(Kép forrása: Getty Images)
Köszönésválság van
A jelenség egyik leginkább szembeszökő tünete a “köszönésválság”. A fiatal munkaerő belép egy terembe, ahol vadidegen céges partnerek, esetleg ügyfelek ülnek, és mormol valamit az orra alatt. Ha mormol. Merthogy az is lehet, hogy csak bejön, leül, és teszi a dolgát, anélkül, hogy köszönne. Pedig egyébként intelligens, udvarias fiatal – értenek egyet a mentorok.
Mi lehet ennek az oka vajon? Amikor mi – vén Y-generációsok – gyerekek voltunk, a kommunikáció erősen hierarchikus keretek közé szorult: a családtagokon kívül minden más felnőttet a rettenetes “csókolommal” vagy éppen napszaknak megfelelően köszöntöttünk, és még a barátaink szüleit sem tegeztük. Mára ez teljesen átfordult: alfa generációs gyerekem már nemcsak az összes kispajtása szülőjével, de a tanárokkal is – legalábbis a többségükkel – magától értetődő módon tegeződik.
“Szia, Laci bácsi, hogy vagy?” – köszönti reggel az osztályfőnökét. “Jó reggelt, tanár úr, meggyógyultál?” – dörmögik a kiskamaszok egy fokkal már formálisabban. Míg tizenöt-húsz éve csak a haladó szellemű, alternatív szemléletű intézmények és pedagógusok voltak ilyen informális viszonyban a kisdiákokkal, ma már a gyerekek, kamaszok többsége ebben szocializálódik.
Ehhez képest a középiskolában a régi vágású tanárok egy részéről, de legkésőbb a felsőoktatás peremén megjelenik a kölcsönös magázódás a tanárok és a diákok között.
Csoda hát, hogy egy számára ismeretlenekből álló, formális munkahelyi közegben a fiatal bizonytalan, hogyan köszönjön, vagy éppen szólítsa meg a potenciális ügyfeleket, üzleti partnereket?
Az online térben csak horizontális kommunikáció zajlik
A vertikális kommunikáció a szervezeti hierarchia különböző szintjei között történik: felülről lefelé (tanárok, felettesek utasításai) vagy alulról felfelé (diákok, dolgozók részéről érkező visszajelzések, javaslatok). A horizontális kommunikáció ezzel szemben az azonos szinten lévő felek közötti információáramlást jelenti, amely elősegíti az együttműködést, a gyors problémamegoldást és a hatékony csapatmunkát.
Míg az előbbi az irányítást és a döntéshozatalt szolgálja, az utóbbi a közvetlen együttműködést erősíti. Mindeddig az volt az általános nézet, hogy a hatékony szervezeti működéshez mindkettőre szükség van. Csakhogy a Z-generáció korán beletanult az digitális világba, az alfa pedig már egyenesen abba született – mindez pedig a horizontális kommunikáció irányába mozdítja el a világot.
A 10-12 éves gyerekek 82%-a rendszeresen használ okostelefont, míg 12 éves kor fölött ez az arány szinte teljes, 97% – derül ki a Bitkom digitális szolgáltató 2019-es tanulmányából. Bár a legtöbb közösségi platform korhatáros, a gyerekek igen korán kapcsolatba kerülnek a social netwerkökkel is. A magyar diákok esetében ez az életkor a 11-12 év, amikor is a TikTok, az Instagram és a többi felület is megérkezik az életükbe.
Ezeken az oldalakon két dolog jellemző a kommunikációra: a folytonosság és a horizontális jelleg. Folytonos a beszélgetés, mert a cseten nem köszönsz minden alkalommal, amikor reagálsz az osztálytársak, barátok gondolataira, hanem órákkal később is ott folytatod a beszélgetést, ahol abbahagytad. És horizontális, mert akár magának “az érettségi tételnek” is panaszkodhatsz a Facebookon, hogy túl sok verset írt, ráadásul bonyolultakat. Lackfi János és Varró Dániel is rendszeresen posztolnak arról, hogy május táján megtelik a digitális postaládájuk: “Minek írtál te ilyen hosszú verseket? Remélem, nem téged húzlak holnap, mert akkor megbuktam!”.
