Fotó: GettyImages
Miután a kisiskolás lányom születésnapi ajándéka telefon volt, egy sor szülőtárssal alakult ki érdekes beszélgetésem a téma mentén. Hét különböző szülő, hét különböző élethelyzet, amikor az okoseszköz gyerekmancsok közé kerül, és a szülők ezt nem érzik óriási problémának.
Dóra (38) – két munkahelyen is dolgozó anya
Gyermek: Hanna (7)
„Reggelente és este, amikor főzök vagy dolgozom otthonról, a tablet az életmentőm. Ilyenkor Hanna egy oktatójátékot vagy mesét néz, és ez segít neki lekötni magát, amíg én a teendőimet végzem. Persze próbálok határt szabni, de ezek a percek sokszor nélkülözhetetlenek.”
Gábor (42) – az egyedülálló apa
Gyermek: Máté (10)
“Számomra a mobil egyfajta biztonsági eszköz is. Máté sokszor egyedül jár edzésre, és szeretném, ha bármikor elérhetném, valamint jó tudni, épp hol jár. De azt is be kell vallanom, hogy néha, amikor fáradt vagyok és nincs energiám vele foglalkozni, egyszerűbb, ha kap egy kis extra időt a játékokra. Amikor azt látom, hogy ez esetleg túl sok, és a gyerek agresszívvé válna akár a játék, akár a túl sok képernyőidő miatt, azonnal zárolom a telefont, és Máté már megy is, hogy inkább valami mással játsszon. Már megszokta, hogy ilyenkor nincs apelláta, hiába könyörögne, apa egyszerűen jobban tudja, mikor elég az elég.”
Zsófia (35) – a tanulásbarát anya
Gyermek: Lili (12)
“Nálunk a mobil és a tablet leginkább tanulási eszköz. Lili sokszor néz oktatási videókat, szótárakat használ vagy házi feladatot keres rajta. Igen, néha TikTokozik is, de igyekszünk megbeszélni, hogy ez csak a tanulás után fér bele. Az eszközén be van állítva, hogy a 12+-os tartalmakhoz ne férjen hozzá, és mindent, amit lát, megbeszélünk. Másképp ez nem is működne, hiszen végig ott ül mellettem, folyamatosan tudom kontrollálni, mi jut el hozzá, este lefekvéskor pedig van idő elemezni a látottakat.”
Péter (45) – a technológiai tudatos szülő
Gyermek: Ákos (9)
“Nem vagyok ellene a kütyüknek, de szeretem ellenőrzés alatt tartani. Van egy előre beállított időkeret, amit Ákos a telefonján tölthet, és a tartalom is szűrve van. Szerintem fontos, hogy már most megtanulja a felelősségteljes használatot.”
Nóra (37) – a praktikus gondolkodású anya
Gyermek: Zsombor (8)
„Bevallom, néha egyszerűen csak azért adom oda neki a telefont, hogy csend legyen. Például egy hosszabb autóúton, vagy amikor egy orvosi rendelőben kell várakoznunk. De jól jön akkor is, ha étteremben ülünk, sokan vannak, és sokat kell várni a kajára. Mi felnőttek tudunk egymással beszélgetni, az éhes gyerek meg legalább nem velünk kötekszik. Igen, bevállalom, ez van: jobb, ha leköti magát, mintha nyűgös és türelmetlen lenne, és ezzel másokat is zavarna.”
Tamás (40) – a közös játék híve
Gyermek: Bence (11)
“Sokan azt mondják, hogy a kütyük elválasztják a családokat, de nálunk pont hogy összehoznak. Bencével közösen játszunk stratégiai és ügyességi játékokat a tableten, és közben beszélgetünk, együtt nevetünk. Számomra ez egy modern közös időtöltés.”
Eszter (39) – a háromgyerekes anya
Gyermek: Blanka (14)
“Blanka már kamasz, és a telefon szinte a kezéhez van nőve. Nekem fontos volt, hogy inkább barátként kezeljem ezt a helyzetet, mint ellenségként. Szabályok persze vannak, például közös étkezésnél nincs telefon, és nem lehet nyomkodni a készüléket a házi feladat megírása helyett sem, de őszintén szólva elengedtem azt az illúziót, hogy teljesen megtiltsam neki a közösségi médiát. Szerintem nem realisztikus dolog így gondolkozni, és nem hiszem, hogy jót tesz egy gyereknek, ha teljesen másképp él és működik, mint a barátai. Ők már egy digitális generáció, ezt el kell fogadnunk.”
Nincs egyetlen helyes válasz arra, hogy mikor és hogyan érdemes, kell, lehet használni a digitális eszközöket. A kulcs talán az egyensúly és a tudatos szabályozás, hogy a mobil ne ellenség, hanem egy egyre nagyobb tudatossággal, mindig a maga helyén kezelt eszköz legyen a mindennapok során.
Kapcsolódó cikkek
