Enikőt egy internetes beszélgetőfórumon ismertem meg. Szó esik itt a tejtermelődésről, a szoptatások gyakoriságáról, hozzátáplálásról, alvásról, pelusokról. Gyakran előfordul, hogy a mamák telefonon vagy e-mailben is megkeresnek. Március elején Enikőtől kaptam kétségbeesett levelet. Azt írta, hogy az előző napi tanácsadáson a doktor néni kevesellte kisfia súlygyarapodását, és tápszert írt fel. Andris valóban nagyon keveset hízott, három hét alatt 210 grammot, de azért igyekeztem megnyugtatni Enikőt, hiszen a kisbaba nem fogyott, még csak nem is állt le a gyarapodása. Megígértem, hogy végére járunk a problémának.
Rögtön fel is tettem neki vagy ezer kérdést. Ez rendkívül fontos lépés: nem találgathatok, és nem javasolhatok semmit, amíg nem tudom, mi okozza a bajt. Sőt azt sem árt kideríteni, hogy tényleg baj van-e, hiszen a babák gyarapodásának üteme és mértéke változó.
Vajon elég a tej?
Ha gyakran, igény szerint szopik, van elég vizelet és széklet a pelusban, ha nő a hossza és a fejkörfogata, ha az életkorának megfelelően viselkedik, akkor nem kell aggódni amiatt, hogy a mérleg kevesebbet mutat, mint ahogy addig megszoktuk. A kisbaba életkora is nagyon fontos tényező: négy hónapos kor körül lassul a gyarapodás, már nem várhatjuk el tőle, hogy ugyanannyit hízzon, mint az első hetekben.
Kiderült, hogy a két hónapos Andris átalussza az éjszakát, nappal pedig négyszer szopik, alkalmanként mindkét mellből, egy szoptatás jó egy órát vesz igénybe. Enikő megpróbálta háromóránként mellre tenni kisbabáját. Elmondása szerint Andris úgy szokott enni, hogy szopizik egy órát, nézelődik egy-két órát, aztán nyűglődni kezd, majd elalszik. A szoptatás kezdetétől számított három óra elteltével Enikő megpróbálta felébreszteni kisfiát, aki persze szívesebben aludt volna, hiszen éppen csak elszunnyadt. Előfordult, hogy egy kicsit sem szopott, szinte elájult a fáradtságtól.
Andris – mióta a kórházi csecsemősnővér tanácsára kipróbálták – csak bimbóvédővel hajlandó szopizni, anélkül el sem fogadja a mamája mellét. Mivel a tápszert nem váltották ki, Enikő esténként saját lefejt tejét adja pótlásként Andrisnak, cumisüvegből. Elalváshoz játszócumit használnak, amit olyankor is bevetnek, ha a kisbaba nyűgös. Andris napi négy-öt alkalommal pisil, széklete viszont csak két-három naponta van.
A baj forrása
A napi négy szoptatás nagyon kevés. Andris a komfortszopás iránti igényét (tehát amikor csak cumizgatni szeretne) nem a mamája mellén elégíti ki, hanem a játszócumin. Valószínűleg gyakrabban szopizna, ha nem kapna cumit, hiszen akkor nyűgösködésnél, elalvásnál is mellre lehetne tenni. A lefejt tejjel való pótlás helyett is meg lehetne szoptatni. A bimbóvédő használata sem kedvez a tejtermelésnek.
Bimbóvédő
Szoptatási szakemberek nem ajánlják, mert rontja a kisbaba szopáskészségét, használata úgynevezett cumizavarhoz vezethet. Rontja a szopás hatékonyságát, ezáltal a kisbaba nem jut elegendő tejhez, kevesebb tej termelődik, tejcsatorna-elzáródás, mellgyulladás is felléphet. Ha a szoptatás fájdalmas, a bimbóvédő használata helyett inkább a helyes mellre helyezés segíthet. Lapos vagy befelé forduló mellbimbó sem igényli a bimbóvédő használatát. A tapasztalatok szerint több problémát okoz, mint amennyit megold. Bimbóvédőt csakis szoptatási szakember tanácsára, terápiás céllal, átmenetileg érdemes használni – néhány kivételes esetben.
