Fotó: GettyImages
Bár a legtöbb szakértő szerint négy fő nevelési stílus létezik:
- következetes (meleg-korlátozó)
- tekintélyelvű (hideg-korlátozó)
- elhanyagoló (hideg-engedékeny)
- megengedő (meleg-engedékeny),
az online térben és egyes szakértők által ezek tovább bonthatóak, például helikopterszülőre, panda szülőre vagy elefántszülőre. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem kutatáson alapuló kategóriák, hanem megfigyeléseken alapuló leíró elnevezések.
Mi az az elefántszülőség?
Az elefántszülő az érzelmi biztonságot helyezi mindenek elé. Teret ad az érzések kifejezésére és támogató visszajelzést ad, miközben hagyja, hogy a gyerek szabadon felfedezzen, és sosem utasítja vissza az ölelést vagy a vigasztalást.
Az elefántszülő számára nem a jegyek vagy a mérföldkövek számítanak a legjobban, hanem a gyerek boldogsága és érzelmi intelligenciája – miközben tisztában van a rutin és a struktúra fontosságával is.
Az elefántszülőség lényege egy biztonságos, egészséges kötődés és kapcsolat kialakítása, hogy a gyermek magabiztosan felfedezhesse a világot, tudva, hogy bármikor visszatérhet hozzád vigaszért és támogatásért
– mondja a Parents.com-nak Dr. Janine Domingues, gyermekpszichológus.
Jelek, hogy elefántszülő vagy
1. Folyamatosan érdeklődsz a gyermeked érzéseiről.
Domingues szerint ez olyan egyszerű lehet, mint megkérdezni: „Hogy vagy ma?” vagy „Milyen volt a napod?” Az elefántszülő azonban empátiával reagál – például nem csak megrovással reagál egy rossz jegyre, hanem megkérdezi, hogyan érzi magát a gyermek emiatt.
2. A gyerek vezeti a beszélgetést a vacsoraasztalnál.
„Ha hagyod, hogy a játékban vagy beszélgetésben ő irányítson – és te tényleg jelen vagy –, az elefántszülőség.” Az ilyen szülők hagyják, hogy a gyermek saját tempójában fejlődjön, és rugalmasan alkalmazkodnak hozzá. Például: hagyják, hogy a gyermek válassza ki a napi programot, amíg az biztonságos és észszerű.
3. Küzdesz az ellen, hogy azonnal megoldj egy problémát.
Az elefántszülő szeretne mindentől megvédeni, de ha mindig ő oldja meg a nehézségeket, akkor a gyerek nem tanulja meg az önállóságot. „Ez a szeretet egy formája, de elveheti a gyerek lehetőségét a fejlődésre, problémamegoldásra és arra, hogy biztonságos keretek között hibázhasson” – mondja Dr. Tokunbo Akande gyermekorvos.
4. Hagynád lecsúszni a legnagyobb csúszdán… bizonyos határokon belül.
Az elefántszülő félhet attól, hogy gyermeke a mászókára megy, de nem tiltja meg – inkább ott van mellette, és segít biztonságosan végrehajtani. Domingues szerint: „Támogatod őt, de ugyanakkor bátorítod is a kockázatvállalásra.”
5. Engeded, hogy melléd bújjon egy rossz álom után.
Az elefántszülő nem hagyja sírni a babát és mindig kész egy ölelésre vagy megnyugtatásra. „Az elefántszülő érvényesíti a gyermek érzéseit, teret ad azok kifejezésére és meghallgatja a véleményét.”
6. Hagynád abbahagyni a sportot, ha nem szereti.
Az elefántszülő nem erőltet célokat vagy álmokat a gyermekére. Ha a gyerek húzódozik az edzéstől, azt mondja: abbahagyhatod. Domingues szerint ez rendben van, amíg nem próbáljuk meg minden egyes stresszes helyzettől megóvni őt. „A stressz, az unalom, az összes érzelem átélése fontos a fejlődéshez.”
7. Nehezedre esik nem beleavatkozni a játék közbeni vitákba.
Ha a gyermek összeveszik valakivel egy játék miatt, az elefántszülőnek nehéz lehet nem közbelépni. De tudja, hogy néha jobb, ha hagyja, hogy a gyerekek maguk oldják meg a konfliktust. „Nem az a cél, hogy megmentsük a gyereket, hanem hogy támogassuk őt, miközben megtanulja, hogyan kezelje a nehézségeket.”
Az elefántszülőség jó vagy rossz?
Az elefántszülők erős kapcsolatot alakítanak ki gyermekeikkel, melynek alapja a kommunikáció és az érzelmi kötődés. Ez jó esetben egyszerre biztosít kötődést és függetlenséget, ami segíti a gyermeket az önállóságban, problémamegoldásban és rugalmasságban.
Ugyanakkor a szoros kapcsolat könnyen átcsaphat túlvédésbe, ami oda vezethet, hogy a szülő minden formájú stressztől, kényelmetlenségtől vagy kudarctól próbálja megóvni a gyermeket. Ez alááshatja a kitartás, a szívósság kialakulását, ami később alulteljesítéshez, szorongáshoz vagy önbizalomhiányhoz vezethet.
Összességében, ami a legfontosabb, hogy ne érezzük azt, hogy valamelyik nevelési stílus összes kritériumát magunkra kell erőltetni. Mindig tartsunk önvizsgálatot és alkalmazzuk azokat a módszereket, ami a saját családunk esetében a legjobban működik.
Kapcsolódó cikkek
