Nem tudjuk, hogy Magyarországon lesz-e hasonló intézkedés, mindenesetre a világ túloldalán december 10-én érvénybe lépett az a törvény, amely szigorúan korlátozza a tizenhat évesnél fiatalabbak digitális eszközhasználatát azért, hogy visszaszorítsák az algoritmusok-okozta függőséget és a digitális zaklatást.
Mindezt alátámasztja Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató nemrég, a témában tartott előadása, amelyben meglehetősen ijesztő kutatási eredményekről számolt be. Arra hívja fel a figyelmet, hogy öt szülőből négy még mindig hiszi, hogy a képernyő kizárólag fejlesztő eszköz. Tudomásul kellene azonban venni – mint mondja -, hogy minden képernyőzés dopaminnal hat, ami azt jelenti, hogy a használata – különösen, ha az az életkornak nem megfelelően történik –gyorsan függőséget okoz. Függetlenül attól, hogy mikor születtünk, 1980-ban vagy 2025-ben, idegrendszerünkre ugyanúgy hatnak a gyorsan változó kép- és hangingerek. Vagyis szerinte el kellene felejteni, hogy a gyerekeink „digitális bennszülöttek”.
Fotó: Getty
Nincs kultúrája a géphasználatnak
Pécsi Rita szerint az okoseszköz-gyártók egy lelkiismeretlen iparágat hoztak létre: abból húznak ugyanis óriási hasznot, hogy a géphasználat káros következményeiről még nagyon kevés szülő vesz tudomást, sőt sokaknak kifejezetten tetszik, ahogy a kicsik a legnagyobb természetességgel kezelik az okoseszközöket. „A pálinkára sincs ráírva, hogy ne azzal itasd a gyereket, mégsem teszed. Azért, mert annak már kialakult a kultúrája. Amikor a gyerek elé teszik az étteremben a tabletet, nem nagyon háborodik fel senki, pedig ma már tudjuk, hogy a képernyő gátolja a gyerekek idegrendszerének egészséges fejlődési folyamatait.” Nekünk, szülőknek kellene tehát tudatosan kézben tartani az okoseszköz-használatot, hiszen semmilyen használati utasításban nem írják le, hogy az ártalmatlan technikának látszó, modern (és ezért vonzó) eszköz milyen károkat okozhat.
Veszélyben az óvodások beszédfejlődése
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 2000-ben hangsúlyozta, hogy hároméves korig egyáltalán nem ajánlott a gyerekek elé képernyőt tenni. A neveléskutató magyar logopédusok és pszichológusok szakmai beszámolói alapján hívja fel a figyelmet: az óvodába kerülő gyerekek jelentős része – az okoseszközök rendszeres használata következtében, amely megakadályozza az egészséges beszédfejlődést – nem teljesen érti, amit mondanak neki.
Az óvodás korosztály idegrendszere legfeljebb 15-20 percnyi képernyőzést bír el naponta, vagyis nagyjából két rövidke mese megnézését, ideális esetben azt is külön-külön. Fontos, hogy a gyerekek a kikapcsolást is megtanulják, hogy képesek legyenek kontrollt gyakorolni, ami sokszor nekünk, felnőtteknek sem könnyű: nem görgetni tovább a videótartalmakat. „Az óvodáskori fejlesztés célja az iskolaérettség elérése – hangsúlyozza Dr. Pécsi Rita. – A legkülönfélébb mozgásos tevékenységekre, és nagyon sokféle érzékszervi tapasztalatra van szükség, hogy kialakuljanak azok az idegrendszeri pályák, amelyek a logikus gondolkodás feltételei. Képernyőszükségletük nulla! Mindegy, hogy milyen elit iskolába íratjuk a gyereket, vagy hogy milyen magas az IQ-ja, ha nem alakulnak ki a megfelelő idegrendszeri kapcsolatok, nem lesz képes tanulni.” Ezzel szemben a magyar óvodások átlagosan három órát töltenek valamilyen digitális eszköz előtt.
Akár súlyos rendellenességekért is felelhet a képernyőzés
Gyarmathy Éva pszichológus vizsgálatainak eredménye szerint az, hogy az iskolába kerülő gyerekek jelentős része hároméves idegrendszeri szinten van, szintén a digitális eszközhasználat káros hatásaira vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy erre semmilyen tanító nem tud építeni. „Egy kisiskolás gyerek idegrendszere legfeljebb napi 45 percnyi képernyőzést bír el, azt is sok részletben – magyarázza Pécsi Rita. – Ahhoz az intellektuális megterheléshez pedig, amit az iskolai feladatok jelentenek, legalább három óra szabad mozgásra lenne szükségük a hatéveseknek.”
