Fotó: Getty Images
Mindannyian szeretnénk olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, amiben biztonságosnak érzik, hogy megosszák az érzéseiket, de néha nagyon nehezen nyílnak meg. Viviana McGovern családterapeuta szerint a szülők általában azt hangoztatják, hogy csak annyit szeretnének, ha gyerekük beszélne velük, de ez nem így működik. A gyerekek nem osztják meg az érzéseiket csak azért, mert azt mondják nekik.
Ahhoz, hogy ezt megtegyék, érzelmileg biztonságban kell érezniük magukat. Az érzelmi biztonság pedig az apró, hétköznapi pillanatokban épül fel, nem csak a nagy beszélgetések során
– mondja a Parents.com-nak nyilatkozó szakértő, aki szerint az a legfontosabb, hogy a gyerek érezze, meghallgatják a problémáját, nem pedig ítélkeznek felette.
Jelek, hogy a gyerek nem érzi biztonságban magát
- Gyakran elzárkózik, ha kérdezed, vagy csak egyszavas válaszokat ad.
- Szokatlanul idegesnek vagy túl óvatosnak tűnik körülötted.
- Csak felszínes dolgokról beszél az életében, és kerüli az érzelmesebb témákat.
- Inkább a kortársaihoz, tanáraihoz vagy más felnőttekhez fordul bizalommal.
Victoria Grinman pszichoterapeuta ennél a fentinél még részletesebb leírást ad, ráadásul az intő jeleket két csoportra osztja. Szerinte vannak olyan nyilvánvaló jelek, mint a
- fal emelése maga köré, azaz a kommunikáció teljes elutasítása,
- figyelmen kívül hagyás,
- hazudozás,
- érdektelenség,
- szemkontaktus kerülése,
- szarkazmus, humor vagy „nem érdekel” hozzáállás, amivel eltereli a figyelmet
és vannak olyan figyelmeztető jelek, amiket elsőre pozitívnak ítélünk meg, de valójában csak védekezési mechanizmusok és abból a félelemből erednek, hogy csalódást okoznak. Ezek lehetnek a:
- túlzottan engedelmesség,
- maximalizmus,
- mindenáron meg akarnak felelni.
Miért nem érzik magukat biztonságban?
Mindkét megkérdezett szakértő egyetért abban, hogy a gyerekek korábbi példákból és mintákból építik fel viselkedésüket. Ha piciként azt tapasztalták, hogy az érzéseik kifejezése kritikával, javítgatással, büntetéssel vagy a szülő túlterheltségével találkozik, akkor tudat alatt kialakulhatott bennük, hogy biztonságosabb, ha magukban tartják a dolgokat.
Sok gyerek azért fogja vissza magát, mert fél attól, hogyan fog reagálni a szülő. Attól tartanak, hogy elutasítják őket, megbüntetik vagy félreértik őket
– mondja Viviana McGovern.
És nem csak a durva vagy elutasító reakciók válthatják ki mindezt. A jó szándékú, de elhamarkodott válaszok is eredményezhetnek elzárkózást, ha éppen akkor nem arra volt szükségük.
Hogyan segíthetsz gyermekednek?
A szakértő szerint a legfontosabb az önismeret. Ez az alapja mindennek, hiszen ha mi nem tudunk elég higgadtak maradni, akkor a gyereket sem tudjuk megnyugtatni. Figyeljük meg a saját hangsúlyunkat, testbeszédünket és a légzésünket. Legyünk tudatosabbak és tegyük fel magunknak a kérdést: elég nyugodt vagyok ahhoz, hogy bármit meghallgassak ítélkezés vagy pánik nélkül?
Ha mindez rendben van, akkor alakítsunk ki olyan szokásokat, amelyek elősegítik a kapcsolódást, például beszélgetések autózás közben, esti rituálék vagy közös kreatív idő.
A szakértő tippjei
- Hagyj teret az érzéseiknek anélkül, hogy nyomást gyakorolnál rá.
- Mondhatod például, hogy: „Nem kell beszélned, amíg nem állsz készen. Csak azt akarom, hogy tudd: itt vagyok, amikor szükséged van rám.”
- Segíts megnevezni az érzéseit anélkül, hogy szégyent keltenél.
- Érvényesítsd az érzéseit ítélkezés nélkül. (pl. „Ez tényleg frusztrálónak hangzik.” vagy „Én is szomorú lennék, ha ez történt volna.”)
- Vállald a hibáidat. Ha a korábbi reakcióid nem teremtettek biztonságos közeget, mondd például: „Rájöttem, hogy néha beléd fojtom a szót vagy túl gyorsan próbálom megoldani a dolgokat. Jobban akarom csinálni.”
Szakértői segítség
Nem biztos, hogy egyedül kell megoldanod a helyzetet. Bátran kérj szakértői segítséget, ha a gyereked lelki nehézségekkel küzd.
„Ha a gyermeked tartósan visszahúzódó, érzelmileg túlfűtött vagy épp teljesen érzéketlen, esetleg szorongás vagy depresszió jeleit mutatja, érdemes terapeutát bevonni. Egy tapasztalt, pártatlan segítő segíthet a gyereknek kifejezni az érzéseit, és erősítheti a szülő-gyermek kapcsolatot” – tanácsolja McGovern.
Fontos észben tartani, hogy a kommunikáció mindig kétirányú. Gyakran a szülőknek is hasznos lehet a terápia, különösen akkor, ha a gyerekük kommunikációs stílusa kivált belőlük valamilyen erős reakciót, vagy ha tanácstalanok, hogyan reagáljanak.
Kapcsolódó cikkek
