Egy ilyen szülő írt nyílt levelet a gyereke tanítójának, amit az nlc.hu friss cikkében közkinccsé is tett.
Nem túl kedves kivételezős tanító!
Azt gondoltam volna, hogy a pedagógusképzés első évében, nagyjából már az első nap megtanítják a leendő óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, hogy a kivételezés nem oké a gyerekek között. Bár emlékeim szerint az én gyerekkoromban is voltak kivételezős tanárok, de egyrészt az még a Kádár-rendszerben volt, amikor a gyerekek lelki fejlődése egyáltalán nem volt szempont, másrészt azt gondolnám, hogy a mai világban teljesen természetes kellene, hogy legyen, hogy amennyire lehet, egyenlő bánásmódot kapjanak egy osztályban a diákok. Vagy legalább ne nyilvánvaló, ordító és felháborító kivételezés történjen.
Az teljesen érthető, ha nem lehet ugyanúgy szeretni, vagy akár csak tolerálni minden gyereket, a tanító sem egy robot, vannak érzelmei, húz valahova a szíve, egyetért az egyik szülővel, míg a másikkal fasírtban van – ez pedig hatással van arra is, ahogy a gyerekekre néz. Megértem, hogy egy 30 fős osztályban képtelenség ugyanolyan intenzitással kedvelni a gyerekeket.
Az viszont elvárható lenne egy tanítótól, hogy ne mutassa ki a gyerekek előtt, ne kivételezzen, és legalább az iskolai programokon egyenlően ossza szét a feladatokat a gyerekek között.
Egy-két alkalommal még elnézhető persze a kedvenc gyerekekkel való kivételezés, de már harmadik éve nézem tehetetlenül, ahogy 30 gyerekből 26 labdába sem rúghat, sőt, megalázást kap, ha a kivételezett gyerekekkel szembe mer menni.
Hogy konkrét, és aktuális példát hozzak, ami arra ösztönzött, hogy ezt a levelet megírjam: a karácsonyi iskolai műsor, ami talán nem a szülők szívének a csücske, de a gyerekek nagyon várják, nagyon készülnek rá, és minden apró szereptől őrült boldogok ebben a korban még.
Alig múltak nyolcévesek, ha kapnak két sort egy betlehemi játékban, arra olyan izgalommal fognak felkészülni, mintha a komplett Hameletet kellene előadniuk, és pont annyira lesznek rá büszkék is az előadás után.
Egy ilyen közhangulatban, egy ilyen karácsonyi várakozásban megjátszani azt pedagógusként, hogy az egész osztályból csak a négy kedvenc gyerek kap szerepet a műsorban, a többiek maximum fát játszhatnak az előadásban – és még ezt a kiváltságot sem kapja meg mindenki, pedig hát nem lenne halálosan mindegy, hány fa áll a színpadon?
Ez már túl is mutat a kivételezésen, ezt egyenesen kegyetlenségnek nevezném kicsi gyerekekkel szemben.
A levelet teljes terjedelmében ide kattintva olvashatod el az nlc.hu oldalán.
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