Enikő azt kérte, látogassam meg őket. A kisfiú éppen akkor ébredt, amikor odaértem. Mamája megpróbálta bimbóvédő nélkül mellre tenni. Andris erélyesen tiltakozott. Rázta a fejét, kezével eltolta magát mamája mellétől. Enikő szeme könnybe lábadt: “Látod? Én már nem is kellek neki, csak az a vacak műanyag!” Megpróbálta megnyugtatni síró kisfiát.
Éhes, dühös babával nem nagyon lehet mit kezdeni. Megkértem Enikőt, hogy tegye mellre Andrist a szokott módon, bimbóvédővel, hadd csillapítsa éhségét. Andris boldogan kezdett szopizni. Pár perc múlva megpróbáltuk levenni a bimbóvédőt, és úgy kínálni a kisbabát, hogy még folyt a tej. Andrisnál ez a módszer nem vált be. Megfeszítette magát, és nem kapta be édesanyja mellét. Próbáltuk másképpen is: hónaljtartásban, fekve, de sehogyan sem sikerült.
Ekkor megvizsgáltam Andris száját. A nyelve nem volt lenőve, az ujjamat erőteljesen szopta, ám hamarosan behúzta a nyelvét, és elkezdte kilökdösni az ujjamat a szájából. Éppen úgy, ahogy a cumit is kilöki, ha már nem kell neki. Ilyenkor kattogó hangokat hallatott, megszakadt a vákuum. Andris egyértelműen cumizavaros volt!
Leszokni nehéz!
A legfontosabb teendő most az volt, hogy leszoktassuk Andrist a bimbóvédőről, és visszaédesgessük az anyamellhez. Ehhez arra volt szükség, hogy Enikő egy napig ne kínáljon se cicit, se cumit, ellenben fejjen, és a lefejt tejet kispohárból, kanállal vagy fecskendővel adja oda neki. Mindvégig szem előtt kell tartani, hogy a kisbaba nem éhezhet, nem száradhat ki, tehát nem a pocakját éheztetjük ki, hanem a szopási ösztönét.
A második napon, miután megitatta a kicsit pohárból, felajánlhatja a mellét egy kis komfortszopizásra. Különösen félálomban érdemes próbálkozni, hiszen a legtöbb baba, aki nem szívesen fogadja el a mellet, ügyesen szopik, ha nincs teljesen ébren.
A harmadik napon vissza lehet térni a rendes szopizáshoz.
Szinte soha nem tart három napig a visszatérés. Andris is nagyon ügyes volt. Enikő szélesedő szájú, kis műanyag pohárból itatta őt. Már az egészen pici babák is ügyesen kiszopizzák a folyadékot a pohárból, ha kicsit megdöntjük őket is és a poharat is annyira, hogy a tej éppen a szájukhoz érjen.
Estére a kisfiú nagyon nyűgös lett, nem tudott elaludni a cumija nélkül. Enikő félmeztelenre vetkőzve magához ölelte, sétálgatott vele, énekelt neki. Egyszer csak beindult a tejleadó reflex, és egy kis tej Andris szájára folyt. Lenyalogatta, majd bekapta édesanyja mellét, és szopizni kezdett. Néhány napig még fájdalmas volt a szoptatás: a helytelen technika már rögzült, és Andris gyakran “rágta” édesanyja mellét, a bimbót szopogatta, vagy lökdöste kifelé a nyelvével.
De Enikő türelmesen és következetesen tanítgatta kisfiát, mindig elvette tőle a mellét, ha nem jól szopott, majd újra próbálkoztak. Megbeszéltük, hogy gyakran, igény szerint szoptatja, nem az órát nézi, hanem kisfia jelzéseit figyeli, és mindig mellre teszi, amikor csak Andris hajlandóságot mutat a szopizásra, a cumit pedig száműzik. Enikő már csak amiatt aggódott, hogy elég-e a teje. Beleegyezett, hogy nem méregeti Andrist, viszont a pelusokat figyelni fogja.
Ha rendszeresen van sárga, anyatejes széklete (hathetesnél idősebb, csak anyatejet kapó, jól gyarapodó babánál az is normális, ha ritkábban, akár csak 7-10 naponta van széklet) és legalább 4-6 alkalommal pisil naponta, akkor biztos, hogy elegendő tejhez jut a kisbaba. Hiszen csak az tud kijönni, ami be is ment!
Két héttel később boldogan hívott fel telefonon. Már nem fájt a szoptatás, és Andris két hét alatt 480 grammot hízott.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
