bíztatásra teszik. Elég csak ránézni egy étteremben várakozó vagy úton lévő családra: szinte mindegyikük számára evidens, hogy a gyerekeknek betesznek egy mesét vagy elindítanak egy játékot, hogy ne unatkozzanak.”
Sokszor házon kívüli étkezés vagy családi kiruccanás sem kell ahhoz, hogy a képernyők váltsák fel a kommunikációt: Krisztának sokan meséltek arról szomorúan, hogy amikor hazamennek az iskolából, azonnal bekapcsolják nekik a tévét vagy megkapják a tabletet, miközben a szülők is a telefonjukba mélyednek: „A családi összejöveteleken sem sokkal jobb a helyzet: ahelyett, hogy mindenki körülölelné és az ölébe venné a kicsiket, és beszélgetnének velük a régen látott rokonok, inkább a telefont teszik eléjük, hogy nyugton maradjanak. A gyerekek ebben szocializálódnak, így nem meglepő, hogy később a telefonba vagy az ipadbe menekülnek.”
Sajnálatos módon nagyon sok gyerek említette, hogy rosszul érinti őket az, hogy a családjukban napi szinten jelen van az alkohol és a cigaretta, sőt a középiskolások a szülők droghasználatáról is írtak. „Amikor belekezdtem a projektbe, a legfőbb célom az volt, hogy minél több gyereknek segítsünk, hogy merjék magukat képviselni. Nem is sejtettem, hogy ilyen szintű érzelmi hiányok, problémák vannak. Amikor ez egyre inkább kikristályosodott, bennem is tudatosult, hogy ezt a projektet nem szabad abbahagyni” – mondta Kriszta, aki az általa megnyert támogatóknak köszönhetően 25 helyen tehette ki a gyerekek üzeneteit továbbító óriásplakátokat.
Kritikát is kapott
A plakátokra került felirat, vagyis hogy Kedves szüleim! Tegyétek le a telefont, foglalkozzatok velem, szeressetek! többekből ellenérzést váltott ki, és Krisztát azzal vádolták, hogy bűntudatot akar ébreszteni a szülőkben, pedig erről egyáltalán nincs szó: „Ha valakiben a felirat láttán bűntudat ébred, azt nem én okozom, hanem a gyerekek, hiszen az ő üzenetüket hangosítottam ki. Ők azok, akik tükröt tartanak elénk, s ha ezt fájdalmas látni, az szerintem nem baj, van esélyünk a fejlődésre. Velem is megesett, hogy a gyerekeim figyelmeztettek rá, hogy mit nem csináltam jól, ami először nem esett jól, de utána tudtam, hogy min kell változtatnom azért, hogy mindannyiunknak jó legyen.”
Az óriásplakátok mellett kisfilmek is készültek a gyerekek által írt mondatokból, amik Kriszta szerint mind olyanok, mint a vízbe dobott kövek, amik hullámokat gerjesztenek: volt, aki mesterséges intelligenciával készített rajzfilmet, voltak, akik a saját gyerekeik üzeneteit küldték el, de a Fény utcai piacon zöldséges férfiak is vállalkoztak arra, hogy megmutatják a világnak a gyerekek kéréseit. „A legfőbb vágyam az, hogy ezek a gondolatok minél inkább bekerüljenek a köztudatba, mert csak úgy tudunk hozzátenni a társadalom mentális gyógyulásához, ha egészséges lelkű gyerekeket nevelünk fel. Ehhez pedig nemcsak a szemünket, de a szívünket is ki kell nyitnunk!”
Kapcsolódó cikkek
