Ezért rossz ötlet hazudni a gyereknek

Bárki tudna példát felsorolni a saját életéből, amikor olyan kegyes hazugságokat mondott a gyermekének, mint hogy “vennék neked csokit, de az üzlet nem engedi”, vagy a “meg sem fogod érezni azt a szurit”. Pedig lehet, hogy jobb, ha ellenállunk ezeknek a hazugságoknak. Miért?

Nemrégiben a Nanyang Technológiai Egyetem, a Toronto Egyetem, a Kaliforniai Egyetem és a Zhejiang Egyetem végzett egy kutatást, amely során 379 szingapúri fiatalt kérdeztek meg arról, a szüleik alkalmaztak-e kegyes hazugságokat a nevelésük során. A vizsgálat kimutatta, hogy azok a fiatalok, akiknek a szülei rendszeresen alkalmaztak kegyes hazugságokat, maguk is könnyebben hazudtak a szüleiknek, és gyakrabban is.

A témában korábban végzett kutatások pedig kimutatták azt, hogy azoknál a tizenéveseknél, akik gyakran hazudnak, gyakoriak a magatartási problémák is, és nehézségekbe ütköznek az önszabályozás terén. A kegyes hazugságokkal a szülők sokszor öntudatlanul megtanítják a gyermeküknek, hogy a hazugság elfogadható dolog. Sőt, ez akár a kettejük közti bizalmat is ronthatja, ami a kötődés fontos eleme is, a gyenge kötődés pedig későbbi pszichológiai problémákat is okozhat.

Természetesen a tanulmányok alapján nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a gyermek, akinek hazudnak időnként, később hasonló problémáktól fog szenvedni. Azonban mégis jó ötlet, ha megpróbáljuk limitálni ezeket a hazugságokat.

Ne hazudjunk a gyerekeknek

Ez az a szabály, amit Robyn Koslowitz, klinikai szakpszichológus minden szülői csoportjában elmond. Véleménye szerint nincs szükség kutatásokra sem ahhoz, hogy tudjuk, hogy a hazugság rontja a bizalmat, a bizalom gyengülése pedig a kötődést. Ha egy gyermek nem bízhat a szüleiben, az számára nagyon ijesztő.

A kisebb, kegyes hazugságok hatékonyak lehetnek, és néha a szülők kétségbeesettek. De gondoljuk át a következő forgatókönyvet: “Hülye voltam. Nem kellett volna ezt tennem. Megígértem a lányomnak, hogy nem megyek el estére, és nem kell bébiszitterrel lennie. A bébiszitternek pedig megígértem, hogy a lányom már aludni fog, amire ő jönni fog, hogy el tudjak menni arra a randira. Nem egyszerű egyedülálló anyaként randizni. De amikor a lányom néhány órával később felébredt, és meglátta a bébiszittert, teljesen kiborult. Azóta folyamatosan azt kérdezgeti, minden áldott este, hogy ott leszek-e, vagy elmegyek, és azt kéri, ígérjem meg, hogy nem megyek sehova. Közben néhányszor fel is ébreszt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg ott vagyok-e. Hogy tudom ezt helyrehozni?”

Ha a kislánynak megmondta volna az édesanyja, hogy elmegy aznap este, azzal egyrészt megmutatta volna, hogy megbízható, másrészt segített volna abban, hogy gyermeke tanulja, hogy működik a világ. Azonban a hazugság miatt a kislány azt látta, hogy édesanyja sminket visel, és csinosan van felöltözve, amiről tudja, hogy azt jelenti, hogy ki fog menni a lakásból. Viszont rajta pizsama van, ami azt jelenti, hogy ő otthon marad. Ezért rákérdez nála, hogy otthon marad-e vagy elmegy, de az anyukája azt mondja, hogy marad. Ez furcsa. Érzi, hogy valami nincs rendben, de az anyukája azt mondta, hogy menjen aludni, ezért neki le kell feküdnie.

Az érzés, hogy valami nincs rendjén, arra készteti a kislányt, hogy megébredjen éjszaka, és szembenézzen azzal, hogy Anya mégsem mondott neki igazat, és emiatt ő a saját ösztöneit, megérzéseit írta felül.

A klinikai szakpszichológus hangsúlyozza, hogy valóban megéri-e, hogy megzavarjuk a gyermek azon képességét, hogy megértse a világ működését, és helyes következtetéseket tudjon levonni azokból az ok-okozati összefüggésekből, amelyeket lát? És megéri az, hogy gyermekünk bizalma esetleg sérüljön?

Mi a helyzet akkor, ha kellemetlen az igazság?

Még ha kellemetlen lenne is őszintén elmondani a gyereknek az adott dolgot, még akkor is az a legjobb, ha őszinték vagyunk, a gyermek fejlődése szempontjából is. Azonban nem kell minden részletet megosztani a gyermekkel, attól még érzik, hogy szüleik őszinték velük. Például egy gyermeknek, akit műteni visznek, el lehet mondani, hogy egy picit fájni fog a szuri, egyedül viszik őket egy szobába, a szülők nélkül, és furcsa érzésük lehet, amikor felébrednek. Nem kell tudniuk azt, hogy amíg altatásban vannak, pontosan mi fog történni velük, és milyen veszélyei vannak a műtétnek.

Hogy javíthatjuk ki, ha a múltban hibáztunk?

Ha korábban már mondtunk kegyes hazugságokat a gyermeknek, ne aggódjunk túlzottan miatta. A lényeg, hogy a jövőben őszinteséggel javítsunk a dolgon, és igyekezzünk ne alkalmazni ismét a régi technikát. Az is segíthet, ha egy korábbi kegyes hazugság miatt stresszes egy gyerek – mint a példában a kislány, aki éjszakánként ellenőrzi édesanyját -, ha bocsánatot kérünk tőle, ezzel is javítva a bizalmi kapcsolatot. Lehet, hogy az igazság nem mindig hatékony, de jobb, mint elveszteni a gyermek bizalmát.

(VIA)

Kapcsolódó írásaink: