Már hatodik alkalommal indult útjára a „MobilOFF, ÉlményON” mobilmentes hetek a budapesti VakVarjú étteremcsaládban szeptember 15 és 30-a között. A cél egyszerű: legyünk együtt, élvezzük a közösen elfogyasztott ételeket – mobilok nélkül.
A közös étkezés mindig is a családi élet egyik legfontosabb pillére volt, nem pusztán az étel elfogyasztásáról szól, hanem arról, hogy együtt ülünk le, időt és figyelmet szánunk egymásra. Ilyenkor nemcsak testileg táplálkozunk, hanem lelkileg is: meghallgatjuk egymást, megosztjuk a nap örömeit és nehézségeit, és olyan apró, hétköznapi történeteket adunk át, amelyekből a gyerekek később is erőt meríthetnek. Gondoljunk csak a vasárnapi ebédre, amely régóta a családi összetartozás szimbóluma, nemcsak a főzés és evés örömét, hanem a generációk közötti kapcsolódást is erősíti. Akinek volt ebben valaha is része, pontosan tudja, mennyi mindent adnak ezek az emlékek egy életen át.
Az étterembe járás is hasonló erővel bír: ilyenkor kiszakadunk a hétköznapokból, a megszokott környezetből, és az étkezés élménnyé, közös emlékké alakul. Az utóbbi években azonban a mobiltelefonok túlzott használata sokszor megtöri ezt az intim időt, elvonja a figyelmet az egymásra hangolódásról, és a képernyők világa lassan kiszorítja a valódi beszélgetéseket az asztaltól. Ennek hosszú távú következménye, hogy a családtagok kevésbé figyelnek egymásra, gyengül a kommunikáció, csökken az együttlét öröme, a gyerekek pedig nem tapasztalják meg azt a biztonságot és összetartozás-érzést, amelyet csak az igazi, figyelemmel teli közös étkezések adhatnak meg.
Kipróbáltuk, milyen, ha nincs mobil
A békebeli vasárnapi ebédek azért is jutottak eszembe, mert az újlipótvárosi VakVarjúban épp ilyen eklektikusan otthonos a hangulat: ott jártunkkor idősebbek és fiatal párok, családosok és gyerek nélküli nagyobb társaságok is ültek az asztaloknál. Puha, kényelmes székeken ülve vacsorázhatunk, van játszósarok a gyerekeknek, a háttérben élő zongorajáték szól, a teraszon pedig még élvezhettük a kora őszi estét. Mintha csak a nagymamánál gyűltünk volna össze egy fesztelen ebédre.
Fotó: VakVarjú étterem
A VakVarjú kezdeményezésének lényege, hogy ha a család minden tagja vállalja a mobilmentes vacsorát, akkor a 14 év alatti gyerekek ingyen kapják a gyerekmenüt. Ha gyerek nélkül, párként érkezünk, akkor a mobilmentes vacsora mellé egy-egy pohár gyöngyöző bort vagy alkoholmentes pezsgőt kaphatunk ajándékba. A nagyszülők és unokák beszélgetéseit pedig egy-egy Dobay sütemény édesíti meg.
Az érkezés pillanatában kézhez kaptuk a kis fadobozt, amelybe elhelyeztük a három kikapcsolt mobilunkat. Bár nem jellemző ránk, hogy étteremben is nyomkodnánk a telefonjainkat, mégis különös érzés volt tudatosan félretenni őket, és teljes figyelmünket egymásra fordítani. Már ez az apró gesztus is más hangulatot adott az estének.
De nemcsak a minőségi idő kerül előtérbe: a kampány az Autistic Art Alapítványt is támogatja. Ez a szervezet azért dolgozik, hogy minden autista ember számára biztosított lehessen egy olyan lakóotthon, ahol biztonságban, boldogan élhet. Az étterem vendégei a séfajánlatból rendelve minden fogással 150 forintot adományoznak az alapítványnak. Éppen ezért mi is a séfajánlat mellett döntöttünk – ketten is a feketeribizli-krémlevest választottuk ricottamousse-szal és diós brownie-morzsával – így a vacsoránk nemcsak gasztronómiai élmény volt, hanem egy jó ügy melletti kiállás is. Az ételek kitűnőek voltak, nemcsak elképesztően finomak, hanem szépek is, a kiszolgálás gyors és barátságos, a telt ház ellenére minden apró részletre figyeltek.
Fotó: VakVarjú étterem
Körbenézve feltűnt, mennyire ritka élményben van részünk: alig láttunk valakit, aki a telefonját bújta volna. Ehelyett az emberek beszélgettek, nevettek, böngészték az étlapot – olyan volt, mintha visszarepültünk volna azokba az időkbe, amikor nem csipogott, nem pittyegett, nem villogott körülöttünk semmi. Az este végére valóban érezhető volt, mennyivel értékesebb tud lenni egy közös vacsora, ha teljes figyelemmel fordulunk egymás felé.
Így látja egy Z-generációs
Még aznap este megkérdeztem a 14 éves lányomat, mi a véleménye a kampányról. “Nagyon tetszik, bár az én családom mobilok nélkül szokott étkezni. Együtt enni a családoddal nagyon jó, ha valaki mobilozik közben, akkor kiszakad ebből. De nemcsak saját magát fosztja meg ettől az otthonos érzéstől, hanem másokat is, akik szintén kiszakadnak így.
Tetszik, hogy kiegészült az Autistic Arttal, mert az autizmusról beszélni és támogatni azt fontos dolog. Örülök, hogy segíthettem az evésemmel, hogy hozzájárulhattam ahhoz, hogy egy autista ember jobban érezze magát egy olyan világban, ahol többnyire nem autistákkal van körülvéve. Lett egy kitűzőm is, amit egy autista fiatal tervezett, nagyon szép, örülök, hogy a táskámon viselhetek egy parányi művészetet.
Fotó: VakVarjú étterem
Az ételek nagyon finomak, nagyon esztétikusan, gyönyörűen voltak tálalva, és mindenki nagyon kedves volt.” Amikor rákérdezek, hogy volt-e olyan helyzet az este során, amikor szüksége lett volna a mobilra, így válaszol: “Örültem, hogy kicsatlakozhattam a digitális térből, ha csak 2 órára is. A pittyegés nélküli együttlét nagyon feltöltően hatott rám. Nem nekem, mama, neked lett volna szükséged a telefonodra, így nem tudtál fotózni!” – és valóban, vacsora közben kellett rájönnöm, hogy hiába szerettem volna személyesebbé tenni a cikket saját fotókkal, a telefonom egy lezárt dobozban volt. De cseppet sem bánom, hogy így alakult.
Kapcsolódó cikkek
