Emma Brockes író „áttetsző és végtelenül rugalmas”- nak nevezi ezt a nevelési stílust. Kristene Geering, a Parent Lab oktatási igazgatója úgy írja le, hogy “a gyermekedre való igazi ráhangolódás művészetének gyakorlása”. Mások szerint, a medúza szülők túlságosan megengedők. Mit jelent tehát medúza szülőnek lenni?
Mint minden szülő, aki odafigyel a gyermeke igényeire, a medúzaszülő is rugalmas. Olyannyira az, hogy nem ragaszkodik semmihez, például az edzéshez sem, ha ahhoz a gyereknek nincs kedve.
A medúza szülők szerint a gyerekeket túlstimuláljuk azzal, hogy egyik különóráról a másikra hordjuk őket, ráadásul ezek a tevékenységek nem is feltétlenül arról szólnak, hogy a gyerek olthatatlan vágyat érez a balett, a zongorázás vagy az úszás iránt, hanem – szerintük – sokkal inkább így akarnak megfelelni a szülők a társadalmi nyomásnak és úgy gondolják, hogy a gyerek nem fog érvényesülni, ha nem jár sok-sok külön foglalkozásra.
A medúza nevelés lényege, hogy meghallgatjuk, mit szeretne a gyerek, aki így csak azt csinálja, amihez valóban kedve van, ami ténylegesen érdekli, mindenféle nyomasztás nélkül. Jól hangzik mindaddig, amíg a tízéves gyerek azt nem mondja, hogy a tanév hátralévő részében csak Robloxot és Pokemont akar játszani iskola után – érvelnek a fanyalgók.
Minden szülő küzd azzal, hogyan támogassa a legjobban a gyermekeit. Legtöbbünk időnként felteszi magának a kérdést, amikor ránéz a gyereke napirendjére: egy így nem sok? Ez való neki? Ez valóban a gyermekem érdekeit szolgálja?
A medúzaszülőség része, hogy teret enged a különböző tevékenységeknek, vagy egyáltalán semmilyen tevékenységnek, ha a gyermek nem akar semmit sem csinálni az iskolába járáson kívül. Nem erőltet, nem terelget. Nem érdekli a szomszéd Pistike, az osztálytársak vagy az unokatestvérek, őt csak az érdekli, hogy a saját gyerekének van-e kedve fuvolázni vagy nincs.
Talán a világjárvány segített átgondolni néhány dolgot, például azt is, hogy miként tekintünk az időre és arra, mit is csinálunk a napjaink nagy részében. Segített megérteni, hogy csak azért, mert a gyerek nem akar valamit játszani, vagy mert félúton megunja vagy eleve nem is volt kedve hozzá, még nem jelenti azt, hogy nem lesz képes valamit az elejétől a végéig végigcsinálni. Ez a felismerés sokakat segített abban, hogy odafigyeljenek arra, hogy a gyerekük mire kíváncsi, és mi az, ami igazán érdekli őt. Hogy jobban meghalljuk a hangjukat, és olyan döntéseket hozzunk, amelyek figyelembe veszik a gyerek érdeklődését.
Bármilyen típusú szülői stílusban is hiszünk, valójában csak az számít, hogy azt tegyük, ami a legjobb a gyermekünknek. Nevezd delfin-, tigris– vagy medúzaszülőnek – vagy ne nevezd sehogy -, együtt megyünk végig ezen az úton.
Forrás: parents.com
Kapcsolódó cikkek