Az olyan tünetek, mint a dühkitörés, a figyelemzavar és a döntésképesség zavara is számos esetben a túlzásba vitt géphasználatra vezethetők vissza. Az iskolások az ajánlott maximum egy órával szemben naponta öt-hat órát töltenek online, sokan sajnos az alvás rovására, ami tovább fokozhatja az idegrendszeri problémákat. A neveléskutató szerint bizonyos rendellenességek kialakulásában – mint például a huszonéves korban jelentkező figyelem- és memóriaproblémák, autizmusra hasonlító tünetek vagy az alapvető szükségletek jelzésének gyengülése – is jelentős szerepet játszhat a túlzott eszközhasználat.
A virtuális tapasztalatok csak „mintha-tapasztalatok”
A neveléskutató felhívja a figyelmet arra, hogy a gondolkodó agyat elsősorban az átélt és megértett valós tapasztalatok fejlesztik, és tévhit, hogy a virtuális tevékenységek – például a kattintások – ugyanolyan mértékben járulnának hozzá ehhez. Az idegrendszer ugyanis a valós megélések és cselekvések hatására alakítja ki azokat a szinapszisokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember később újra végrehajtsa az adott tevékenységet. „Az önhatékonyság megtapasztalása alapszükséglet. Olyan fontos, mint az evés vagy az ivás – magyarázza a szakember. – A gyerekek körülbelül kétéves koruk körül élik meg először, hogy képesek egyedül is megoldani dolgokat, és ez fokozatosan egyre erősebb igényükké válik. Ha pedig sérül ez az alapszükséglet (hiszen a virtuális világ nem tudja biztosítani az önhatékonyság megélését), az utat nyithat a pótcselekvéseknek.”
Fotó: Getty
Sok mindent tényleg csak a valóságban lehet megtapasztalni. Például azt, hogy a kályha forró. Ha a gyerek egyszer megérzi, legközelebb óvatos lesz: ez az élmény erősíti a problémamegoldó képességét és az önbizalmát. Amikor önállóan megold valamit, a sikerélmények hatására agyában dopamin termelődik. Miközben a virtuális élmények – például videojátékok vagy online szimulációk – csak „mintha-tapasztalatot” adnak, az agy ilyenkor sokkal nagyobb dopaminlöketet kap, mint a valós helyzetekben. Az idegrendszer úgy reagál, mintha valódi siker történt volna, de valójában nincs meg kapcsolat a valósággal. Emiatt a gyerek könnyen a virtuális világ jutalmát választja, miközben a valós problémamegoldás elmarad.
Az agy gondolkodó része, a prefrontális kéreg 21–23, fiúknál akár 25 éves korig is fejlődik. De csak a valós, felfedező játékok – például kreatív építkezés, kipróbálás, szabad mozgás – segítik ezt a fejlődést, előkészítve a későbbi tanulást és a kreatív problémamegoldást. Ha a virtuális élmények túlsúlyba kerülnek, a gyerek nehezebben kezeli a hibákat és az indulatokat, a fantázia és a valóság összemosódhat – hívja fel a figyelmet Uzsalyné Dr. Pécsi Rita.
A kamasz nem motivált – ez lehet az oka
Kamaszoknál – akik naponta 8-10 órát is képernyő előtt töltenek – elég gyakran tapasztalható, hogy nem igazán érdekli őket semmi, sokan alig mozdulnak ki a szobájukból. A szakember szerint ennek hátterében is a túlzott dopaminterhelés is állhat, amely megakadályozza, hogy kialakuljon a motiválhatóság. A valódi életben a sikerélményhez erőfeszítés kell: ha valaki elhatározza, hogy megmászik egy hegyet, és végigküzdi, az természetes dopaminlöketet ad. Mindez a monitor előtt ülve percek alatt megy végbe, ráadásul a dopaminhatás gyorsan hozzászokást okoz, így egyre több inger kell a hasonló élvezethez. Ha az agy eléri a telítettséget, megjelenhet a motiválatlanság, a depresszió vagy a teljes érdektelenség.
Uzsalyné Dr. Pécsi Rita emlékeztet: maguk a közösségi média fejlesztői is bevallották, hogy lényegében drogot árulnak, amikor rájöttek, hogy minden egyes like, kattintás és apró siker a virtuális világban dopamint termel, ráadásul intenzívebben és gyorsabban, mint a valóságos élmények. Szülőként sokan azt gondolják, hogy a gyerekük lemarad valamiről, ha nem csatlakozik a társaihoz időben. A szakember azonban ma már minden online rendszer annyira felhasználóbarát, hogy bárki rövid időn belül otthonosan mozog benne.
A neveléskutató szerint minden gyermek joga, hogy megfelelő támogatást és védelmet kapjon az idegrendszere és személyisége egészséges fejlődése érdekében. A kicsik különösen veszélyeztetettek a függőség kialakulásával szemben, mivel az agyi „fékberendezésük” csak körülbelül húszéves korukra fejlődik ki. Csak a „gázpedált” képesek működtetni, a „fék” a szülő kezében van. Nekünk, szülőknek arra kell törekednünk, hogy a gyermek életkorának megfelelő alapszükségletek – valahová tartozás, kötődés, játék, mozgás, természet, művészet és alvás – teljesüljenek.
Kapcsolódó cikkek