A Z és alfa generációs fiatalok, gyerekek megszokták, hogy elfogulatlanul írhatnak a világhíres popsztároknak, miniszterelnöknek, a világhatalmak elnökeinek, körözött bűnözőknek és terroristáknak, gyakorlatilag bárhol, bárkinek, nem csak az érettségi tételeknek – és még arra is van esély, hogy reakciót kapnak, még ha nem is feltétlen a célszemélytől, de a közvetlen környezetéből szinte biztosan. Ilyen mértékű globális horizontális kommunikációra – az egyenrangúság tökéletes illúziójára – korábban aligha volt példa.
Elhiszik, hogy bármik és bárkik lehetnek
Growth Ninja, Brand Evangelist, Key Innovation Manager… – a munkaerőpiac legfiatalabbjai miatt egy sor új, vad hangzású titulus jött létre, mivel ennek a generációnak rendkívül fontosak a pozitív visszajelzések, a nagyívű elismerések… és hát mondjuk ki nyíltan, már 20 évesen is valakinek akarják magukat érezni. Több HR-es egyenesen arról számolt be, hogy a 18 éves, gyakornoki pozícióra jelentkező főiskolai gólya nyíltan közli az állásinterjún a standard “hol látod magad 5 év múlva?” kérdésre, hogy ő bizony a multicég elnökségi tagjai között.
A horizontális kommunikáció velejárója, hogy a különbség a vezetők és a gyakornokok között egyre inkább halványodik, ami kétségkívül egy könnyebb átjárhatóságot tesz lehetővé – közben persze nem árt azért a tapasztalatot és kemény munkát meghagyni a képletben. A generációs szakértők egyetértenek abban, hogy a jelenség az alfa-generáció munkaerőpiaci belépését követően tetőzik majd. Mire pedig a 2010-2024 között születettek vezető pozícióba kerülnek, még a formális köszönések és megszólítások is eltűnhetnek a teljes vállalati kultúrából, ezzel együtt pedig a hétköznapok kommunikációjából. Tehát 2050–re jó eséllyel a konzervatív, idősebb honfitársaink is tegezik majd a műtős orvost, akit először látnak, és ezen senki sem sértődik majd meg.
Valami hasonló a svédeknél már lezajlott. Igaz, nem a generációs digitalizáció, hanem az 1960-as évek egyenlőségi mozgalmai és szexuális forradalma nyomán. Korábban a svéd nyelvben a formális megszólítások bonyolultak voltak, és a magázódás („ni”) sok esetben lekezelőnek hangzott, erős osztálykülönbséget sugallt. A társadalmi hierarchiák lebontásának jegyében egy Hans Karlsson nevű orvos kezdte el először következetesen tegezni a pácienseit, majd a szokás átterjedt más intézményekre és a politikára is. Olof Palme, Svédország későbbi miniszterelnöke szintén nyíltan tegeződött, ami tovább erősítette azt az elképzelést, hogy a tiszteletet nem a formális nyelvhasználat, hanem a hozzáállás és a viselkedés fejezi ki – és ez utóbbi bizony valóban így van. A nyelvhasználat optimalizálásával azonban a korábbi kőbe vésett hierarchikus különbségek is átjárhatóbbá válnak.
Másképp kell közelíteni, felkészülni muszáj
A Z-generáció és a felnövekvő alfák remek csapatmunkára képesek, ha bevonják őket. Igaz, ez a korábban megszokott módszerekkel nem mindig egyszerű. Egy feltörekvő étteremlánc felsővezetője például arról számolt be, hogy hamar felismerte: nem érdemes hosszan magyarázni, milyen kiszolgálást kapcsol a cég brandjéhez, inkább elvitte a 20-22 éves kollégákat két étterembe is. Az egyik egy laza, oldott hangulatú bisztró volt, míg a másik egy puccos étterem. A látogatás után átbeszélték a tapasztalatokat, és megszületett a konklúzió: a két élmény között van az, amit a cég számára keresnek. A fiatalokat élményalapú megközelítéssel lehet bevonni, ha az megvan, onnantól pedig már dőlnek az ötletek, és könnyebb a kemény munkát is a koncepció mögé állítani.
A konferencia résztvevői egyetértettek: rengeteg potenciál rejlik a legfiatalabbakban, nem szabad leírni őket. Ugyanakkor a gatyát mindannyian felköthetjük, mert az alfa-generáció két év múlva belép a munkaerőpiacra, és az elkövetkezendő évtizedekben mindent átírnak, amit eddig a munkahelyről – és azzal együtt a világról – tudtunk, értettünk.
Kapcsolódó cikkek
