A negatív gyerekkori élmények káros hatása régóta ismert, Jack Shonkoff, a Massachusettsi Orvostudományi Egyetem kutatója volt az egyik úttörője annak az elméletnek, hogy a korai életkorban elszenvedett toxikus stressz felnőttkorban is komoly következményekkel járhat. Kutatásában az olyan negatív gyermekkori tapasztalatokat, mint az elhanyagoltság, az abúzus, a családon belüli erőszak, vagy a szülő mentális betegsége, összefüggésbe hozta a későbbi szerhasználattal, depresszióval, öngyilkossággal, és komoly fizikai betegségekkel is, mint a rák vagy a szívbetegség.
A John Hopkins Egyetem tanulmánya rámutatott arra, hogy a pozitív gyermekkori élmények enyhíthetik az esetleges negatív tapasztalatok káros hatásait is. A felmérést Wisconsinban készítették: telefonon kértek meg ott élő embereket, hogy számoljanak be arról, hogy gyermekként mennyire tudtak családtagjaikkal érzelmekről beszélni, volt-e olyan, akire a nehéz időszakokban számíthattak, voltak-e családi tradícióik, voltak-e barátaik az iskolában, biztonságban, a felnőttek által védettnek érezték-e magukat otthon, illetve voltak-e olyan felnőttek, akik tényleg érdeklődtek a dolgaik iránt.
A kutatók megállapították, hogy azok a személyek voltak a legkevésbé kitéve a depressziónak, illetve más mentális problémáknak, akiknek a legtöbb pozitív élményben volt részük gyerekként. Ami a leginkább érdekes a kutatásban, hogy ugyan a pozitív családi kapcsolatok nagyon jelentősek az élmények tekintetében, de a kortárs barátságok, a közösség, az iskola, és minden olyan felnőttel való jó viszony, aki nem áll közeli rokonságban az adott emberrel, szintén nagyon meghatározó.
Carolyn Roy-Bornstein gyermekgyógyász, a Psychology Today szerzője páciense szüleinek is azt szokta javasolni, hogy minél több gondos felnőtt van egy gyermek életében, az annál jobb a kicsik fejlődésére nézve. Ezek a felnőttek a szülők és közvetlen hozzátartozók mellett a tanárok, tanácsadók és a családi barátok lehetnek elsősorban.
(Forrás: psychologytoday.com)
Kapcsolódó írásaink: