Fotó: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára
A mostani gyerekek – ha csak nem jutottak el odáig történelem órán – nem is sejtik, milyen fontos ünnep volt egykor hazánkban november 7-e. De vajon mit és hogyan ünnepeltek akkor?
November 7-e évtizedeken át az egykori Szovjetunió legjelentősebb ünnepe volt, amit nálunk sem hagytak figyelmen kívül: koszorúzással, megemlékezéssel, ünneplőbe öltözött kisdobosok és úttörők hangos dalolásával emlékeztek meg a jeles napról.
Piros betűs napként 1950-től kezdve tartották számon, a nagy októberi szocialista forradalom ünnepeként. Az aznap nyomtatásba kerülő újságok piros fejléccel jelentek meg, és országszerte több helyen nagy látványosságnak számított a szovjet katonai emlékművek megkoszorúzása.
Ebből az alkalomból több helyen kulturális rendezvényeket szerveztek, a mozik és színházak díszelőadásoknak adtak helyet, a tévében pedig élőben követhették a nézők, ahogy Moszkvában, a Vörös téren felvonulnak a katonák. Sok munkahelyen erre a napra időzítették a kiváló dolgozók jutalmának kézbesítését is.
Eddig volt piros betűs ünnep november 7.
1989-ben fordulat állt be: a lapok címlapjai nem borultak pirosba, és elmaradtak a nagy csinnadrattával kísért koszorúzások, már csak egy-két helyen tartottak szolidabb megemlékezést. 1990-re aztán a naptári ünnepek közül is kikerült ez a dátum, és belesimult a szürke hétköznapokba.
Kapcsolódó cikkek
